Egy japán kutatócsoport a Hawaiion található Subaru távcső segítségével megvizsgálta a Gliese 1214b (vagy GJ 1214b) katalógusjelű bolygó légkörének összetételét. A csillagászok elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy a Föld átmérőjének 2,7-szeresével rendelkező exobolygó vízben vagy inkább hidrogénben gazdag atmoszférával rendelkezik-e.

A mindössze 40 fényévnyire, a Kígyótartó csillagképben található bolygó a szuperföldek közé tartozik, vagyis sugara és tömege nagyobb a Földénél, de jelentősen alatta marad a gázóriások méreteinek. Azt egyelőre nem tudni, hogy nagyon nagy kőzetbolygókról vagy kicsi gázbolygókról van-e szó, mivel jelenleg még rendkívül keveset sikerült kideríteni az exobolygók ezen válfajáról. A japán kutatókat is részben ez a tény vezette vizsgálatuk tárgyához, és ezúttal az égitest légkörének elemzésére összpontosították erőfeszítéseiket. A Gliese 1214b egyike a kevés ismert szuperföldnek, 2009-ben, egy környékbeli kisebb csillagokat és azok potenciálisan lakható bolygóit vizsgáló projekt során fedezték fel.

A jelenlegi bolygókeletkezési modellek szerint a bolygók az újszülött csillag körül képződő, sűrű gázból és porból álló protoplanetáris korong anyagából állnak össze. A korong teljes területén jelentős mennyiségben tartalmaz hidrogént, vizet azonban legnagyobb mennyiségben vízjég formájában őriz, mégpedig a korong külső területein, az úgynevezett hóhatáron kívüli részeken. A bolygó légkörének összetétele tehát fontos információkkal szolgálhat arra vonatkozólag, hogy a szuperföldek pontosan a korong melyik részén keletkeznek, illetve hogyan foglalják el későbbi pályájukat.

Az exobolygók tanulmányozásának egyik leggyakrabban alkalmazott metódusa az úgynevezett fedési módszer: a Földről nézve a csillagja előtt elhaladó bolygó ideiglenesen „kitakarja” a csillag fényének egy részét, keringése során periodikus változásokat indukálva a központi égitest fényében. Az átvonulás során azonban nemcsak a bolygó létezése, hanem annak légköre is tanulmányozható, mivel a bolygó atmoszférájának spektruma rárakódik a csillagéra, és a bolygó színképvonalainak Doppler-eltolódásából adódóan ezeket szét is lehet választani egymástól. A látható tartományban megfigyelt erős Rayleigh-szórás például hidrogénben gazdag légkörre utal. Ilyenkor a fény saját hullámhosszánál sokkal kisebb kiterjedésű nemfémes részecskéken szóródik, amelyek nem változtatják meg jelentősen annak hullámhosszát, viszont jóval nagyobb mértékű szóródást váltanak ki a rövidebb hullámhosszakon, vagyis a kék tartományban. Ennek eredményeként a nagyobb hullámhosszú fénysugarak, vagyis a vörös felé eső részek viszonylag háborítatlanul vészelik át a légkörön átvezető utat, a tartomány kék része azonban erősen szóródik.

A kutatócsoport megfigyelései szerint a Gliese 1214b esetében nem észlelhető különösebben erős Rayleigh-szórás, ami a szakértők szerint arra utal, hogy az atmoszféra inkább vízben gazdag, vagy esetleg hidrogénben gazdag, de kiterjedt felhőréteg borítja. A bolygóval kapcsolatban végzett korábbi vizsgálatok azonban ez utóbbi lehetőséget nagyon valószínűtlenné teszik, így egyre bizonyosabbnak tűnik, hogy az égitest légkörében a víz dominál, és ebből adódóan a hóhatáron kívül keletkezett. Tekintve, hogy a bolygó jelenleg rendkívül közel kering csillagához, 1,58 földi naponta érve körbe pályáján, erős a gyanú, hogy csak formálódását követően, már kész égitestként vándorolt mostani helyére a rendszerben.