A legkorábbi barlangrajzok egyikére bukkantak rá egy indonéz szigeten: a felfedezés átírhatja az emberiség korai történetét, hiszen a régészek egészen a legutóbbi időkig azt hitték, hogy az európaiak kezdtek elsőként képeket mázolni lakóhelyeik falára, illetve kézlenyomatokat hagyni azokon. A Nagy-Szunda-szigetek Celebesz nevű földdarabján talált, közel 40 ezer évesre datált kézlenyomat, illetve az ennél néhány ezer évvel fiatalabb állatrajzok azonban végleg megingathatják ezt az elképzelést.

A több részből álló lelet egy 4 méter belmagasságú barlang plafonján található, leginkább figyelemre méltó darabja pedig a már említett kézlenyomaton kívül egy nőstény babirusszarajza. Ez utóbbi faj a disznófélék közé tartozik, és napjainkban Celebeszen, illetve a szomszédos szigeteken él. A festmények korának meghatározásához Maxime Aubert, az ausztrál Griffith Egyetem kutatója apró darabokat gyűjtött be abból a mészkőrétegből, amely a színes ábrákra rakódott az évezredek során.

A minták izotóparányainak vizsgálataalapján a babirussza képe legalább 35 400 éves, ezzel pedig a legkorábbi ismert állatábrázolások egyike a világon. A kézlenyomat talán még izgalmasabb, hiszen a datálás alapján ennek kora meghaladja a 39 900 évet, ennél korábbi példáját pedig egyáltalán nem ismerjük ennek az ősi időkben rendkívül népszerű ábrázolási formának.

A képeket a szakértők szerint kétségkívül korai emberek készítették. Az Afrikából való kirajzás után, körülbelül 60 ezer évvel ezelőtt, az emberiség egyes csoportjai Európa, míg mások Ázsia felé vették az irányt. A nyugati orientáltságú régésztársadalom a gazdag európai leletanyagra hivatkozva mostanáig előszeretettel állította azt, hogy a művészet mint kifejezési mód Európában alakult ki, és innen terjedt tovább a többi kontinensre.

A mostani felfedezés azonban azt az egyre nagyobb támogatást nyerő elméletet erősíti meg, amely szerint a kifejezés ezen módja egymással párhuzamosan több embercsoportban is kialakult. Ez egyáltalán nem lenne meglepő, mondja Alistair Pike, a Southamptoni Egyetem kutatója, aki szerint a jövőben még több hasonló meglepetés várható, ahogy az ázsiai országok egyre komolyabb erőfeszítéseket fektetnek a területükön található régészeti emlékek fellelésébe és feltárásába.

A babirussza, illetve a lelet egy másik eleme, egy legalább 35 700 évesre datált disznószerű lény képe a művészi ábrázolás kialakulásával kapcsolatos elképzeléseket is komolyan megingathatja. A szakértők jelentős része mostanáig úgy vélte ugyanis, hogy az ábrázolás először egyszerű pöttyökkel és vonalakkal kezdődött, és csak jóval később indultak meg a környező világban megjelenő dolgok ábrázolására tett kísérletek. Mások ezzel szemben úgy gondolják, hogy a művészet fejlődése nem lehetett ennyire lineáris, és az ábrázolások megjelenését követően rögtön komplex jeleneteket kezdtek megörökíteni a korai emberek.

A kézlenyomatok úgy készültek, hogy a sziklára fektetett kezet egy festékkel teli, szívószálszerű eszközzel fújták körbe. A graffiti ezen őse Ázsiától Dél-Amerikáig számtalan lelőhelyen felbukkan, de a változatos korú leletek közt a legősibb a most megtalált indonéz kép, amely egyébként nem lehet sokkal fiatalabb a legkorábbi ismert barlangrajznál. Ez utóbbi a spanyolországi El Castillo-barlangban került elő, korát 40 800 évre datálják, és rajznak nem is igazán nevezhető, hiszen egyetlen nagy vörös pöttyből áll.

Hogy mi lehetett a kézlenyomatok célja, azzal kapcsolatban csak találgatnak a kutatók. Egyesek szerint a miszticizmus legkorábbi jeleit láthatjuk általuk, és korai elődeinket az mozgatta, hogy a fal és kezük érintkezésének megörökítésével örökre nyomot hagyjanak a felületen. Mások, köztük Paul Pettitt, a Durham Egyetem kutatója, úgy gondolják, hogy a kézlenyomatok a figuratív ábrázolásmód fejlődésének szerves részét képezik. Őseink először legfontosabb „eszközüket”, a kezüket fektették a falra, és ezt fújták körbe. Ennek alapján jöttek rá aztán, hogy hogyan lehet egy háromdimenziós objektumot körvonalai révén megörökíteni, véli a kutató.