A Biró-földihangyák (Ooceraea biroi) dolgozói felkutatják más hangyafajok fészkeit, majd további dolgozókat toboroznak, hogy segítsenek ellopni az adott faj kicsinyeit, amelyeket aztán kolóniájuk elfogyaszt. De egy friss vizsgálat szerint vannak olyan kolóniák, ahol ezek közül a bevonandó dolgozók közül többen szárnyakat növesztettek, és nem voltak hajlandóak kimozdulni a fészekből társaik hívására. A furcsa átalakulás és viselkedés oka egy mutáció, amelynek hatására a hangyák teste külsőre a királynőéhez hasonlóvá alakul. Az ilyen hangyák pedig átveszik a királynők viselkedésének azon elemeit is, hogy nem mozdulnak ki a fészekből, és elvárják társaiktól, hogy odahordják nekik a táplálékot.

Ezek az újonnan felfedezett élősködők kiváló példái lehetnek annak, hogy a „szupergének”, vagyis az együtt öröklődő géncsoportok mutációi miként gyorsíthatják fel az evolúciót. A kutatás az eddigi legegyértelműbb bizonyítékot szolgáltatja arra, hogy egyetlen mutációs lépésben is kialakulhat tulajdonságok összetett halmaza, mondja Jessica Purcell, a Kaliforniai Egyetem evolúcióbiológusa, aki nem vett részt a munkában. Azt, hogy az ilyen genetikai változások gyorsabb evolúcióhoz vezethetnek, már több mint egy évtizeddel ezelőtt felvetették, de akkor még nem volt rá jó bizonyíték – most viszont ilyet is sikerült találni.

A Biró-földihangyák körülbelül 1 milliméter hosszú, zömök hangyák, amelyek Bangladesből származnak, de széles körben elterjedt, invazív kártevők Kínában, Indiában és a világ számos trópusi és szubtrópusi szigetén. Míg a legtöbb hangyafajnak van egy királynője, amely tojásokat rak, miközben a dolgozók élelmet gyűjtenek neki és a kolónia kicsinyeinek, valamint saját maguknak, ennek a fajnak nincs királynője. Ehelyett a dolgozók raknak tojásokat, amelyekből újabb dolgozók, saját maguk klónjai fejlődnek ki.

A Rockefeller Egyetem kutatói 2015-ben észrevették, hogy egy Okinaváról begyűjtött hangyakolónia néhány dolgozójának szárnyai nőttek, akárcsak a hangyakirálynőknek szoktak. Sőt, a kicsinyeik is szárnyakat növesztettek, ami arra utalt, hogy egy genetikai mutációról lehet szó. De nem a szárnyak jelentették az egyetlen változást.

A következő 7 év során Waring Trible rovarkutató, az új vizsgálat vezetője részletesen tanulmányozta a szárnyas hangyákat, és megállapította, hogy több tojást raknak, mint társaik, és sokkal kisebb valószínűséggel hagyják el a fészket, hogy felderítsék vagy megrohanják más fajok fészkeit. Ezek a furcsa hangyák tökéletes példái a hangyaparazitáknak, mondja Trible, aki jelenleg a Harvardon dolgozik.

A parazita hangyák nem ritkák. Mintegy 400 hangyafaj él észrevétlenül és sértetlenül más –általában más fajú ­– hangyák fészkeiben, az ottani dolgozókra támaszkodva, hogy biztonságban és jól tápláltan tartsák magukat és kicsinyeiket. A legtöbb ilyen hangya azonban már évmilliók óta parazitaként él, és valószínűleg sok ezer évbe telt, mire ilyen sikeressé váltak. Ezzel szemben ebben a Biró-földihangyák vizsgált kolóniájában az átmenethez csak egyetlen generációra volt szükség, amely ráadásul most történik, a szemünk előtt, így sokkal könnyebben tanulmányozható a folyamat.

Ahogy már említettük, Trible a gyors átalakulást egy szupergén-mutációnak tulajdonítja, amely több olyan tulajdonságot kódoló gént is tartalmaz, amelyek meghatározzák, hogy a dolgozók hogyan néznek ki és hogyan viselkednek. Mivel azonban az összes hangya egymás klónja, jelen esetben nem lehet elvégezni a szokásos kísérletet, azaz a mutációval rendelkező és a mutáció nélküli egyedek szaporítását, hogy megerősítsék, valóban genetikai a változás gyökere. Az eddigi vizsgálatok alapján azonban az világosnak tűnik, hogy a paraziták és normál társaik közötti genetikai eltérések java valóban egy helyre csoportosul. Ez azt mutatja, hogy a genom egyetlen régiójának megváltozása képes jelentősen módosítani, hogy egy hangya hol helyezkedik el a kolónián belüli rangsorban. Trible úgy gondolja, hogy a mai parazita hangyák is hasonlóan keletkezhettek, és csak később váltak különálló fajokká.