1990-ben, amikor a Galileo nevű amerikai űrszonda egy éve volt úton a Jupiter felé, Carl Sagan és kollégái arra utasították az űreszközt, hogy fordítsa tekintetét a Föld felé. A kísérlet célja annak kiderítése volt, hogy lehetséges-e nagyobb távolságból az élet jeleit észlelni egy bolygón, jelen esetben a Földön.
A Galileo spektroszkópos méréseket végzett a földi légkör összetételével kapcsolatban az azon átsütő napfény révén, és abban sikerült is metánt és oxigént azonosítania, amelyek az általunk ismert élet fontos indikátorai. A szonda ezen kívül különböző hullámhosszokon fotókat is készített bolygónkról, és ezek kapcsán arra is fény derült, hogy a Föld vörös tartományban megfigyelt fényvisszaveréséből kimutatható, hogy a felszínen fotoszintetizáló növények élnek.
A földi életnek azonban egy harmadik jele is megmutatkozott, amely nem közvetlenül az életre, hanem arra utalt, hogy a bolygón intelligens, technológiával rendelkező lények léteznek. Ezt az a Földről az űrbe szivárgó jellegzetes, keskeny sávú elektromágneses sugárzás árulta el, amely a lényegében a tévé- és a rádióadók elszökő jeleiből eredt.
„Amennyire tudjuk, ez összetéveszthetetlen jele a technológiának, és ezáltal az életnek is” – mondja Andrew Siemion, a Berkeley SETI Kutatóközpont asztrofizikusa.
„Ráadásul ez az a jele az életnek, amely a legegyértelműbben észlelhető, ha nagy távolságból vizsgálunk egy bolygót.”
Sagan kísérlete ilyen módon megerősítette, hogy Földön kívül intelligencia után kutatók, vagyis a SETI (Search for Extra-Terrestrial Intelligence) nevű tudományág művelői számára a nem természetes rádióhullámok figyelése a legjobb módja lehet az eredményes keresésnek.
Bolygók mindenütt
Ez a keresés pedig egyre átfogóbb méreteket ölt. Ahogy Siemion az természettudományok haladását támogató AAAS idei ülésén elmondta, az egyre jobb távcsövek, gyorsabb számítógépek és a több ezer extraszoláris bolygó felfedezése átformálja a SETI területét, ráadásul a világegyetem ilyen módon történő kitárulása egyre több pénzt és tehetséget is vonz a területre. A SETI, amely egykor egy pár lelkes kutató által művelt „hobbiként” indult, mára a tudomány fősodrába került, és
a következő évtized során a csillagászok a korábbihoz képest ezerszeres érzékenységű műszerekkel vizsgálhatják a távoli űrből érkező jeleket.
A SETI története 60 évvel ezelőtt az OZMA nevű projekttel kezdődött. Ezt Frank Drake, a Cornell Egyetem csillagásza vezette, aki arra tett kísérletet, hogy intelligens életre utaló rádiójeleket vegyen két Naphoz közeli csillag, a Tau Ceti és az Epszilon Eridani irányából. Ezt további hasonló kezdeményezések követték, de idegenek nyomára senkinek sem sikerült ráakadni. A 21. század kezdetére kicsit lendületét is veszítette a Földön kívüli élet kutatása, mivel mind az érdeklődés, mind az anyagi támogatás egyre inkább csökkent.
A fordulat 2009-ben, a Kepler űrtávcső elindításával jött el, amely az első olyan űreszköz volt, amelyet kifejezetten Naprendszeren kívüli bolygók detektálására fejlesztettek ki. A küldetés átütő sikert hozott: a Kepler egy évtizedes pályafutása alatt több mint 2662 exobolygót fedezett fel, vagyis a jelenleg ismert 4173 exobolygó javát ennek a teleszkópnak köszönhetjük.
A bolygók puszta felfedezésén túl ezek új megvilágításba helyezték az univerzumról alkotott képünket: az utóbbi évtizedben kidolgozott modellek azt sugallják, csaknem minden csillag rendelkezhet bolygóval vagy bolygókkal. Ezzel pedig jelentősen megnőtt annak a valószínűsége is, hogy a kérdéses planéták közt akadnak potenciálisan élhető égitestek, amelyeken akár az élet is kialakulhatott.
Füleink az univerzum felé
Az újonnan megismert exobolygók tömegének köszönhetően a SETI is új lendületet kapott, amely a következő időszakban várhatóan fokozódni fog, hiszen míg az előző évtized az exobolygók felfedezésének jegyében telt, a következő tíz évben az új generációs űrtávcsöveknek és felszíni távcsöveknek (mint amilyen a James Webb vagy a chilei Extremely Large Telescope) köszönhetően megkezdődik a már ismert Naprendszeren kívüli planéták részletes tanulmányozása.
Ennek során a kutatók lényegében Sagan egykori kísérletét fogják végrehajtani más bolygók kapcsán, vagyis az élet kémiai és egyéb jelei után kutatnak ezek légkörében. Ami pedig a SETI I-jét, vagyis az intelligencia keresését illeti, ebben is előrelépések várhatók. 2015-ben indult el a Breakthrough Listen nevű kezdeményezés, amelynek keretében Siemion, a projekt vezető kutatója és társai a Green Bank és a Parkes Obszervatóriumok, illetve más távcsövek által vett rádióhullámokat elemeznek mesterséges jelek után kutatva.
