A Viking–1 leszállóegység 46 évvel ezelőtt érkezett meg a Mars felszínére, hogy megvizsgálja a bolygót. Egy olyan területen ért földet, amelyről eredetileg úgy gondolták, egy ősi kifolyócsatorna lehet. Egy kutatócsoport azonban most úgy véli, hogy másfajta nyomokat őriz a felszínrész: állításuk szerint bizonyítékokat találtak egy ősi megacunamira, amely évmilliárdokkal ezelőtt söpört végig a bolygón, többek közt a Viking leszállóhelyének közelében is.

A Scientific Reports című tudományos folyóiratban most megjelent új tanulmányukban a kutatók egy 100 kilométer átmérőjű becsapódási krátert azonosított a Mars északi alföldjein, amely gyanújuk szerint egy aszteroida becsapódásának nyoma lehet. Az elvégzett szimulációk alapján a becsapódás okozta szökőár hatalmas lehetett, körülbelül 250 méteres kezdeti hullámmagassággal, és rendkívül turbulens is volt, mondja Alexis Rodriguez, a Planetary Science Institute kutatója és a tanulmány vezető szerzője. Ráadásul a modellek alapján a megacunami bizonyos szempontokból gyökeresen eltérő viselkedését mutatott, mint amihez hozzá vagyunk szokva a Földön, tette hozzá a kutató.

Rodriguez csapata a Mars felszínéről készült térképeket tanulmányozva bukkant a hatalmas kráterre, amelyet most Pohlnak neveztek el. A Pohl a korábban keltezett kőzetekhez képesti helyzete alapján körülbelül 3,4 milliárd éves lehet, vagyis rendkívül régi, nem sokkal azután keletkezhetett, hogy a Földön megjelentek az általunk ismert élet első jelei.

A kutatócsoport modelljei szerint az aszteroida becsapódása olyan intenzív lehetett, hogy a tengerfenékről származó anyag elmozdulhatott helyéről, és a mederből kiáramló víz ezt is magával ragadta. A kráter mérete alapján a kutatócsoport úgy véli, hogy a becsapódó aszteroida átmérője 3 és 10 kilométer között, attól függően, hogy mekkora talajellenállással találkozott. A becsapódás 500 ezer és 13 millió közötti megatonna TNT-nek megfelelő energiát szabadíthatott fel. (Összehasonlításképpen a legnagyobb erejű atomfegyver, a Cár-bomba felrobbantásakor kb. 57 megatonna TNT-nyi energia szabadult fel).

Rodriguez elmondása szerint a következő logikus lépés egy megfelelő leszállóhely azonosítása lesz, hogy részletesen is megvizsgálják a lerakódásokat, hiszen ezek nemcsak a becsapódás és a cunami történetének felgöngyölítésében segíthetnek, de bepillantást kínálnak a marsi óceán fejlődésébe és potenciális élhetőségébe is. Bár ez kétségkívül üdvös cél, a valóságban még eltarthat egy darabig, amíg újabb emberi űreszköz kerül a Marsra. Az például biztos, hogy a NASA kutatási fókuszában a következő években a Vénuszé lesz a főszerep, és Marsra jelenleg csak a Perseverance rover küldetésének folytatását jelentő mintavisszahozó küldetés van betervezve.