Október 28-án egy üstökös elpárolgott, miközben a perihélium felé, vagyis a pályája Naphoz legközelebbi pontjához tartott. Korábban a szakértők reménykedtek abban, hogy a hivatalosan C/2024 S1 (ATLAS) katalógusjelű üstökös idővel szabad szemmel is láthatóvá válhat az őszi égbolton, de ezek a remények végül nem teljesültek be. A csillagászok már a hónap elejétől arra utaló jeleket láttak, hogy a kozmikus hógolyó elkezdett szétesni.
A NASA és az Európai Űrügynökség által közösen üzemeltetett Nap- és Helioszféra Obszervatórium (SOHO) űrszonda friss felvételei pedig azt is megörökítették, hogyan ért véget az üstökös pályafutása. A C/2024 S1 (ATLAS) üstökös október 23-án haladt át a Földhöz legközelebbi pontján. Ekkor 8,7 magnitúdós volt, vagyis túlságosan halvány ahhoz, hogy szabad szemmel látható legyen, távcsövekkel azonban alaposan tanulmányozták a Külső-Naprendszerből származó jeges látogatót.
A Föld megközelítése után az üstökös folytatta útját a Nap felé, így a napfigyelő speciális műszereken kívül mással is nehézzé vált a megfigyelése. Ezekkel a műszerekkel viszont sikerült rögzíteni, ahogy az üstökös csillagunkhoz közeledve először felfénylik, majd elhalványul és eltűnik.
Az üstököst csak a múlt hónapban, szeptember 27-én fedezték fel a Hawaii-szigeteken működő Asteroid Terrestrial-impact Last Alert System (ATLAS) projekt keretében. Az üstökös a Kreutz-üstökösök családjába tartozik: ezek mind hasonló pályát követnek, amely 500–800 évente nagyon közel viszi őket a Naphoz, az egyes üstökösök egyedi pályájától függően. A Kreutz-üstökösök feltehetően egyetlen nagy üstökösmag darabjai, amely valamikor a távoli múltban szétesett. Az Európai Űrügynökség kutatásai szerint a csoport legkorábbi tagjait már időszámításunk előtt 317-ben is észlelték.
Mint minden üstökös, a C/2024 S1 (ATLAS) is lényegében egy „piszkos hógolyó” volt, egy fagyott égitest, amely gázokból, kőzetekből és porból állt, és a Naprendszerünk legkorábbi, mintegy 4,6 milliárd évvel ezelőtti korszakából maradt meg, így egyfajta időkapszulának tekinthető. Egyes üstökösöknek akár több százezer vagy millió évig is eltarthat a Nap körüli keringés, mások pedig sokkal rövidebb keringési idővel rendelkeznek. A Halley-üstökös, az egyik legismertebb ilyen objektum körülbelül 75 évente kerüli meg a Napot, az Encke üstökös pedig 3,3 év alatt ér körbe pályáján.