A Yuri Milner milliárdos által finanszírozott projekt során 10 év alatt 1 millió csillagot terveznek „meghallgatni” a kutatók, menet közben letapogatva a Tejútrendszer teljes síkját, és a legközelebbi 100 galaxist is.
A Breakthrough Listen több mint egy tucat nagy rádiótávcső adatait összesíti, és naponta több információt gyűjt be, mint ami a korábban egy év alatt lehetséges volt.
De nem ez az egyetlen kezdeményezés, amely intelligens életet kutat a világegyetemben. Február 13-án a kaliforniai SETI Intézet bejelentette, hogy együttműködésbe kezdenek az új-mexikói Very Large Array (VLA) nevű rádiótávcső irányítóival, és ennek keretében valós időben hozzáférnek majd a VLA teljes észlelési adatfolyamához. Ez azt jelenti, hogy miközben a világ egyik legnagyobb rádiótávcsöve tovább folytatja az égbolt szisztematikus vizsgálatát,
a beérkező adatok rögtön továbbítódnak a SETI szuperszámítógépének is, amely elvileg azonnal jelezni tudja, ha az élő észlelés során valami szokatlant tapasztal.
Ez az együttműködés különösen fontos lehet annak fényében, hogy a VLA rövidesen nagyobb fejlesztésen megy át, amelynek köszönhetően olyan érzékeny lesz, hogy képessé válik a távoli bolygók esetében az olyan jelek észlelésére, mint amilyenek a Föld esetében a tévé- és rádióadók űrbe elszökő hullámai.
Üzenetre várva
A jövő SETI-kezdeményezései ugyanakkor nem korlátozódnak az elektromágneses spektrum ezen részére, tervben vannak olyan kezdeményezések, amelyek például optikai jelek után kutatnának a kozmoszban (pl. a PANOSETI), hátha egy idegen civilizáció ilyeneket használ. És ahogy a műszerek egyre jobbak lesznek, egyre nagyobb esélye van annak is, hogy a Naprendszer kívüli bolygók körül mesterséges építményeket, műholdakat, űrállomásokat, napelemfarmokat észleljünk. A kellően nagyméretű létesítmények ugyanis az érzékenyebb távcsöveknek köszönhetően a fedési módszerrel ugyanúgy észlelhetők lehetnek, mint ahogy az exobolygók javát megtalálták a kutatók.
Emellett, ahogy már említettük, az élet potenciális biokémiai jeleinek vizsgálata sem hanyagolódik el. Ilyen szempontból különösen izgalmas célpontnak tűnik a TRAPPIST–1 nevű rendszer, amely mindössze 40 fényévre van a Földtől. Ebben egy vörös törpe körül hét kőzetbolygó kering, amelyek közül három is csillaga élhető zónájában van, tehát a hőmérsékleti viszonyok alapján létezhet folyékony víz a felszínükön.
A következő évtizedben várhatóan kiderül, hogy ezeknek a bolygóknak van-e légköre, ha igen, akkor az miből áll, és hogy vannak-e óceánok vagy tavak a felszínükön.
Ahogy az is, hogy felfedezhetők-e rajtuk az élet és az intelligens élet távolról észlelhető jelei.
Közben pedig folyamatosan növekszik a Breakthrough Listen adatbázisa is. Az AAAS már említett ülésén szó esett egy olyan kutatásról is, amelynek keretében 20, a Föld „tranzitzónájába” eső csillagot vizsgálnak. Ezek olyan csillagok, amelyek irányából a Föld átvonulni látszik a Nap korongja előtt, tehát ha van bolygóikon intelligens élet, és megfelelő technológia, elvileg észlelni tudják a földi életet. A szakértők azt feltételezik, hogy ha ez megtörténik, az idegen faj megpróbálhat üzenni a Föld felé, és ezt a jelet akarják elcsípni. Egyelőre nem jártak sikerrel, de a SETI-kutatók türelmes emberek, pláne, hogy jelenleg minden reményük megvan a gyümölcsöző folytatásra.
***
Az előzőekben említett fejleményeknek hála ugyanis a következő években minden eddiginél jobb esélyek vannak arra, hogy intelligens életet, vagy akárcsak életet fedezzünk fel az univerzum más bolygórendszeinek egyikében. Hogy mit kellene tennünk, ha ez megtörténik, arról megoszlanak a vélemények. Stephen Hawking pár éve azt mondta, hogy szerinte nem jó ötlet felvenni a kapcsolatot egy idegen civilizációval, mert ennek nem feltétlenül lenne a szempontunkból pozitív végkifejlete.
Siemion ugyanakkor nem ért egyet. „Személy szerint úgy vélem, hogy ezt mindenképpen meg kell tennünk, és ha odáig jutunk, meg is fogjuk tenni. Emberi valónk fontos része, hogy meg akarjuk ismerni az ismeretlent, hogy minél távolabbra akarunk elérni, és kapcsolatokat teremteni” – mondja a kutató. Hogy mi legyen a Föld üzenete ebben az esetben, azon ugyanakkor még nem gondolkodott különösebben:
„Azt hiszem, hogy kezdetnek csak annyit mondanék: Helló.”
