Az 1996 körül világra jött madár mindig is zenekedvelő volt, igazán azonban 2007-ben vált ismertté, amikor előző tulajdonosától egy madármenhelyre került, és az intézmény vezetője lefilmezte, ahogy Snowball táncol és a fejével ütemre bólogat, majd felvételt feltette saját weboldalukra. A videó röviddel később felkerült  Youtube-ra, ahol igazi közösségi szenzációvá vált, pár nap alatt százezrek látták, és több tévéműsorban is hírt adtak róla.

A felvételt látva ismerte meg a madarat Aniruddh D. Patel és John R. Iversen, a kaliforniai NSI kutatói is, akik 2008-tól kezdve más szakértők mellett kutatásokat végeztek a papagájjal, többek közt azért, hogy megállapítsák, az állat valóban ütemre mozog-e, és nem csak a vele egy térben levő emberek viselkedését utánozza. Rövidesen meg is állapították, hogy amit Snowball csinál, az valóban táncnak nevezhető.

Ugyanez a kutatócsoport azóta azt is megvizsgálta, hogy pontosan milyen mozdulatokat használ a papagáj, és kimutatták, hogy változatos „tánclépéseket” talál ki, amire jelenlegi ismereteink szerint szintén csak az emberek, és ezek szerint néhány papagáj képes. Ahogy R. Joanne Jao Keehn, a kutatás egyik résztvevője mondja, azt hihetnénk, hogy inkább az emberhez genetikailag közel álló fajokra, például a csimpánzokra lesz jellemző ilyen viselkedés, de a többi főemlős körében nem látni nyomát a táncnak.

A papagájok viszont kétségkívül nagyon különlegesek a madárvilágban: olyan idegi és kognitív képességekkel rendelkeznek, ami sok meglepő dologra képessé teszi őket, köztük a táncra is. A szakértők megfigyelései alapján Snowball 14 táncmozdulatot és 2 kombinált mozdulatot gyakorol táncai során. A táncmozdulatok a szakértők definíciója szerint olyan mozgások, amelyek nyilvánvalóan szándékoltak, de nem irányulnak valamilyen külső cél hatékony megvalósítására, például a helyváltoztatásra. A kutatók akkor vettek egy táncmozdulatot bevett gyakorlatnak Snowball esetében, ha az legalább hat képkocka hosszan tartott, és minimum kétszer előfordult a felvételeken.

Így határoztak meg olyan mozdulatokat, mint a forgás, a lefelé irányuló testrázás, a lábemelés, a bólogatás, a bólogatás megemelt lábbal, a különböző félkörös mozdulatok és még néhány hasonló. A szakértők azt is észrevették, hogy Snowball általában kevesebbszer ismétli a mozdulatokat, mint ami az emberi táncosokra jellemző, illetve ha valaki táncra perdül a szobában, ahol van, akkor a madár kicsit másként mozog, mintha egyedül lenne.

Érdekes kérdés, hogy Snowball hogyan bővíti repertoárját. Erre két válasz lehetséges, vagy az emberi mozgásokat másolja, és ezeket vetíti rá saját testére, vagy pedig önállóan találja ki ezeket. Az ilyen jellegű állati kreativitás ugyanakkor jellemzően akkor jelentkezik, ha valamit nyer vele az egyed, például táplálékhoz jut vagy sikerül lenyűgöznie leendő párját. Snowball esetében azonban semmiféle jutalom nem jár a produkciókért, így felmerülhet, hogy tényleg csak a mozgás öröméért táncol a madár.

Jao Keehn és kollégái szerint táncmozdulatok öt olyan jellemző együttes meglétének köszönhetően születtek, ami a papagájokra és az emberekre is jellemző. Ilyen a vokális kommunikáció képessége, a nem verbális mozgások utánzása, a tartós társas kapcsolatok kiépítése, a komplex feladatok sorozatának megtanulása és hogy kommunikáció közben figyelemmel kísérünk bizonyos mozgásokat. A táncolás képessége így szerintük nem egyszerűen az intelligencia jele, hanem a komplex társas viselkedés bizonyítéka, amely Snowball esetében úgy nyilvánul meg, hogy saját családjának tekinti a körülötte lévő embereket.

Ha a szakértőknek igazuk van, akkor a madár és más papagájok vizsgálatával nemcsak arra derülhet fény, hogy miért táncolnak ezek az állatok, hanem arra is, hogy miért mozgunk mi magunk, ha zenét hallunk. Snowball kapcsán remélhetőleg még bőven lesz idejük vizsgálódni a kutatóknak, a sárgabóbitás kakaduk ugyanis átlagosan 65 évig élnek, és a madár még mindig csak a 20-as éveit tapossa.