Február 11-én csillagászok egy távoli villanást észleltek, amelyről úgy tűnt, hogy egy rendkívül fényes, a Napnál billiárdszor fényesebb forrásból származik. Az első észlelők rögtön riasztottak más kutatókat is, és számos teleszkópot rövid időn belül a forrás irányába állítottak. Az ezek által mért adatok alapján két kutatócsoport nemrégiben megállapította, hogy a forrás egy táplálkozó fekete lyuk volt.

A fekete lyukak gravitációja olyan erős, hogy még a fény sem tud elszökni eseményhorizontjuk mögül. Ezen kívül azonban más a helyzet. A felvillanást az okozta, hogy a fekete lyuk elfogyasztott egy csillagot, amely túl közel került az ultrasűrű objektumhoz. A konkrét esemény százszor erősebb volt, mint a legerősebb ismert gammakitörés utófénye, mondta Dheeraj Pasham, az MIT asztrofizikusa és a Nature Astronomy című lapban megjelent tanulmány vezető szerzője egy sajtóközleményben.

A forgó fekete lyuk a hozzá közel kerülő csillagot darabokra tépi, míg a csillag anyaga egy hatalmas, túlhevült örvényt képez a fekete lyuk körül. Az esemény során rengeteg fényt bocsátódik ki. Jelen esetben a tettes rendkívül távoli is: az AT 2022cmc nevű szupernehéz fekete lyuk mintegy 8,5 milliárd fényévre van tőlünk.

Az ilyen árapály-katasztrófák megfigyelése több szempontból is hasznos az asztrofizikusok számára. Kiderülhet belőlük például, hogy a fekete lyuk milyen gyorsan forog, és milyen gyorsan táplálkozik. Arról sok dologra fény derül általuk, hogy a szupernehéz fekete lyukak hogyan növekednek és hogyan alakítják a körülöttük levő galaxisokat.

Bár ahogy már említettük, a fekete lyuk közeléből a fény sem képes elszökni, az ilyen égitestek a fellépő komplex erőhatások és mágneses terek nyomán hajlamosak poláris irányú anyagsugarakat képezni. Ezekben közel fénysebességre gyorsulva száguld kifelé a „vacsora”, vagyis a szerencsétlenül járt csillag anyagának egy része. Az AT 2022cmc esetében pedig az egyik ilyen nyaláb átmenetileg a Föld felé mutatott, hasonlóan egy világítótorony forgó fényéhez, amit óriási felvillanásként érzékeltünk.

A nyalábot összesen huszonegy földi és űrbéli teleszkóp figyelte meg a röntgen-, a rádió-, az optikai és az ultraibolya-tartományban. Ez az első alkalom, hogy egy ilyen eseményt optikai hullámhosszokon, vagyis a látható tartományban is sikerült detektálni. A röntgenkibocsátás a megfigyelések során drámaian ingadozott. A kutatók gyanúja szerint ez annak tudható be, hogy a megfigyelések idején a fekete lyuk rengeteg anyagot kebelezett be éppen, ami megnövelte a körülötte levő anyagkorong fényét, és a nyalábok fényét is.

A szakértők azt remélik, hogy a következő években még több részletet rögzíthetnek majd a hasonló események során, többek közt a James Webb űrtávcsővel, és a chilei Rubin Obszervatórium LSST kamerájával, amely a világ legnagyobb digitális kamerája lesz. Utóbbitól különösen sokat remélnek a hasonló dinamikus események megfigyelése kapcsán.