A lovak alapesetben háromféleképpen mozognak: lépésben haladnak, ügetnek vagy vágtáznak. Az ügetés egyfajta arany középutat jelent a lassú és a nagyon gyors sebességfokozat között, hiszen ilyenkor a ló viszonylag lassan fárad el, mégis egész jó tempóban halad. A lovakon ülők számára ugyanakkor az ügetés kevésbé ideális, ugyanis a ló ilyenkor átlósan emeli egyszerre a lábait (a jobb elsőt a bal hátsóval), ami az állat számára nagyon gazdaságos, a lovastól viszont komoly egyensúlyozást igényel a nyeregben maradás.
A legtöbb lovas hullámzó mozgással igyekszik egyenletessé tenni az ügetés darabosságát, hosszú távon azonban ez rendkívül fárasztó lehet. Sokkal kényelmesebb a lovas szempontjából egy negyedik, ritkább mozgásforma, a poroszkálás, amelyet néhány lófajta az ügetés helyett alkalmaz. Ilyenkor az azonos oldali lábait emeli egyszerre az állat, és így hasonló sebességgel tud haladni, mint az ügető lovak, de nem dobálja fel-le a hátán ülőt.
A poroszkálás csak néhány különleges fajtánál tekinthető gyakorinak, és 2012-ben egy svéd kutatócsoport igazolta, hogy megléte a genom egy specifikus részéhez, pontosabban egyetlen nukleotidpárhoz köthető. A DMRT3 nevű gén pontmutációja esetén az állat hajlamosabb lesz poroszkálni, mint ügetni. A mutációt egerekben tanulmányozták a kutatók, és úgy tűnik, hogy az érintett gén lényeges szerepet játszik a gerincvelő azon részének fejlődésében, amely a végtagok mozgásánál is fontos. A mutáns gént hordozó egerek hosszabb léptekkel rendelkeztek, ami a lovaknál is elég lehet ahhoz, hogy preferált lépésmintázatuk megváltozzon.
A Leibniz Intézet szakértői, akik már a 2012-es kutatásban is részt vettek, nemrégiben arra is rájöttek, hogy honnan ered ez a mutáció. Összesen 90 ősi ló DNS-ét elemezték, amelyek közül egyesek több mint 5000 évvel ezelőtt éltek, és úgy találták, hogy a változás egészen újkeletű: a mutáció először két 850–900 körül élt lóban bukkant fel a középkori Anglia területén.
Az új génváltozat aztán gyorsan elterjedt az európai lópopulációban, vélhetően azért, mert a vikingek Izlandra vitték az angliai lovakat, ahol ezek a helyi, ügető lovakkal keveredtek. Az új, a korábbinál sokkal kényelmesebb állatok aztán innen terjedtek szét egész Európába. A szakértők szerint a génvariáns elterjedésében és ezzel a lóevolúció befolyásolásában nagyon fontos szerepet játszott a tudatos tenyésztés, és ennek köszönhető, hogy napjainkban már Észak-Amerikától Indiáig, a világ minden táján találni poroszkáló lófajtákat. A dolog azért különösen érdekes, mert a poroszkálás az eddigi információk szerint semmiféle evolúciós előnnyel nem jár a lovakra nézve, csak kényelmesebbé teszi őket az emberi lovasok számára.
