342 űrben töltött nap után visszatért a Földre Scott Kelly, a NASA és Mihail Kornyijenko, a Roszkozmosz űrhajósa. A Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén majdnem egy évet eltöltött duó szokatlanul hosszú küldetésének fő célja az volt, hogy a szakértők információhoz jussanak a tartós mikrogravitációs környezet emberi testre kifejtett hatásaival kapcsolatban. Kelly esete ebből a szempontból különösen érdekes lehet, hiszen neki földi „kontrollja” is volt, mivel a felszínen maradt egypetéjű ikertestvére, Mark, aki korábban szintén űrhajósként szolgált. Mivel a két testvér genetikailag gyakorlatilag egyforma, a kutatók a következő hónapokban azt fogják vizsgálni, hogy a DNS szintjén milyen eltérések jelentkeztek Scott Kelly szervezetében az elmúlt egy év alatt.
A szakértők elsősorban arra kíváncsiak, hogyan hat a tartós űrben tartózkodás az emberi folyadékháztartásra, az immunrendszerre, illetve hogy mennyi csont- és izomtömeget veszítettek el az űrhajósok. A legszembetűnőbb változás az ikrek között az lehet, hogy Kelly nagyjából 5 centiméterrel megnyúlt az űrállomás fedélzetén töltött idő alatt, mivel gerincét nem nyomta össze folyamatosan a földi gravitáció. Ez a magasságváltozás azonban csak átmeneti, és fokozatosan el fog tűnni.
A másik előre ismert érdekesség, hogy Kelly és Kornyijenko egy kicsit kevesebb mint egy századmásodperccel fiatalabbak, mint hogyha a Földön töltötték volna az elmúlt 342 napot. Ez annak köszönhető, hogy Einstein általános relativitáselmélete szerint ha két objektum eltérő sebességgel mozog, az idő gyorsabban fog telni a lassabban haladó tárgy számára. Mivel az ISS fedélzetén tartózkodó űrhajósok 27 ezer km/órás sebességgel haladnak a Föld felszínéhez képest, ugyanakkor a fenti gyengébb gravitáció egy kicsit gyorsítja is az ottani időt, a két asztronauta összesen 8,6 ezredmásodperccel kevesebb időt élt meg odafent, mint a felszínen tartózkodók a kilövés és a hazatérés között. Scott Kelly, aki 6 perccel Mark után jött a világra, így még egy picivel fiatalabbá vált ikertestvérénél.
Ami azonban a biológiai kort illeti, a két maratoni űrhajós közel sem járt olyan jól, mint fizikai korukkal. Az űrben töltött időszak pontos következményeire csak a következő hónapok vizsgálatai fognak fényt deríteni, de a szakértők úgy sejtik, hogy az űrállomáson a földinél jóval erősebb kozmikus sugárzás megrövidítheti az asztronauták várható élettartamát, mivel a kromoszómák végén található, azok épségét védő telomerek gyorsabb rövidülését váltja ki. A telomerek minden sejtosztódással rövidebbé válnak, és ha túlságosan megrövidülnek, az osztódás le is állhat, ami a test hanyatlásához vezet a legelfogadottabb öregedési elméletek szerint.
A telomerek rövidülését ugyanakkor felgyorsíthatják bizonyos környezeti hatások is. Ami az űrhajósokat illeti, ezek közé tartozhat a fokozott erejű kozmikus sugárzás, a súlytalanság és a megváltozott táplálkozási szokások. Összességében ez tehát azt jelenti, hogy a két űrhajós ugyan egy kicsit kevesebb időt élt meg odafent, mint mi idelent, viszont a felszínen maradtakhoz képest gyorsabban fognak öregedni. Hogy mennyivel lesz gyorsabb ez a folyamat az űrben töltött idő hatására, arra adhat minden eddiginél pontosabb választ a Kelly testvérek telomereinek vizsgálata.
