A felfedezés több szempontból is jelentős. Az egyik legfontosabb, hogy a só legvalószínűbb forrása a felszín alatt húzódó óriási óceán, amely ezek szerint nem teljesen fagyott. A Jupiter holdja sűrűsége alapján szilárd maggal rendelkezik, ezt pedig víz, illetve vízjég veszi körül, de hogy milyen arányban, azt jelenleg még senki sem tudja. A só jelenlétéből és más jelekből mindenesetre úgy tűnik, hogy a Jupiter gravitációjának hatására a víznek jelentős része folyékony állapotban van, és a felszínre is szivárog belőle a jég repedésein keresztül.

A sóra utaló első bizonyítékokat 2019-ben detektálták a Hubble űrtávcsővel vizsgálódó csillagászok. A szakértők a holdról visszaverődő fényt vizsgálták, ás úgy találták, hogy 450 nanométer környékén valami elnyeli a napfényt a felszínen. Laborkörülmények között modellezték a Jupiter intenzív sugárzási környezetét, és a kísérletek alapján a nátrium-klorid, vagyis a konyhasó tűnt a legjobb jelöltnek a hiányzó hullámhosszakért való felelős keresése közben.

A laborkísérletek egy másik fényelnyelési sávot is mutattak a konyhasóra, 230 nanométernél, és az újabb távcsöves vizsgálatokkal ezt is sikerült megerősíteni az Európé felszínének ugyanazon helyén. Ami alátámasztotta, hogy valóban egy sófoltról lehet szó.

Ahogy már említettük, az Európé halmazállapoti arányaival kapcsolatban jelenleg még nem sokat tudni. Nem tudjuk, mennyire vastag a jégréteg, és azt sem, hogy a víz milyen összetételű. Ha a hold magja szilárd, különféle ásványok keveredhetnek a vízbe. A földi óceánok a köpeny anyagával való keveredés miatt sósak, és a só jelenléte valószínűsíti, hogy valami hasonló történhet a Jupiter holdján is.

A nátrium-klorid felszínen való megjelenése egyúttal azt is jelzi, hogy a Jupiter gravitációja a földi lemeztektonikához hasonló folyamatokat működtethet az Európé jégkérgében. Vagyis a jég mély repedésekkel tarkított, amelyeken keresztül a mélyből víz és különböző ebbe oldott anyagok szivárognak a jeges hold felszínére. És hogy van minek szivárognia, az egyúttal azt is jelzi, hogy a mélyben tetemes mennyiségű folyékony víz van, amit szintén a Jupiter árapályhatása tart kellően melegen. Ez pedig annak az esélyét is megteremti, hogy esetlegesen élet legyen a jég alatt, hiszen a víz és az energia is adott ehhez.

Hogy valóban lehet-e élet a holdon, arra vonatkozóan még valószínűleg sokat kell várni, de a NASA jelenleg is dolgozik egy küldetésen, amelynek keretében az Europa Clipper nevű szonda több tucatszor fogja megközelíteni az Európét, többek közt annak élhetőségét is vizsgálva. Vagyis bár a felszínt és a mélyt helyben vizsgáló kutatásra még várnunk kell egy darabig, ha minden jól megy, 2030-ra a Jupiterhez ér egy szonda, amely az űrből is rengeteg érdekességet deríthet ki az égitestről.