A miniholdak olyan apró aszteroidák vagy üstökösök, amelyeket egy bolygó gravitációja befoghat, és ideiglenesen a bolygó körül keringhetnek, amíg újra Nap körüli pályára nem kerülnek. Időnként a Föld is új holdakra lel – például a 2022 NX1 1981-ben és 2022-ben is miniholdként funkcionált –, így lehetőségünk nyílik közelebbről megnézni ezeket.

Tavaly augusztusban a Föld körül keringő holdak száma ideiglenesen megduplázódott, igaz, a kiindulási pont alacsony volt: egyről kettőre nőtt az ismert kísérők száma. Amikor a szakértők megvizsgálták a legújabb holdunkat, a 2024 PT5 névre keresztelt objektum meglepő összetételűnek bizonyult: nagyon hasonló volt a Holdhoz.

„A 2024 PT5 felszíni összetételére vonatkozó spektroszkópos eredményeink nem egyértelműek a közeli infravörös spektrum hiánya miatt, de holdi eredetre utalnak” – írják a kutatók januárban megjelent cikkükben. Vagyis nagyon úgy tűnik, hogy a minihold a valódi Hold egy darabja, amely egy ütközés következtében az űrbe repült, mielőtt saját útjára indult volna a Naprendszerben.

Ez eléggé meglepő, mivel a csillagászok korábban azt feltételezték, hogy ezek az ideiglenes természetes kísérők a Kisbolygóövből származnak. Egy új csapat vizsgálta, hogy a holdi eredet elméletének van-e alapja ezeknek a miniholdaknak és más ideiglenesen kötött objektumoknak (TBO-k) a kialakulásában, amelyek a Földtől három földsugárnyi távolságon belül maradnak.

Néhány közelmúltbeli vizsgálat kimutatta, hogy a Holdról kidobódott anyag ideiglenes pályára állhat a Föld körül. Különösen érdekes a (469219) Kamo‘oalewa, egy körülbelül 50 méter átmérőjű aszteroida, amelynek színképe összhangban van az űridőjárás által koptatott holdkőzettel. Ez nem egyszerűen csak a Hold felszínéről származik, hanem összefüggésbe hozható a körülbelül 22 kilométer átmérőjű Giordano Bruno-kráter kialakulásával is, amely az elmúlt 1–10 millió évben keletkezett, állítják a kutatók.

A holdi becsapódások utáni anyagkilökődéseket szimulálva a szakértők megállapították, hogy TBO-k egész gyakran keletkezhetnek, és körülbelül 20 százalékuk miniholddá válhat. Gyakorlatilag az összes olyan kilökődés, amelynek sebessége alig haladja meg a Hold szökési sebességét, pályára állhat a Föld körül. A csapat szerint a kilökődések számát figyelembe véve a Föld bármely pillanatban jelentős számú ideiglenes miniholdat tart fogva.

„Névleges előrejelzésünk szerint évente 36 darab egy méter átmérőjű, holdi eredetű TBO létezik, és ezek közül 30 átmérője 1 méter és 2 méter között van” – mondják a kutatók. „Tekintettel arra, hogy a TBO-k 18 százaléka miniholddá válhat, a Föld–Hold-rendszerben bármely pillanatban átlagosan 6,5 darab egy méternél nagyobb átmérőjű miniholdnak kell lennie.”

Bár ez érdekes, és valószínűleg magyarázatot ad arra, hogy a miniholdak miért hasonlítanak a Holdra, további megfigyelésekre lesz szükség ezen objektumok létezésének megerősítésére vagy cáfolására. Ha tudjuk, hogy mennyi származik a Kisbolygóövből és mennyi a Holdról, az segíthet jobban megérteni például, hogy hogyan keletkeznek a kráterek a Holdon, és mennyi anyag cserélődik a Hold és a Föld között.