A Szaturnusz jeges holdjainak némelyike és leglátványosabb jellegzetessége egészen fiatal képződmény lehet az óriásbolygó gyűrűrendszeréről készült legújabb számítógépes modell szerint. A gázóriás 62 ismert holddal rendelkezik, amelyek mozgását nemcsak a Szaturnusz, de egymás gravitációja is észlelhetően befolyásolja. A SETI Intézet kutatói nemrégiben modellezték a holdak mozgását, és arra a következtetésre jutottak, hogy a Tethys, a Dione és a Rhea pályája azt sugallja, hogy ezen holdak még csak viszonylag rövid ideje vannak interakcióban a bolygó többi kísérőjével, mivel pályájukon nem észlelhetők azok a változások, amelyek a rendszer ősibb holdjai esetében tipikusan megfigyelhetők.
A szakértők hosszú ideig úgy vélték, hogy az óriásbolygók nagyobb holdjainak java a planétákkal együtt formálódott, vagyis ezek 4,5 milliárd évesek. A kisebb holdak ugyanakkor utólagos képződmények is lehetnek, illetve a bolygók máshonnan származó égitesteket is befoghatnak magukhoz kísérőként. A kutatók azonban nemrégiben modellezték az említett három, közepes méretű hold mozgását, és úgy tűnik, hogy ezek nem lehetnének jelenlegi pályájukon, ha több milliárd évesek lennének. „A holdak pályája folyamatosan változik, ez elkerülhetetlen” – mondja Matija Cuk, a kutatás vezetője. A szakértő és kollégái a szimulációk alapján úgy vélik, hogy az említett három hold rendkívül fiatal lehet, és csak a bolygó teljes történetének utolsó 2 százalékában formálódott.
A kutatók azzal érveltek, hogy a kérdéses régióban érvényesülő árapályhatásokból kiindulva a holdak jóval távolibb pályákon kellene keringeniük, ha ősiek lennének. A Szaturnusz több tucat olyan holddal rendelkezik, amelyek pályasugara folyamatosan nő a gravitációs kölcsönhatások eredményeként. A kísérők közt ráadásul több olyan is akad, amely párokba állva egymással rezonáló pályákon mozog, vagyis egyikük pályaideje a másikénak egész számú többszöröse.
Az ilyen helyzetekben még kistömegű holdak esetén is fokozottan érvényesülnek a gravitációs erőhatások, így a rezonáló holdak egyre elnyújtottabb és eredeti pályasíkjukhoz képest egyre inkább megbillent pályákra kerülnek. Ez a hatás azonban a Tethys, a Dione és a Rhea esetében egyelőre sokkal kevésbé érvényesül, mint az korosabb holdak esetén várható lenne, mondják a kutatók. A holdak alig kerültek távolabb attól a pályától, amelyen formálódhattak.
A furcsaságok ezzel nem érnek véget, mivel a szakértők az Enceladus gejzírjeinek működését is megvizsgálták, hogy ezek aktivitásából következtessenek a bolygóra ható árapályhatás mértékére. A szimulációk alapján pedig ez a jeges hold is nagyon fiatalnak, mindössze 100 millió évesnek tűnik. Ez egyben azt is jelentené a kutatók szerint, hogy a Szaturnusz összes belső holdja, és gyűrűi is hasonlóan fiatal képződmények.
Cuk szerint a következő felmerülő kérdés az lehet, hogy mi válthatta ki a belső holdak formálódását. A szakértők jelenlegi teóriája az, hogy az óriásbolygó korábban is sok holddal rendelkezett, ezek némelyike azonban vagy valamilyen külső hatásra, vagy a pályarezonanciák következtében egymásnak ütközött, és a törmelékből alakultak ki a mai belső holdak, illetve a gyűrűrendszer.
A holdak korát persze ilyen távolságból nagyon nehéz megállapítani, és tényleges mintavétel nélkül nem igazán lesz lehetőség az eredmények hitelesítésére. De ha a kutatóknak igazuk van, az alááshatja a Szaturnusz jeges holdjaival kapcsolatok asztrobiológusi reményeket, hiszen nagyon valószínűtlennek tűnik, hogy 100 millió éves égitesteken élet legyen jelen (még akkor is, ha egyes jelek szerint a Földön 4,1 milliárd éve van élet). Az eredmény ugyanakkor megmagyarázná, hogy a többi nagybolygóhoz képest a Szaturnusz miért rendelkezik sokkal látványosabb gyűrűkkel: egyszerűen azért, mert ezek egy nemrégiben lezajlott katasztrófa nyomán képződtek.
