1. oldal

A több mint tíz éve úton lévő, eddig összesen 6,4 milliárd kilométert megtett Rosetta űrszonda küldetésének legizgalmasabb szakasza veszi kezdetét ezekben az órákban. Ha minden a tervek szerint alakul, az Európai Űrügynökség (ESA) 2004. március 2-án fellőtt űreszköze a mai napon 100 kilométer magasságú pályára áll a 67P/Csurjumov−Geraszimenko-üstökös körül, hogy az űrkutatás története során először tanulmányozza testközelből az univerzum egyik különös vándorának mindennapjait. A Rosetta legalább másfél évig, tehát jövő decemberig kíséri el útján az üstököst, amely 2015 nyarán éri el napközelpontját. A misszió azonban nem merül ki az égitest kísérésében: idén novemberben a Rosetta „hátán” utazó leszállóegység, a Philae kontrollált landolást hajt végre a Csurjumov−Geraszimenko felszínén, ahol fedélzeti minilaborja segítéségével különböző teszteknek veti alá az üstökös anyagát.

Izgalmas hónapok várnak tehát a csillagászat és az űrkutatás iránt érdeklődőkre, amennyiben sikerrel zárulnak a pályára álláshoz szükséges utolsó kulcsfontosságú manőverek is. Bonyolult pályamódosításokból pedig eddig sem volt hiány, ahogy a mellékelt animáción is látható, a Rosetta nagyon kalandos úton érkezett el célpontjához. Az elmúlt tíz évben az űrszonda háromszor közelítette meg a Földet és egyszer a Marsot, gravitációs hintamanővereket hajtva végre végső célja elérése érdekében. Útja során egyéb érdekességek mellett két kisbolygót is alkalma volt közelebbről szemügyre venni.

A legutóbbi hibernációból januárban kezdték felébreszteni a szonda műszereit. Ahogy a rendszer működésbe lépett, és az üstökös is egyre közelebb került, egyre érdekesebb részletekre derült fény az égitesttel kapcsolatban. A vízkibocsátás mértékéről, és az üstökös magjának különös alakjáról az elmúlt hetekben mi is beszámoltunk, a távolság csökkenésével azonban óráról órára új részletek válnak kivehetővé. Lássuk tehát, hogy mit tudunk eddig, és mi várható a következő órákban és napokban!

A 67P/Csurjumov−Geraszimenko-üstököst 1969-ben fedezték fel. A felfedezést egy érdekes fordulat tette lehetővé: 1959-ben az égitest a Jupiterrel való találkozás eredményeként pályát változtatott. Előtte pályának Naphoz legközelebbi pontja 2,7 csillagászati egységre esett, a randevú eredményeként azonban pályája megnyúlt, és napközelpontja jelentősen beljebb került. Jelenleg 6,6 földi év alatt kerüli meg a Napot, 1,24 csillagászati egységre közelítve meg központi csillagunkat, tehát napközelpontja a Föld pályájának szomszédságába esik. A Csurjumov−Geraszimenko pályájának túlsó vége a Jupiteren túl, a Naptól 5,68 csillagászati egységre található. (Infografika: katt.)

Az égitest magjának átmérője nagyjából 4 kilométer, de ahogy a Rosetta által készített felvételeken látszik, a szilárd rész erősen szabálytalan alakú. Az első, alacsony felbontású képeken a nukleusz még leginkább egy gumikacsára emlékeztetett, és most is vannak olyan szögek, ahonnan arra hajaz. A kettős mag a jelenlegi elméletek szerint vagy két égitest összeolvadásának eredménye, vagy úgy alakulhatott ki, hogy az üstökös valamilyen okból tetemes mennyiségű jeget párologtatott el felszínének egyes részeiről.

A felszíni egyenetlenségek először július 20-án, az űrszonda OSIRIS nevű kamerájának képein váltak láthatóvá. A Rosetta közeledésével egyre világosabban rajzolódott ki a kráterek szabdalta felszín. Az égitest alakjának és felszínének alapos tanulmányozása elengedhetetlen a küldetés sikeres folytatása érdekében, hiszen ezen a komplikált formájú valamin kell majd landolnia a leszállóegységnek. Egyelőre nehéz elképzelni, milyen gravitációs hatásokkal kell majd számolniuk az irányítóknak, hiszen jelenleg pusztán forma alapján is nehezen megjósolhatónak tűnik például, hogy a két nagyobb tömeget összekötő, vékonyabb „nyakon” merre lehet a fent és a lent, és akkor az üstökös anyagát, illetve annak esetleges heterogenitását nem is vették számításba.

2. oldal

A július közepén végzett mérésekből megszülettek az első hőmérsékleti becslések is, amelyek alapján az égitest jóval melegebb a vártnál. A VIRTIS nevű spektrométer az üstökös átlagos felszíni hőmérsékletét mínusz 70 °C-ban állapította meg, ami első pillantásra nagyon hidegnek tűnik, üstökösmértékkel mérve azonban nem az. Az égitest a mérések idején nagyjából három csillagászati egységre volt a Naptól, ahol központi csillagunk sugarainak ereje körülbelül tizede a Föld körül mértnek. A modellek szerint egy nagyrészt jég borította üstökösnek ilyen távolságban 20−30 °C-kal hidegebbnek kellene lennie.

