A kutatóknak először sikerült kimutatniuk, hogy ok-okozati összefüggés lehet a bélbaktériumok és az álmatlanság között. A kutatások szerint bizonyos baktériumok növelhetik az alvászavar kialakulásának kockázatát, míg mások segíthetnek megelőzni azt. Az eredmények azonban azt is mutatják, hogy az álmatlanság maga is megváltoztathatja az egyes baktériumok bélbeli mennyiségét.
Az álmatlanság rendkívül gyakori alvászavar, amely az elalvás nehézségével vagy rossz alvásminőséggel jár. Ez fáradtsággal és ingerlékenységgel járhat, ami negatívan befolyásolhatja a mindennapi életet. Becslések szerint a népesség körülbelül 10–20 százaléka szenved álmatlanságban. Ez ráadásul könnyen súlyosabb gondokat is okozhat: az álmatlanság más egészségügyi és mentális rendellenességek kialakulásához vezethet, amelyek hozzájárulnak az egészség romlásához, sőt a halálozás kockázatának növekedéséhez is.
Az álmatlanság okai összetettek, genetikai, környezeti, viselkedési és élettani tényezők komplex kölcsönhatása áll mögöttük, amelyek együttesen túlzott éberséget eredményeznek. De az is ismert, hogy az álmatlanságban szenvedő betegeknél gyakran megváltozik a bélflóra, bár az ok-okozati összefüggés még nem bizonyított.
Ezzel foglalkozik egy új kutatás. Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy a bélbaktériumok hatással lehetnek az alvás minőségére, de nem világos, hogy a különböző baktériumcsoportok hogyan befolyásolhatják az álmatlanság kockázatát. Ennek alátámasztására a kutatócsoport a Mendel-féle randomizációs elemzés nevű technikát alkalmazta. Ez lényegében a természetesen előforduló genetikai különbségeket – amelyek a szülőktől öröklődnek át – használja arra, hogy megvizsgálja, egy adott kockázati tényező (például a bélbaktériumok) okozhat-e egy adott eredményt (például álmatlanságot), vagy csak esetleges összefüggés van közöttük.
A kutatócsoport 386 533 álmatlanságban szenvedő személy adatait értékelte, amelyeket egy korábban publikált, genomszintű elemzésből gyűjtöttek. Ezeket kiegészítették 18 340 ember bélmikrobiomjára vonatkozó adatokkal, amelyeket a MiBioGen szövetségtől, valamint 8208 embertől, akik adatait a Dutch Microbiome Projectből szerezték be. Az eredmények szerint összesen 14 baktériumcsoport állt pozitív összefüggésben az álmatlansággal (1–4 százalékkal magasabb esély), míg nyolc csoport negatív összefüggést mutatott (1–3 százalékkal alacsonyabb esély).
Másrészt viszont az álmatlanság 7 baktériumcsoport 43–79%-os csökkenésével állt összefüggésben, 12 csoport esetében pedig 65–300%-os növekedést eredményezett. Különösen az Odoribacter baktériumnemzetség – egy fontos bélbaktérium-típus – állt összefüggésben az álmatlanság kockázatával.
A kutatók azt is kifejtik, hogy nem találtak bizonyítékot pleiotrópiára, azaz arra, hogy egy gén két vagy több, egymástól függetlennek tűnő hatást váltana ki. Ez szerintük megerősíti, hogy ok-okozati összefüggésről van szó. Ezek az eredmények számos korábban publikált tanulmányra épülnek, de még így is vannak bizonyos korlátaik. Egyrészt minden résztvevő európai származású volt, így az eredmények nem feltétlenül általánosíthatók, mivel a bélmikrobiom etnikai és földrajzi különbségeket mutat. Ugyanakkor az étrend és az életmód is jelentősen befolyásolhatja a mikrobiom és a gének, illetve a környezet közötti kapcsolatot. A jelen eredmények nem vették figyelembe ezeket a tényezőket.
„Összességében az álmatlanság és a bélmikrobiom egymásra gyakorolt hatása komplex, kétirányú kapcsolatot jelent, amely magában foglalja az immunszabályozást, a gyulladásos reakciókat, a neurotranszmitterek felszabadulását, valamint egyéb molekuláris és sejtes folyamatokat” – magyarázzák a kutatók. „Tanulmányunk előzetes bizonyítékot szolgáltat az álmatlanság és a bélmikrobiom közötti ok-okozati összefüggésre, és értékes információkat nyújt az álmatlanság mikrobiomon alapuló kezelési terveinek jövőbeli kidolgozásához.”
