Egészen egyedi a sáskarákok színlátása

A sáskarákok nem különösebben jók a hasonló színárnyalatok elkülönítésében, az alapszíneket viszont rendkívül gyorsan, és minimális agyműködéssel képesek felismerni.

Egészen egyedi a sáskarákok színlátása

A sáskarákok különleges látószervével kapcsolatban az utóbbi időszakban számos érdekességre fény derült. A Queenslandi Egyetem kutatóinak legújabb eredményeiből kiderül, hogy ezek a színpompás állatok olyan egyedi módon tesznek különbséget a színek közt, hogy hasonló metódussal mindeddig nem találkozhattunk az élővilágban.

Az ember és az állatok többsége három fajta fotoreceptorral (csappal) rendelkezik látószervében, és ezek mindegyike más színre érzékeny. Amikor valamilyen színt látunk, agyunk az alapján igyekszik ezt feldolgozni, hogy a három receptortípus milyen arányban reagál az adott árnyalatra. A sáskarákoknak ehhez képest legalább 12, de akadnak olyan fajok is, amelyeknek 21 különböző fotoreceptoruk van. A rákok esetében szélesebb a „látható” fény spektruma is, hiszen 300−720 nanométeres hullámhosszak közt képesek észlelni a fényt, szemben az emberi szem 390−700 nm közti érzékenységével.

Justin Marshall és kollégái az állatok különleges látószervét vizsgálva rájöttek, hogyan tesz különbséget a sáskarák a színek közt. A sorokba rendezett különböző fotoreceptorok magas száma alapján úgy gondolhatnánk, hogy az állatok különösen hatékonyak ebben, a kísérletek azonban váratlan eredményt hoztak. A rákoknak különböző színű tárgyakat mutattak meg, amelyek közül az egyik kiválasztását táplálékkal jutalmazták. Az állatok a hosszas betanítás ellenére meglehetősen nehezen találták meg a „helyes” színt azokban az esetekben, amelyekben egymáshoz közeli, de az emberi szem számára könnyedén elkülöníthető árnyalatok, például a citromsárga sötétebb változata és a narancssárga világosabb verziója közt kellett volna különbséget tenni.

Marshall és kollégái szerint ennek az lehet az oka, hogy a sáskarákok esetében nem az agy „keveri ki” a keresett színt az aktivált fotoreceptorok száma alapján, hanem a működésbe lépő receptorok elhelyezkedése, az ezek által kirajzolt egyedi mintázat továbbítódik az agyba. Az állatok éppen ezért nem különösebben jók a hasonló árnyalatok elkülönítésében, az alapszíneket viszont minimális agyműködéssel, villámgyorsan képesek felismerni. Tekintve, hogy a sáskarákok 23 m/s-os sebességre is képesek felgyorsítani végtagjaikat prédájuk leterítése közben, a színek gyors azonosítása nagyon is fontos képességet jelent.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward