Az egykor élt új-zélandi moákra és a madagaszkári elefántmadarakra hasonlító állatok nyomára egy orosz kutatócsoport akadt rá nemrégiben. A szakértők a Krím-félsziget egyik, egykor ősi hiénák által lakott barlangjában egy méretes combcsontot találtak. A vizsgálatok kiderítették, hogy a 75 centiméter hosszú csont egy madárhoz tartozott, amely a becslések szerint nagyjából 450 kilogrammos lehetett, vagyis háromszor akkora, mint egy mai strucc.

Utólag aztán kiderült, hogy nem ez az első megtalált maradvány, amely Pachystruthio dmanisensis névre keresztelt, a struccfélék közé sorolható fajhoz tartozik. Georgiában 2013-ban már előkerült egy másik combcsont, amelyről a leletet megvizsgáló orosz kutatók azt mondják, hogy szintén egy P. dmanisensis lehetett, és állításuk szerint más olyan csontleletek is akadnak Eurázsiában, amelyek nagy valószínűséggel a fajhoz sorolhatók.

A felfedezés azért rendkívül izgalmas, mert a világnak ezen a részén eddig nem találták nyomát annak, hogy azt az utóbbi pár millió évben ekkora madarak lakták volna. Méretes futómadarak a Föld több pontján is léteztek ebben az időszakban: Dél-Amerikában a ragadozó gyilokmadarak, Új-Zélandon a moák, Ausztráliában pedig egy gigantikus lúdféle, a Bullockornis planei. A legnagyobb ismert óriásmadár pedig Madagaszkáron volt honos: az elefántmadarak tömege a 600 kilogrammot is meghaladhatta.

Európából és Afrikából azonban egészen mostanáig nem került elő hasonló lelet. A P. dmanisensis életmódjáról egyelőre nagyon keveset tudni, így az sem mondható meg, hogy növényevő vagy ragadozó lehetett. A szakértők a csontok relatív vékonysága alapján úgy vélik, hogy a madár méretei ellenére meglehetősen gyorsan futhatott, és úgy sejtik, hogy Kelet-Európa nagy részén elterjedt lehetett, de nem kizárt, hogy Nyugat-Európában is honos volt.

A krími csont kora alapján a madarak még nagy valószínűséggel léteztek Európában, amikor a Homo erectus elhagyta Afrikát, és elkezdett megtelepedni Eurázsiában. Azt egyelőre szintén nem tudni, hogy a két faj találkozott-e, és ha igen, az ember vadászta-e a madarakat, de a többi futómadár és az emberfélék kapcsolatából kiindulva ez igen valószínűnek tűnik.