Egy nemzetközi kutatócsoport szerint a mai modern ember nem vezethető vissza egyetlen ősre, vagy egy szűkebb populációra. A H. sapiens kialakulása ehelyett egy egész kontinensre kiterjedő, több ezer évet felölelő, párhuzamosan fejlődő és időnként egymással keveredő populációk részvételével zajló folyamat volt.
Az új elmélet ellentmond annak az általánosan elfogadott teóriának, miszerint fajunk minden tagjának eredete egyetlen 300 ezer évvel ezelőtti, Afrikában élő embercsoportra nyúlik vissza. A Max Planck Intézet és más intézmények különböző területeken tevékenykedő kutatói a régészeti, antropológiai és populációgenetikai eredmények összesítése nyomán dolgozták ki új elméletüket.
Az interdiszciplináris vizsgálat alapján úgy tűnik, hogy a korai H. sapiens egész Afrikában elterjedt volt, bár a környezeti körülmények miatt folyamatosan változó határok szigetelték el egymástól a kérdéses embercsoportokat. Ahogy a Szahara egykor tavakkal és folyókkal borított, zöldellő paradicsom volt, majd sivataggá vált, úgy az egész kontinens éghajlata és élővilága is folyamatos változásokon menet át az évezredek alatt.
Ezek a változások hol izolálták, hol kapcsolatba hozták egymással a korai embereket, periodikusan lehetővé téve a kulturális javak cserélődését és a genetikai keveredést is. Ami egyben azt is megmagyarázhatja, miért olyan nagy a változatosság az elmúlt 300 ezer évből származó emberi fosszíliák körében.
„A fosszilis adatok alapján egy mozaikos, az egész kontinensre kiterjedő trend figyelhető meg, amely a modern ember irányába mutat. És az a tény, hogy ezek a jellegzetességek különböző helyeken és különböző időszakokban bukkannak fel, azt jelzi, hogy a kérdéses populációk nem voltak állandó kapcsolatban egymással” – mondja Eleanor Scerri, a kutatás vezetője.
De ugyanez a helyzet a DNS-sel is: az elmúlt 10 ezer év afrikai leleteiből kinyerhető genetikai információk alapján nehéz egyetlen populációra visszavezetni a modern ember eredetét. Mark Thomas, a kutatás genetikus résztvevője szerint a genomadatok arról tanúskodnak, hogy régmúltban korlátozottan keveredtek egymással az emberi génállományok, és bennük olyan ősi, elkülönült fejlődési vonalak nyomai figyelhetők meg, amelyeket egyetlen kezdeti populáció révén szinte képtelenség megmagyarázni.
Az új elméletet a régészeti adatok is alátámasztják. A szakértők szerint a korai emberek által használt kőeszközök „modernizálódása” sem köthető egy adott helyhez vagy egyetlen időszakhoz. A tárgyi kultúra hasonló mozaicitást mutat, mint a fosszíliák modern emberi vonásai: kontinentális szinten bontakozik ki a fejlődés a kifinomultabb eszközök felé, és a technológiai ugrás nem korlátozódik egyetlen régióra.
Mindebből úgy tűnik, hogy a modern ember több különböző régióban élő, eltérő populáció periodikus keveredései és elszigetelődései nyomán jött létre több ezer év alatt, vagyis a H. sapienst a kezdetektől nagyfokú etnikai és kulturális keveredés jellemezte, mondják a kutatók.
