A Proxima Centauri egy vörös törpe, amely a két Naphoz hasonló csillagból álló Alfa Centauri körül kering. A pici, halvány és hűvös égitestben semmi különös nem lenne, azon túl, hogy a legközelebbi szomszédunk, ha 2016-ban egy csapat csillagász nem jelenti be, hogy sikerült egy bolygó jelenlétét igazolniuk a csillag közelében. Erről a planétáról ráadásul az is kiderült, hogy a Földhöz hasonló méretű, és Proxima Centauri élhető zónájában kering, vagyis elvileg lehet folyékony állapotú víz a felszínén.
Egy friss bejelentés szerint pedig elképzelhető, hogy a rendszerben egy másik bolygó is található. Az egyelőre csak bolygójelöltként nyilvántartott Proxima Centauri c a becslések alapján 12-szer akkora tömegű, mint a Föld (elég nagy, +12, –5 közötti bizonytalansággal), vagyis nagyjából akkora lehet, mint az Uránusz vagy a Neptunusz. Csillagát öt földi év alatt kerüli meg, ami azt jelenti, hogy nagyjából másfél csillagászati egységre van attól. Mivel a csillag jóval kisebb és hűvösebb a Napnál, ez egyben azt is jelenti, hogy a bolygón nagyon hideg, –200 °C körüli hőmérséklet van.
A legtöbb eddig felfedezett exobolygót a fedési módszerrel találták meg, amely során azt vizsgálják, hogy vannak-e periodikus fényességváltozások a csillag fényében, amelyek mögött egy átvonuló bolygó állhat. Ennek a módszernek nagy előnye, hogy elég pontosan következtetni lehet belőle a bolygó méretére is. Sajnos azonban a Földről nézve sem a Proxima b, sem a c nem vonul át a csillag korongja előtt.
Ezért a Proxima c-t rendkívül pontos színképelemzések és a csillag mozgásában jelentkező apró ingadozások alapján azonosították. Amikor arról beszélünk, hogy egy bolygó egy csillag körül kering, valójában mindkét égitest a rendszer közös tömegközéppontja körül kering, csak míg a bolygó nagyobb sugarú pályán teszi ezt, a csillag egészen apró köröket ír le. Kellően pontos mérésekkel azonban ez az „ingás” is kimutatható, leginkább olyan módon, hogy a csillag színképét vizsgáljuk.
Amikor ugyanis az apró köröket leíró csillag a Föld felé halad, sugárzásának színképe egy kicsit a kék tartományba tolódik, míg amikor távolodik, a vörös felé tolódik el. Ezek az eltolódásokat nagyon nehéz mérni, különösen egy ennyire halvány csillagnál, de jelen esetben elég felvétel készül a spektrumról ahhoz, hogy a szakértők kimutassanak egy öt éves ciklust a csillag mozgásában. A bolygójelölt tömegére az eltolódás mértékéből következtettek a kutatók, így azonban csak tág határok között tudtak becsülni.
Ezeket a mérések asztrometriai mérésekkel is kiegészítették, vagyis a Gaia űrtávcső révén figyelték a Proxima Centauri égbolton való apró elmozdulását, azt a mozgást, ami a bolygó jelenlétéből adódhat. Bár ezt távoli égitestek esetén gyakorlatilag képtelenség kimutatni, a Proxima közel van és kellően alacsony tömegű ahhoz, hogy viszonylag nagy saját köröket írjon le a hozzá képest állónak látszó, távolabbi csillagokhoz mérten.
A két mérési módszer révén derült fény arra, hogy a Proximának lehet egy második bolygója is. A felfedezés megerősítéséhez független mérésekre lesz szükség. Ehhez a szakértők igyekeztek azzal kapcsolatban is becsléseket tenni, hogy hol járhat jelenleg a feltételezett bolygó. A planéta pozíciója attól is függ, hogy melyik irányba kering pályán, azonban jelenleg a rendszer egyéb összetevői alapján valószínű, hogy prográd irányba mozog, vagyis nem fordítva kering, többi környező égitest keringéséhez és forgásához képest.
