A NASA InSight leszállóegységét négy Marson töltött év után halottnak nyilvánították az irányítók. Az űreszköz pályafutása alatt összesen 1319 marsi rengést detektált, de a marsi por végül legyűrte: teljesen beborította napelemeit, így nem tudta feltölteni akkumulátorait, és energiával ellátni rendszereit.

Az InSight 2018-ban szállt le a Marsra két fő céllal: szeizmográfja segítségével a szakértők minden eddiginél részletesebben kívánták feltérképezni a bolygó belsejét, az erre a célra fejlesztett szondával pedig a talaj hőáramlását is mérni akarták. Míg a vakondnak becézett szonda kudarcot vallott, mivel sehogy sem sikerült a marsi talaj mélyére juttatni, a szeizmográfos kísérlet átütő sikernek bizonyult.

A rendszer 2019 elején mérte az első marsrengéseket – meteoritok becsapódása által okozott apró mozgásokat a talajban –, és a továbbiakban átlagosan valamivel kicsit kevesebb, mint napi egy rengést detektált. Összességében több mint ezer rengést rögzített az InSight, köztük a meteoritbecsapódásokat és a föld mélyi kőzetmozgásokból adódó erősebb rengéseket is.

A marsi rengések vizsgálata egyrészt igazolta, hogy a Marson szeizmikus aktivitás van, másrészt a rengéshullámok révén lehetővé vált, hogy a szakértők megmérjék a Mars magjának méretét és az efölötti rétegek vastagságát. Az adatokból egyúttal arra is fény derült, hogy hol rejtőzik víz a föld alatt, sőt, meglepő bizonyítékokat találtak a marsi geológia egyes folyamataira is.

Az InSight napelemtábláira azonban, ahogy telt az idő, egyre több por ült le, és ezzel a jármű energiaellátása is romlott. A Marson landoló űreszközök élettartama bizonyos esetekben szerencsésen meghosszabbodhat azáltal, hogy napelemeiket letisztítják a széllökések, de az a terület, ahová az InSight leszállt, rendkívül szélcsendesnek bizonyult. Az irányítók persze ebben az esetben is próbálkoztak, például a leszállóegység robotkarját arra használva, hogy lesöpörjék a napelemeket, de ez nem volt elég ahhoz, hogy az InSight élettartamát tartósan megnyújtsák.

Az elmúlt napokban az InSight hazaküldött egy utolsónak szánt üzenetet, és azóta kétszer is hiába próbálták felvenni vele a kapcsolatot, így a NASA december 21-én hivatalosan is halottnak nyilvánította a leszállóegységet. Az utolsó üzenet december 15-én érkezett, és bár a mérnökök továbbra is figyelni fogják, hátha életre kel az eszköz, nem igazán számítanak arra, hogy bármit is hallani fognak. Az InSight által gyűjtött adatok ugyanakkor még sokáig munkát adnak az elemzőknek.

A NASA másik aktív felszíni küldetése szintén fontos mérföldkőhöz érkezett december 21-én: a Perseverance marsjáró a küldetése 653. marsi napján lerakta az első mintacsövét a Mars felszínére. A kőzetdarabokkal töltött mintacső egyike annak a 10 csőnek, amelyeket a rover a felszínre kipakolva hátrahagy a Three Forks nevű helyszínen egy későbbi mintavisszahozó küldetés számára. A titáncsöveket a következő két hónap során helyezi el a Perseverance, amely jelenleg egyébként 17 másik teli mintacsövet hordoz. Ezek egy része a roveren marad majd, míg a felszínre kipakolt csövek tartalékként szolgálnak, ha a roverrel esetleg történne valami.

Az elsőként kipakolt minta a Malay névre keresztelt sziklából vett magminta volt, amelyet 2022. január 31-én gyűjtött be az egység. Minden kihelyezés hosszadalmas folyamat, hiszen a csövek mélyen a rover belsejében vannak eltárolva, ahonnan elő kell venni őket, majd a felszínre helyezés után ellenőrizni, nehogy a kerekek alá kerüljenek, és hogy olyan pozícióban legyenek, ami megkönnyíti a későbbi begyűjtést. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy minden rendben ment az első csővel, amit hamarosan követnek a további minták.