Először figyelték meg a csillagászok egy extraszoláris bolygó tényleges színét. A 2005-ben felfedezett HD 189733 b katalógusjelű bolygó a legalaposabban tanulmányozott Naprendszeren kívüli égitestek egyike. A 63 fényévnyire található bolygó a Kis Róka csillagképben, a Delfin és a Hattyú között található, és egy kettőscsillag fényesebbik tagja körül kering. A planéta egy forró jupiter, amely mindössze 2,2 földi nap alatt kerüli meg központi csillagát.

A bolygó pályája annyira közel van csillagához, hogy keringése gravitációsan kötött, vagyis folyamatosan ugyanazt az oldalát fordítja a központi égitest felé. 2007-ben a Spitzer űrtávcső segítségével a kutatók elkészítették a planéta hőtérképét, és kiderült, hogy a nappali és az éjszakai oldal hőmérséklete közt átlagosan 260 °C a különbség. (A nappali oldal hőmérséklete 1000 °C fölött van.) Ez az eltérés feltehetően rendkívül erős légmozgásokat okoz a bolygó légkörében, ahol szélsebesség meghaladhatja a 7000 kilométeres óránkénti sebességet is.

Tavaly decemberben Tom Evans, az Oxfordi Egyetem asztrofizikusa a Hubble űrtávcső segítségével kezdte vizsgálni a rendszert. A bolygó túlságosan halvány ahhoz, hogy különálló pontként megjelenjen a teleszkóp képén, de a róla visszaverődő fény keveredik a csillag fényével, amelyet a Hubble észlelni képes. A források különválasztása érdekében Evans és kollégái kivárták, amíg a bolygó a csillag mögé kerül, és megvizsgálták, hogy milyen változások jelentkeznek az észlelt fény hullámhosszaiban, amikor az csak közvetlenül a csillagról érkezik hozzánk.

A Hubble spektrográfja a bolygó eltűnésével egy időben a kék hullámhossz-tartományban tapasztalt jelentősebb visszaesést, a spektrum többi része pedig gyakorlatilag változatlan maradt. Ez arra utal, hogy az égitestről visszaverődő fény alapvetően kék színű. Ez az első alkalom, hogy ezt a stratégiát a látható fénybe tartozó hullámhosszakra sikerült alkalmazni, mivel a bolygóról visszaverődő fénymennyiség a legtöbb esetben eltörpül a csillag fénye mellett, és elveszik annak fluktuációiban, így lehetetlen különválasztani a két fényforrást. A HD 189733 b azonban szerencsére meglehetősen termetes, és nagyon jól megvilágított.

Bár a mért hullámhosszak alapján a bolygó ragyogó kobaltkék színben pompázik, kizártnak tűnik, hogy folyékony víz legyen a felszínén, egyrészt a légkör forrósága miatt, másrészt mivel a Jupiterhez hasonló gázóriásról van szó. A kékség a kutatók feltételezései szerint az atmoszférában található, magas szilikáttartalmú felhőknek az eredménye, amelyek gyakorlatilag olvadt üvegcseppekből állnak. A légkör összetételét 2007-ben vizsgálták meg a szakértők, elemezve a csillaga előtt áthaladó bolygó atmoszféráján átszűrődő fény minőségét.

Evans elmondása szerint a felhők légkör alacsonyabb szintjein lehetnek, mivel egy magasabb fekvő felhőréteg a csillag teljes látható spektrumát visszaverné, és ebben az esetben a planéta fehérnek látszana. Ha azonban a visszaverődés előtt a fénynek jelentős utat kell megtennie a magas nátriumtartalmú légkörben, ez utóbbi elnyeli a vörös árnyalatokat, a kéket viszont továbbengedi.