A legújabb számítások szerint a 2024 YR4 nevű aszteroida Földbe csapódásának esélye sokkal kisebb, mint azt a korábbiak alapján feltételezték. Az objektumról február 19-én végzett távcsöves megfigyelések lehetővé tették a kutatók számára, hogy a 2032-re becsült becsapódás esélyét 3,1%-ról (a valaha feljegyzett legnagyobb ilyen kockázatról) 1,5%-ra csökkentsék.
Ez az érték valószínűleg tovább fog csökkenni, kevesebb mint 1%-ra, mondja Richard Moissl, az Európai Űrügynökség bolygóvédelmi irodájának vezetője. Az adatok beérkeztével egyre kisebb a bizonytalanság azzal az útvonallal kapcsolatban, amelyet az égitest a Föld közelében fog bejárni. Bár a veszély egyre csekélyebbnek tűnik, az YR4 elsőként adott lehetőséget a kutatóknak, hogy teszteljék az ilyen veszélyekre reagáló nemzetközi protokollt, amelyet azután vezettek be, hogy 2013-ban a cseljabinszki meteor minden előrejelzés nélkül becsapódott a Földbe.
Mivel folyamatosan új aszteroida-vadász teleszkópok lépnek működésbe, a csillagászok valószínűleg egyre több ilyen közelinek ígérkező találkozást fognak találni, mondja Moissl. A kutatók folyamatosan fedeznek fel új aszteroidákat, de ezek többsége nem olyan, mint az YR4. Ezt először december végén észlelték, és január 27-re az objektum Földbe való becsapódásának valószínűsége 1% fölé kúszott, ami cselekvésre késztette az Egyesült Nemzetek Szervezetének megbízásából működő, aszteroidákra figyelmeztető nemzetközi hálózatot (IAWN) is.
Moissl elmondása szerint az IAWN kutatóhálózata az elmúlt időszakban gőzerővel dolgozott, hogy pontosan kiszámítsák az aszteroida sebességét és pályáját. Remélik, hogy április előtt már 1% alatti becsapódási kockázatot tudnak jelenteni, mielőtt az YR4 a földi távcsövek hatótávján kívülre kerülne, egészen 2028-ig.
Az IAWN rendszeresen tart gyakorlatokat hipotetikus aszteroidákkal, és ezek során a kutatók megtanulták, hogy mely mérések gyors, valós idejű elvégzésére kell fókuszálni, hogy pontosan meghatározzák, mikor és hol csapódhat be egy aszteroida, és milyen károkat okozhat, mondta el Vishnu Reddy, az Arizonai Egyetem bolygókutatója és az IAWN vezetője.
Ez a fajta gyors alkalmazott tudomány ismerős lehet a meteorológusok és a szeizmológusok számára, folytatja a szakértő. „Össze kell fognunk és tisztában kell lennünk azzal, hogy a világ megmentése érdekében dolgozunk” – mondja. Moissl elmondása szerint a csoport az YR4 értékelése során nagyon aktív volt, de végig nyugodtak és koncentráltak maradtak. Ez jelentős fejlődés 2004-hez képest, amikor a jóval nagyobb Apophis aszteroida becsapódása kapcsán 2,7%-os valószínűséget állapítottak meg, akkor sokkal nagyobb volt a káosz. „Hosszú utat tettünk meg” – mondja Moissl.
Az YR4 által jelentett kockázat várhatóan tovább csökken, különösen, ahogy a kutatók a NASA James Webb űrteleszkópjával is elkezdik vizsgálni az aszteroida méretét, helyzetét és mozgását a következő hónapokban. Ha azonban a becsapódási kockázat nem csökken 1% alá, mire az aszteroida eltűnik a távcsövek elől, és a becsült átmérő, amely jelenleg 40–90 méter, még mindig 50 méter felettinek mutatkozik, további ENSZ-protokollok lépnek életbe.
Ebben az esetben a 19 globális űrügynökség tagjaiból összeáll egy küldetéstervezési tanácsadó csoport, amely megkezdi a lehetséges válaszlépések kidolgozását. A céljuk az lesz, hogy ajánlásokat tegyenek a világ vezetőinek. Egy YR4 méretű, a Földhöz közeledő aszteroida alkalmas célpont lehet például egy DART-szerű küldetéshez, vagyis hogy egy vagy több űreszközzel próbálják letéríteni pályájáról az égitestet.
Az YR4 jelentette fenyegetés egyelőre csökken, de a mostani tapasztalatok jól jöhetnek a jövőben, mondja Reddy, hiszen egyre gyakrabban fogunk ilyen aszteroidákat találni. A NASA 2027-ben indít útjára egy űrszondát, amely jóval a Föld körüli pályán túlról fogja pásztázni a Naprendszert, 140 méternél nagyobb, veszélyes objektumok után kutatva. Az Európai Űrügynökség NEOMIR nevű, 2030 körül induló űrszondája pedig kisebb, gyorsabban mozgó aszteroidákat fogja keresni szintén távolabbról szemlélődve.
A chilei Vera C. Rubin teleszkóp, amely várhatóan még ebben az évben üzembe áll, szintén képes lesz a jelenleginél sokkal több kis aszteroidát észlelni. „Nem fog 20 év eltelni egy újabb ilyen nagy égitestig, hanem valószínűleg egy évtizeden belül megtaláljuk a következőt” – mondja Moissl. De szerencsére napról napra jobban tudjuk kezelni az ilyen helyzeteket, teszi hozzá a szakértő.