A hőmérsékleti mérések tehát megerősítették, ami a megfigyelések alapján várható volt: a Csurjumov−Geraszimenko-üstökös meglehetősen poros felszínnel rendelkezik. A műszer a következő hetekben részletes hőtérképet készít majd az égitest egyes részeiről, illetve az aktuális nappali és éjszakai oldal hőmérsékleti eltéréseit is tanulmányozza, hogy megtudja, milyen gyorsan reagál a felszín anyaga a Nap sugárzására. Ezen adatokból az üstökös legkülső néhány centiméterének hővezetésére, sűrűségére és porózusságára is következtetni tudnak a szakértők, mindezen információk pedig fontos szerepet játszhatnak a Philae leszállóhelyének kiválasztásakor.

A Rosetta május eleje óta több manőveren is túlesett, amelyek célja a szonda és az üstökös sebességének összehangolása volt a randevú idejére. A Csurjumov−Geraszimenko jelenleg nagyjából 55 ezer km/órával száguld, ezt kell tehát megközelítenie az űrszondának is 1 m/s-os pontossággal, úgy hogy közben meg is közelítse az égitestet. Az először kéthetes, majd egyhetes szünetekkel végrehajtott lassítási manőverek sikeresek voltak, így a két objektum már közel egyező sebességgel halad. A pályára állást előkészítő utolsó fékezést augusztus 3-án hajtották végre.

Az utolsó manőverekre (legalábbis ebben a szakaszban) ma, augusztus 6-án kerül sor, ezekről már élő közvetítést is ad az ESA. (A műsor közép-európai idő szerint délelőtt 10 órakor kezdődik.) A pályára állást biztosító manőverre 11 óra körül kerül sor, ekkor a szonda 6 perc 26 másodpercre aktiválja hajtóműveit, és 100 kilométer magasságú pályára áll az üstökös körül. A következő napokban 3−4 naponta lesz szükség a hajtóművek beindítására, hogy a szonda az üstökös közelében maradjon. A Rosetta ez alatt egy sor 100 kilométer hosszúságú ívet ír majd le az égitest fölött, és közben fokozatosan alacsonyabb pályára ereszkedik. Az ESA tájékoztatója szerint a manőverek sikeréről nagyjából 22 és fél perces késéssel értesülünk majd, mivel ennyi időbe telik ugyanis, amíg ideér a jel az űrszondától.

Ami a továbbiakat illeti, a szonda a hónap végére 50 kilométeres pályamagasságra süllyed le, és közben a felszínt tanulmányozó kutatócsoport öt lehetséges helyszínt választ ki a Philae leszállására. A Rosetta utána még alacsonyabbra ereszkedik (ezt egészen addig folytatja, amíg az üstökös gravitációja be nem fogja), és közben az OSIRIS kamerával 55x55 centiméteres felbontású fotókat készít a potenciális leszállóhelyekről. A legideálisabbnak talált helyről szeptember közepéig döntenek, majd megkezdődnek az előkészületek a leszállásra, amelyre a jelenlegi tervek szerint november 11. környékén kerülhet sor.

Mindezen akciók megvalósulása azonban a következő órák eseményeitől függ. A Rosetta nagyon hosszú úton van túl, és immár tényleg karnyújtásnyira a cél. Reméljük sikerrel jár, és rövidesen elmondhatjuk, hogy az emberiség története során először egy földi űreszköz pályára állt egy üstökös körül.

3. oldal

Friss hírek

aug. 6. 11:05: Az irányítóközpont utoljára nagyjából 45 perce kommunikált a Rosettával, egyelőre minden rendben. Az utolsó manőver parancssorait augusztus 4-én éjszaka küldték el az űreszköznek, így elviekben öt perccel ezelőtt beindultak a hajtóművek, amelyek 6 és fél percig fognak működni. Hogy valóban így történt-e arról nagyjából 20 perc múlva értesülhetünk.

aug. 6. 11:16: Addig is itt a legfrissebb közölt fotó a Csurjumov−Geraszimenko magjáról. A képet a Rosetta NavCam nevű kamerája készítette két nappal ezelőtt.

aug. 6. 11:23: Megérkezett a jel, a hajtóművek beindultak! A műszerek adatai alapján minden rendben halad.

Ahogy a cikk korábbi részében is elhangzott, a mostani manőver még nem „igazi” pályára állás lesz, mivel ehhez egyelőre túl keveset tudnak a szakértők az üstökösmag anatómiájáról és gravitációs teréről. A következő napokban-hetekben óvatosan igyekeznek felderíteni ezen részleteket, miközben a Rosetta lassan közeledik a felszín felé, és stabil pályát próbál találni annak közelében.

aug. 6. 11:30: „We are at the comet!” – hangzott el az irányítóközpontban, vagyis a Rosetta 22 perccel ezelőtt megérkezett az üstököshöz, a megközelítési fázis utolsó lassító és pályamódosító manővere is sikerrel zárult.

Mára ennyi, folytatása természetesen következik, hiszen ahogy az egyik projektvezető oly találóan megfogalmazta pár perccel ezelőtt a küldetés további részével kapcsolatban, ami az üstököskutatókat illeti „mostantól minden nap karácsony.”

Zárásként következzen két korábbi kép, amelyeket a mai napon hoztak nyilvánosságra. Az elsőt augusztus 2-án készítette az OSIRIS nevű kamera, hosszú expozíciós idővel, hogy megmutassa az üstökös aktivitását. A második egy nappal később készült, és a felszín részleteit mutatja be. A délutáni sajtótájékoztatón délutánra-estére friss, ma készült képeket ígértek. Ezekről, illetve a többi elhangzott érdekességről külön hírben számolunk majd be.