A fog Laosz északi részén egy barlangban került elő, és a vizsgálatok alapján egy fiatal gyenyiszovai lányhoz tartozhatott, akik 131–164 ezer éve élt. Ha a lelet azonosítását megerősítik, ez lehet az első konkrét bizonyítéka a gyenyiszovai jelenlétnek Délkelet-Ázsiában. Az őrlőfog ráadásul mindössze a második gyenyiszovai fosszília, amelyet Szibérián kívül találtak.

A gyenyiszovai ember egy darabig biztosan párhuzamosan élt a neandervölgyiekkel és a modern ember elődeivel. A szakértők egy ideje azt is sejtik, hogy elterjedtebb lehetett annál, mint amit az elmúlt évtizedben előkerült, jobbára szibériai fosszíliák sugallnak. A gyenyiszovai fajt (vagy alfajt) 2010-ben azonosították először, egy szibériai csontlelet genetikai elemzése alapján. Az eredményekből az látszott, hogy az ujjcsont egy olyan egyedhez tartozott, amely egy korábban ismeretlen emberfaj tagja. Az ezt követő vizsgálatok aztán azt is feltárták, hogy Ázsiában, Óceániában és a Csendes-óceán szigetein emberek milliói hordoznak nyomokban gyenyiszovai DNS-t.

Ez azt sugallta, hogy a faj Szibérián kívül is viszonylag széles körben elterjedt lehetett, de a vonatkozó fosszilis bizonyítékok hiányoztak. Ezekből alapvetően nincs sok Szibériát is beleértve sem, a teljes gyenyiszovai leletanyag mindössze egy maroknyi fogból, csontszilánkokból és egy Tibetben talált állcsontból áll. Utóbbi csontlelet az első, amelyet szibériai Gyenyiszova-barlangon kívül találtak.

A leletek eloszlásának egyoldalúsága persze részben érthető, hiszen a hidegebb éghajlaton nagyobb eséllyel őrződnek meg a fosszilis maradványok, mint a délebbre eső, párásabb és melegebb vidékeken. 2018-ban azonban Laura Shackelford paleoantropológus és kollégái potenciális lelőhelyek után kutatva Észak-Laoszban felfedeztek egy barlangot, amely tele volt fogakkal. ezek változatos fajokhoz tartoztak, beleértve mindenféle nem emberi állatfajokat. A „gyűjteményt” valószínűleg sülök halmozhatták fel, amelyek fogaikat élesítik a csontokon és kivonják belőlük a tápanyagokat. A barlangban feltárt első fosszíliák közül aztán előkerült egy apró, fejletlen emberi fog is.

A barlang kőzetrétegei és az állati fogak elemzése alapján az emberi fog korábbinak bizonyul a modern ember régióba érkezésénél, ami óriási meglepetést jelentett. A kutatók először azt hitték, hogy talán egy Homo erectus fogáról lehet szó, amely 2 millió évvel ezelőttől 100 ezer évvel ezelőttig élt Ázsiában, de az őrlőfog túl összetettnek tűnt a fajhoz képest. És bár mutat némi hasonlóságot a neandervölgyi fogazattal, ahhoz képest is túl nagy méretű, illetve más eltérések is vannak, mondja Viola Bence, a Torontói Egyetem kutatója, a vizsgálat egyik résztvevője.

Az őrlőfog ellenben nagyon hasonlít a tibeti gyenyiszovai állkapocs fogaihoz. A gyenyiszovaiak egyik már ismert jellegzetessége ugyanis, hogy nagyon nagyméretű fogakkal rendelkeztek. A foggyökérzet ráadásul jelen esetben alulfejlett, így a fog valószínűleg egy gyermekhez tartozhatott, vagyis lehet, hogy még nagyobbra nőtt volna később. A fog peptidösszetétele alapján pedig úgy tűnik, hogy az egykori tulajdonos nőnemű volt.

Bár egyetlen, rosszul megőrződött fogból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, a szakértők úgy vélik, hogy a lelet megerősíti, a gyenyiszovaiak képesek voltak a szibériaitól (és a tibetitől) gyökeresen eltérő éghajlati viszonyokhoz alkalmazkodni, ami alátámasztja az elterjedtségükkel kapcsolatos teóriákat is. Ez egyben megkülönbözteti őket a neandervölgyiekről is, akik elsősorban a hűvösebb vidékeken érezték jól magukat, és hasonlatosabbá teszi a modern emberhez, aki szintén jól alkalmazkodott a különböző éghajlatokhoz. Az eredmények a lelettel kapcsolatos bizonytalanságokkal együtt is nagyon fontosak, és jól jelzik, hogy melegebb vidékeken is érdemes emberi fosszíliák után kutatni.