Legközelebbi csillagszomszédunk, a Proxima Centauri az utóbbi években az érdeklődés középpontjába került, hiszen 2016-ban kiderült, hogy körülötte egy Földhöz hasonló méretű exobolygó kering. Ráadásul az élhető zónában, ahol elvileg olyanok a hőmérsékleti viszonyok, hogy lehet folyékony állapotú víz a felszínén.

A 4,25 fényévre található rendszer csillaga ugyanakkor egy vörös törpe, ezen égitestek kapcsán pedig évtizedek óta vitatkoznak a szakértők, hogy mennyire lehet környezetük alkalmas az életre. A probléma sokrétű, egyrészt az ilyen típusú csillagok intenzív kitöréseket hajlamosak produkálni, ami nem feltétlenül kedvez az élet kialakulásának közelükben, másrészt hűvösebbek, halványabbak és vörösebbek is a Napnál.

Ami az ilyen fajta megvilágítás élhetőségét illeti, annak kapcsán Riccardo Claudi olasz kutató jóvoltából nemrégiben egy nagy lépéssel közelebb kerültünk a megoldáshoz. A szakértő és kollégái laborkörülmények között imitálták egy vörös törpe körüli fényviszonyokat, és megnézték, hogy ilyen környezetben lehetséges-e a fotoszintézis. Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy igen: a vörös törpék által kibocsátott fényt a földi fotoszintetizáló baktériumok képesek érdemben hasznosítani.

Ez pedig egyáltalán nem volt magától értetődő. A tudósok hosszú ideig azt hitték, hogy a fotoszintézis csak 400–700 nanométeres hullámhosszú fény esetén lehetséges, mivel az ennél rövidebb hullámhosszok károsítják a sejteket, az ennél hosszabbak pedig nem rendelkeznek elég energiával a kémiai kötések feloldásához, így nem hasznosulnak a fotoszintézis során. Az utóbbi években azonban a szakértők olyan cianobaktériumokat fedeztek fel, amelyek akár 750 nanométerig is képesek fotoszintetizálni. Ezek az egysejtűek olyan fényszegény környezetben is túlélnek, ahol más baktériumok garantáltan elpusztulnak. Claudi és társai éppen ezért többek közt ezeket a baktériumokat is tesztelték a mesterségesen megteremtett vöröstörpe-fényben.

Utóbbi némi kék és zöld fény mellett döntően vörös és vörösön túli fényből áll. A szakértők többféle fényviszonyt és baktériumot próbáltak ki a kísérletek során. A tesztelt egysejtűek egyike a Chlorogloeopsis thermalis nevű, termálforrásokban élő cianobaktérium volt, amely az egészen távoli vörös tartományt is jól hasznosítja. De kipróbálták mi történik a Synechocystis sp. PCC 6803 nevű törzzsel is, amely viszont egyáltalán nem tudja a vörös távoli tartományait felhasználni.

Az eredmények nagyon érdekesen alakultak: a Chlorogloeopsis thermalis remekül érezte magát a vörös törpe fényében, és akkor is, ha kizárólag vörös fénnyel világították meg. A Synechocystis sp. PCC 6803 ugyanakkor csak vörös fényben nem élte túl, viszont a vörös törpe szimulált fényében képes volt gyarapodni, mivel hatékonyan hasznosította a csillagfény nem vörös részeit.

Ez azt jelenti, hogy pusztán a csillag által kibocsátott fény alapján a vörös törpék körül megvannak az élet feltételei. Amiből persze egyáltalán nem következik az, hogy valóban van élet az ilyen csillagok körül, vagy hogy más tényezők ne zárnák ki ennek létezését, hiszen ahogy már említettük, a vörös törpék kapcsán más gondok is lehetnek.

Viszont a kutatás eredményéből adódik, hogy érdemes lehet a vörös törpék körül keringő bolygókat olyan szempontból is vizsgálni, hogy zajlik-e fotoszintézis a felszínükön. Ennek ugyanis messziről látszódnia kell, hiszen a légkörben bőven lesz oxigén (ahogy a Föld esetében is jellemző). Ennél is árulkodóbb jel lehet az úgynevezett vörös él, vagyis hogy a bolygóról visszaverődő fényből hiányoznak a vörös tartomány azon részei, amelyeket elnyel a vegetáció.