Megkezdte „haláltáncát” az a gázfelhő, amelyet a Tejútrendszer központi fekete lyukának közelében fedeztek fel a csillagászok. A megfigyelések alapján a felhő egyre elnyújtottabb alakra tesz szert, ahogy galaxisunk központi objektumának gravitációja hat rá. A gázfelhő várhatóan darabjaira szakad szét a következő hónapok során.

Stefan Gillessen, a Max Planck Intézet csillagásza és kollégái a folyamat minden egyes lépését figyelemmel követik majd, és remélik, hogy közben új ismereteket tudhatnak meg a fekete lyukakról általában, és a Tejútrendszer szupermasszív objektumáról külön is. A német kutatócsoport fedezte fel 2011-ben a G2 néven katalogizált gázfelhőt, és azóta is szünet nélkül vizsgálták mozgását az Európai Déli Obszervatórium egyik chilei távcsöve, a VLT segítségével. A gázfelhőt ezen kívül számos más gamma- és röntgentartományban vizsgálódó műszer is figyelemmel követi, folyamatában követve a galaxisunk központjában zajló drámát.

Az április közepén végrehajtott infravörös mérések a felhő különböző részeinek eltérő sebességeit mutatják. Az anyag legnagyobb része a Földdel ellentétes irányba halad, egyenesen a fekete lyuk felé. A gázfelhő „feje” azonban már tett egy kört a fekete lyuk körül, és jelenleg bolygónk irányába tart, ami miatt fényét kékes eltolódás jellemzi. Gillessen elmondása szerint a felhő úgy viselkedik, mint egy napsúroló üstökös.

A gázfelhő tömege nagyjából háromszorosa bolygónkénak, és anyaga egyelőre nem mutat jelentősebb fényesség-növekedést. Ez megkérdőjelezi azon elmélet helytállóságát, amely szerint egy csillag rejtőzhet a felhő mélyén, mivel egy ilyen égitest jelentősen felhevült volna a fekete lyuk közelségének hatására, amit a kibocsátott fény erejében is mérni lehetne. Úgy tűnik tehát, hogy egy egyszerű gázfelhőről van szó, amelyben nem rejtőzik semmiféle egyéb égitest.

Avi Loeb, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ szakértője, az előző teória egyik fő szószólója szerint azonban a kérdés még messze nem tekinthető eldöntöttnek, mivel az eddigiek során a felhő meglepően ép maradt, és olyan elliptikus pályán halad, amilyet egy csillagtól várnánk. A csillagelmélet végső próbája a jövő év februárjában vagy márciusában következhet el, amikor a gázfelhő központi részei is közvetlenül fekete lyuk közelébe kerülnek. Az ekkor bekövetkező alakváltozásokból már egyértelműen megmondható lesz, hogy van-e valamilyen központi objektum a gáz mélyén.