Az úgynevezett cirkumbináris elrendezésre érdekes jellemzője, hogy a bolygók pályasíkja az idők folyamán változik a gravitációs kölcsönhatások miatt. Ennek köszönhető, hogy a rendszer harmadik, és egyben legnagyobb bolygója mostanáig rejtve maradt a kutatók előtt: a planéta most került olyan pozícióba, hogy keringése során a Földről nézve hosszabb úton keresztezte csillagainak korongját, így észlelhetőbben halványította el azok fényét, mint korábban.

A Kepler–47d átvonulásai a rendszer első észlelésekor még nem voltak detektálhatók, négy év elteltével azonban a bolygó átvonulása már a legerősebb jelet szolgáltatta a három égitest közül. A kutatók 2012-ben egyszer már nyomára akadtak a planétának, azonban akkor csak egy átvonulásnak voltak tanúi, ami kevésnek bizonyult a felfedezéshez. Egy újabb észleléssel együtt azonban már sikerült belőni a pályaidőt, és így a korábbi adatok zajában eddig elvesző átvonulásokat is meg tudták találni a kutatók.

A szakértőket az nem lepte meg, hogy újabb bolygóra akadtak a korábban felfedezett kettőn kívül, de az igen, hogy ez a planéta már ismert égitestek között kering, ahogy annak méretei is meglepetésként érték a szakértőket. Az újabb égitest megerősítette, hogy a csillagok és a bolygók különleges elrendezésén túl is nagyon különös rendszerről van szó: a központi kettőscsillag körül keringő bolygók mindegyike nagyon alacsony sűrűségű, anyaguk ritkább a Szaturnuszénál is, amely a legkevésbé sűrű bolygó a Naprendszerben.

Míg az alacsony sűrűség a csillagukat pár nap vagy pár óra alatt megkerülő forró jupitereknél nem meglepő, ebben a rendszerben sokkal barátságosabb hőmérsékletű bolygók találhatók. A bolygók belülről kifelé 3,1-szer, 7-szer és 4,7-szer akkorák, mint a Föld, pályaidejük 49, 187 és 303 nap, „felszíni” hőmérsékletük pedig 169 °C, 32 °C és 10 °C.

A rendszer központi csillagai 7,45 nap alatt kerülik meg egymást, és egyikük nagyjából akkora mint a Nap, a másik pedig harmada ennek. Az egész rendszer olyan kompakt, hogy teljes egészében beférne a Föld pályáján belülre, feltéve persze, hogy nincsenek benne további, a kettőstől távolabb keringő bolygók. A Kepler–47 nagyjából 3340 fényévre van tőlünk a Hattyú csillagkép irányában.