A Jupiter ismert kísérőinek száma jelentősen megnőtt 1610 óta, amikor Galileo Galilei elsőként azonosította a négy legnagyobb holdat a gázóriás körül. Ez a népes család az elmúlt év során 12 újabb taggal gazdagodott, a Nemzetközi Csillagászati Unió ugyanis tavaly nyáron 2, pár napja pedig 10 új holdat vett fel hivatalos listájára, amely a Jupiter kísérőit tartalmazza. A Naprendszer legnagyobb bolygójának így immár 79 ismert természetes holdja van.

Különösen érdekes a történetben, hogy az új égitestek felfedezése egy eredetileg teljesen más célú kutatásnak köszönhető. Scott Sheppard, a Carnegie Intézet kutatója és kollégái a feltételezések szerint a Plutón túl keringő 9. bolygót keresik, és ennek keretében a rendelkezésre álló legjobb távcsövekkel vizsgálják az eget. Sheppard, aki korábban a Jupiter 48 holdjának felfedezésében játszott szerepet, menet közben rájött, hogy a begyűjtött észlelési adatok a hipotetikus planéta keresgélése mellett újabb Jupiter-holdak megtalálására is alkalmasak lehetnek.

A kutatócsoport fő műszere, a chilei Víctor M. Blanco Távcső ugyanis egyszerre az égbolt nagyon nagy területét fotózza le, és használata közben lehetséges kitakarni az erre a területre eső fényesebb objektumokat is, hogy a halvány égitestek előtűnjenek a felvételeken. A szakértők tehát a 9. bolygó keresése közben egyszerűen kitakarták a Jupitert a felvételek egy részének elkészítésekor.

Az akció sikeresnek bizonyult: újabb bolygónak egyelőre ugyan nincs nyoma, de a Jupiter körül számos új holdat sikerült azonosítani, amelyek felfedezését aztán más műszerekkel meg is tudták erősíteni a szakértők. És az újonnan detektált égitestek között találtak egy igazi kuriózumot is, az (egyelőre csak nem hivatalosan) Valetudo névre keresztelt égitest ugyanis szembe megy a forgalommal.

A Jupiter 79 holdjának többségére az jellemző, hogy úgy mozognak, ahogy a közelükben található más holdak. A belső holdak – köztük a Galilei által felfedezett négy nagy égitest – a Jupiter forgásának megfelelő irányú keringést folytatnak, míg a külső holdak ezzel pontosan ellenkező irányú, retrográd pályákon haladnak. A külső holdak közé tartozó Valetudo azonban nem így tesz: ez szintén a Jupiter forgásával egy irányba halad, mintha rossz irányba hajtana egy forgalmas autópályán.

A Valetudo viselkedése a kutatók szerint rávilágíthat, hogyan formálódtak a Jupiter jelenlegi holdjai. A több ezer kilométeres Galilei-holdakat leszámítva ugyanis az óriásbolygó kísérőinek többsége legfeljebb párszor tíz kilométer átmérőjű, de rengeteg köztük a pár kilométeres darab is. Mivel a külső holdak három jól elkülöníthető, hasonló pályákon és távolságra keringő csoportba tömörülnek, a szakértő úgy sejtik, hogy ezek egykor létezett nagyobb égitestek törmelékei lehetnek, amelyek ütközések miatt hullottak darabokra. Mivel a Valetudo pályája keresztezi több külső hold retrográd pályáját is valószínű, hogy a renitens égitest egy frontális ütközés miatt állt fordított pályára.