Az Albireo az amatőrcsillagászok kedvelt célpontja, hiszen szabad szemmel is jóllátható, ugyanakkor már egy kis távcsővel is két jól elkülöníthető égitestre válik szét, a narancsvörös Albireo A és a kék fényű Albireo B nevű objektumokra. A csillagászok évszázadokig találgatták, hogy egy valódi kettősről van-e szó, amelynek tagjai közös tömegközépponttal rendelkeznek, vagy a duó csak látszólag van közel egymáshoz.

A problémát végül a Gaia űrtávcsővel oldották meg a szakértők: a műszerek révén lemérték a két csillag távolságát és mozgását. Az eredmények alapján úgy tűnt, hogy a kettős tagjai nagyon eltérő távolságban vannak a Földtől, és az égbolton való elmozdulásuk sem tűnt egységesnek, így az eset egyértelműnek látszott: a kettős csak látszólagos. Azóta azonban újabb adatokkal árnyalódott a helyzet, amely immár korántsem tűnik egyértelműnek.

Mint utólag kiderült, a 2018-as távolságadatokban elég nagy volt a bizonytalanság, és azóta beérkezett egy újabb adag megfigyelési eredmények, amelyek viszont jóval pontosabbak. Ezek alapján pedig már nem is tűnik olyan nagynak a két csillag közti távolságkülönbség: úgy tűnik, hogy nagyjából 30–60 fényévnyire lehetnek egymástól. Ez még mindig túl nagy táv ahhoz, hogy tényleges kettőscsillagnak nevezzük őket, de valamiféle kapcsolat elképzelhető köztük.

A csillagok égbolton való mozgásának követése szintén nehezebbnek bizonyult és pontatlanabb volt a vártnál. Az Albireo A önmaga is egy két tagból álló csillag, vagyis benne két, egymáshoz nagyon közel álló csillag kering egymás körül, miközben mozognak az égbolton, ami meglehetősen megbonyolítja az adatok kiértékelését.

Mindezen okok miatt az adatokat 2018-ban elemző kutatócsoport új analízist készített a rendszerről, amelybe a friss adatok mellett korábbi, más távcsövek által gyűjtött észlelési adatokat is bevontak, több mint 100 évre visszamenőleg. Ezen felül a csillagok színképét is a korábbinál alaposabban vizsgálták, hogy pontosabb adatokhoz jussanak azok tömegével, fényességével és korával kapcsolatban.

Az új információk alapján pedig egészen elképesztő kép rajzolódik ki a rendszerről. Az Albireo A egy vörös óriásból (Albireo Aa) és egy fősorozatbeli kék csillagból áll (Albireo Ac). A vörös óriás nagyjából 5,2-szer annyit nyom, mint a Nap, a kék csillag pedig 2,7 naptömegű a színkép alapján, és ezek enyhén elliptikus pályán keringenek egy közös tömegközéppont körül, amit nagyjából 120 földi év alatt kerülnek meg. (Az átlagos távolságuk 7 milliárd kilométer.)

Ezen a ponton azonban némi anomália van az adatokban: az égbolton megfigyelt mozgás alapján ugyanis a tömegadatokra az jön ki, hogy a vörös óriás 4 naptömegű, a kék csillag pedig 5 naptömegű. Vagyis úgy tűnik, hogy a rendszerben több tömeg van, mint ami a színkép alapján látszik. Erre az egyik lehetséges magyarázat, hogy az Albireo Ac maga is egy kettőscsillag, amely nagyon szoros, így a távcsövekkel tagjai nem különíthetők el.

Egy másik opció, hogy a rendszerben van egy fekete lyuk: ez utóbbi teória passzol a leginkább az észlelési adatokhoz, ugyanakkor semmiféle bizonyíték nincs rá, hogy fekete lyuk lenne ott. Nincs erős röntgensugárzás, vagy más jele annak, hogy a fekete lyuk aktív lenne. Persze nem minden fekete lyuk aktív, és ha nem táplálkozik, a plusz tömegen kívül nem is lenne más jele a jelenlétének.

Mindez azonban még nem minden, bár ahogy már említettük, az Albireo A és az Albireo B távolsága az új mérések alapján is tetemes, azok mégis gyanúsan együtt mozognak az égen. Ez azt jelentheti, hogy bár nem alkotnak gravitációs kettőst, a 3,7 naptömegű Albireo B vélhetően ugyanabból a gázfelhőből keletkezett, mint az Albireo A tagjai, és ezért olyan egységes a mozgásuk. Sőt: a szakértők a Gaia adatai közt több más hasonlóan mozgó csillagot is találtak, vagyis lehetséges, hogy egy apró csillaghalmazról van szó.