A szakértők egy ideje már tudják, hogy az alvás gyakorlatilag az agy öblítőciklusa, és nem csak átvitt értelemben: a szerven átáramló folyadék ilyenkor kiöblíti az ébrenlét alatt felhalmozódott kémiai salakanyagokat. De hogy mi mozgatja ezt a folyamatot, az eddig bizonytalan volt. Egy egereken végzett vizsgálat, amelyről nemrégiben a Cell című szaklapban számoltak be, azt sugallja, hogy az agyi erek periodikus összehúzódása áll a háttérben, amit egy adrenalinnal rokon molekula felszabadulása serkent.

A kutatók azt is megállapították, hogy a zolpidem, az Ambien nevű altató hatóanyaga gátolja az erek összehúzódását és az általuk elősegített folyadékáramlást, ami arra utal, hogy akadályozhatja ezt a tisztulást. A felfedezés segíthet a kutatóknak olyan új alvássegítő szerek kifejlesztésében, amelyek megőrzik az agytisztító funkciót is.

Az agyban nincsenek nyirokerek, amelyek a test más részein egy, a véráramlástól független folyadékkeringést tartanak fenn. Maiken Nedergaard, a Rochesteri Egyetem Orvosi Központjának neurológusa és munkatársai azonban 2012-ben azonosítottak egy alternatív elvezető rendszert, amelyben az agyat átható cerebrospinális folyadék a vérerek mellett húzódó apró járatokon keresztül szivárog át a szerven, kimosva onnan az anyagcsere melléktermékeit és más nem kívánt molekulákat. A folyadék áramlása ebben az úgynevezett glimfatikus rendszerben alvás közben felgyorsul. Nedergaard csoportja és mások vizsgálatai azt is sugallták, hogy az erőteljes glimfatikus tisztítás előnyös, és az Alzheimer-kórban és más neurodegeneratív betegségekben szenvedőknél ez a fajta a keringés akadozik. Egyes kutatók azonban megkérdőjelezték ezen megállapítások egy részét. Egy 2024-es vizsgálat például azt sugallta, hogy a salaktalanítás valójában ébrenlét közben gyorsabb, mint alvás közben.

Új kutatásukban Nedergaard és kollégái azt akarták meghatározni, hogy mi tartja mozgásban a cerebrospinális folyadékot az agyban. Azonban az egerek glimfatikus rendszerének tanulmányozásához a legtöbb esetben el kell altatni a rágcsálókat, ami nagyon különbözik a természetes alvástól, így problematikus a kutatás tárgyát illetően. Hogy elkerüljék ezt a problémát, a kutatók sebészeti úton elektródákat és optikai szálakat ültettek az állatok agyába. Bár így a rágcsálók egy kábelköteghez voltak láncolva, legalább normálisan tudtak aludni, miközben a kutatók nyomon követték az agyi vérmennyiséget, az elektromos aktivitást és a kémiai anyagok szintjét, valamint az optikai szálakon keresztül továbbított fénnyel aktiválni is tudtak célzott neuroncsoportokat.

Korábbi vizsgálatok során kimutatták, hogy a noradrenalin nevű neurotranszmitter szintje – amely az ereket összehúzódásra készteti – periodikusan ingadozik az egerek agyában, és körülbelül 50 másodpercenként éri el a csúcspontját. Nedergaard és munkatársai megállapították, hogy amikor az egerek a non-REM néven ismert alvási stádiumban voltak, amely során a test szövetei megújulnak, az agyban a vér mennyisége is ingadozott, mintegy fél másodperces késéssel követve a noradrenalin szintjének változását. A két mutató közötti kapcsolat nem volt ilyen szoros, amikor az állatok ébren voltak, és a másik fő alvási stádiumban, a REM alvásban sem, amikor az emlékek megszilárdulnak.

A kutatók egy fluoreszcens molekulát injektáltak az állatokba, amellyel képesek voltak nyomon követni a cerebrospinális folyadék áramlását, és úgy találták, hogy ennek szintje is a noradrenalin szintjével együtt változott a non-REM alvás során. Annak felmérésére, hogy az erek lüktetése hajtja-e a glimfatikus áramlást, a kutatók az egerek agyának azt a területét stimulálták, amely a neurotranszmittert termeli, mesterségesen felgyorsítva a lüktetést 50 másodpercenkénti lüktetésről 10 másodpercenkéntire. Ezután megfigyelték a megjelölt cerebrospinális folyadékot, hogy megmutassák, az mélyebbre hatolt a noradrenalin-termelés helyéhez közeli régiókba.

Mivel az agyat körülzárja a koponya, az erek összehúzódása és elernyedése egy olyan szivattyúhatást eredményez, amely keringeti a cerebrospinális folyadékot, magyarázza Nedergaard. Amikor az erek a noradrenalin szintjének növekedése nyomán összehúzódnak, a cerebrospinális folyadék pedig beáramlik, hogy kitöltse a mellettük lévő, megnőtt réseket. Amikor pedig az erek elernyednek, segítenek „továbbtolni” a folyadékot.

Lehetséges persze, hogy nem a noradrenalin az egyetlen fontos szereplő a folyamatban, de egyelőre a non-REM alvás során jellemző glimfatikus áramlás legfontosabb hajtóerejének tűnik, mondja Nedergaard. A legújabb kutatások szerint ráadásul az embereknél is hasonló oszcilláció figyelhető meg a noradrenalin felszabadulásában és az erek lüktetésében alvás közben, így ugyanaz a szivattyúmechanizmus működhet a mi agyunkban is, teszi hozzá a kutató.

A zolpidem azonban megzavarhatja ezt a mechanizmust. Más kutatások kimutatták, hogy a gyógyszer megváltoztathatja az alvás közbeni agyi aktivitást és módosíthatja a különböző alvási stádiumok hosszát, ezért Nedergaard és csapata úgy döntött, hogy egereken teszteli a hatóanyag hatásait. A zolpidem megfigyeléseik szerint csökkentette a noradrenalin-ingadozást, és ezzel a cerebrospinális folyadék agyba való behatolását is az alvás alatt. Ez persze egyelőre nem jelenti azt, hogy az embereknél is hasonló mellékhatásokkal jár a használata, és hogy aki alkalmazza, annak azonnal abba kellene hagynia a szedését, de az összefüggés mindenképp további kutatásokat indokol, hangsúlyozzák a szakértők.