A szakértők most azt gyanítják, hogy magyarázatot találtak Indiai-óceánban található „lyukra”. Úgy tűnik, hogy azt Afrika alól előtörő olvadtkőzet-kitörések okozzák, amelyek egy ősi óceánfenék süllyedő maradványainak peremén törnek felszínre.
Ha a Föld tökéletes és egynemű gömb lenne, a gravitációja a felszínének minden pontján pontosan egyforma lenne. A valóságban azonban a Föld az északi és a déli pólus körül laposabb a valódi gömböknél, az Egyenlítő közelében pedig kidudorodik. Ezenkívül a különböző régiók eltérő gravitációs erőt fejtenek ki a földkéreg, földköpeny és földmag tömegétől függően.
A földi szenzorok és műholdak által végzett gravitációs mérések alapján meg lehet mutatni, hogy az óceán felszíne hogyan nézne ki pusztán ezen a különböző gravitációs hatások nyomán, ha más hatásokat, például a szeleket és az árapályokat figyelmen kívül hagyunk. Ezáltal megkaphatjuk bolygónk gravitációs magas- és mélypontjainak rajzát, amit globális geoidnak nevezünk.
Az Indiai-óceán területén a geoidon egy határozott mélyedés látszik, amely a bolygó legjelentősebb gravitációs anomáliája. Több mint hárommillió négyzetkilométert fed le, és középrésze India déli csücskétől mintegy 1200 kilométerre délnyugatra található. Az ottani gyengébb gravitációs vonzás és a környező területek erősebb gravitációs vonzásának együttes hatásaként az Indiai-óceán tengerszintje a lyuk területén a globális átlagnál 106 méterrel alacsonyabb, magyarázza a jelenséget kutató Attreyee Ghosh, a bangalore-i Indiai Tudományos Intézet (IISc) geofizikusa, aki társaival nemrégiben egy új tanulmányban számolt be a legfrissebb eredményekről.
A lyukat 1948-ban fedezte fel Felix Andries Vening Meinesz holland geofizikus egy hajóról végzett gravitációs felmérés során. Azóta más hajós expedíciók és műholdak mérései is megerősítették, de senki sem tudta megmagyarázni, hogy miért van ott. A kérdés megválaszolásához a kutatók több mint egy tucat számítógépes modellt hasonlított össze arról, hogyan alakulhatott át a régió az elmúlt 140 millió év során, miközben a Föld tektonikus lemezei elmozdultak.
Az eredmények azt mutatják, hogy az anomália létrejöttében kulcsszerepet játszik egy másik anomália, egy az Afrika alatti anyagtömeg, amelyből forró, alacsony sűrűségű anyag áramlik az Indiai-óceán alá. A kutatók szerint az „afrikai tömb” a Tethys nevű ősi óceán tengerfenekének maradványaiból alakulhatott ki. A Tethys több mint 200 millió évvel ezelőtt a Laurázsia és a Gondwana szuperkontinensek között helyezkedett el. Afrika és India is a Gondwana része volt, de a mai India észak felé mozdult a Tethys-óceánba – létrehozva mögötte az Indiai-óceánt. Az olvadt kőzetből álló kitörések úgy jönnek létre, hogy a Tethys-óceán fenekét alkotó lemezek a köpeny belsejébe süllyedve elérik a mag-köpeny határt. A szakértők szerint emellett a környező köpenystruktúrák is szerepet játszanak az alacsony gravitációs terület létrejöttében.
A kutatók szerint a lyuk valószínűleg körülbelül 20 millió évvel ezelőtt nyerte el jelenlegi alakját, amikor a kitörések elkezdtek terjedni a felső köpenyben. És valószínűleg addig fog fennállni, amíg fennáll a köpeny anyagának áramlása Afrika felől. Ez további évmilliókig tarthat, de amint az áramlás megszűnik, a mélypont is eltűnik majd.
