Ismét egy érzékszerv alapú tesztre érkezett hozzám egy fejhallgató, ám ezúttal nem az olcsó, félgagyi kategóriából. Ahogyan a jó monitorért, illetve TV-ért is illik nagyobb összeget fizetni, hogy megfelelő módon kényeztessük a szemet, úgy a jó hangélményre se szabadna sajnálni a kiadott pénzt. 

A hangtechnika nem egy olyan látványosan gyorsan fejlődő iparág, mint mondjuk a mobiltelefonok. Pontosabban a mobilok is egy helyben toporzékolnak évek óta, és a gyártók olyan fejlesztéseket próbálnak meg eladni minden évben, mintha a világot váltanák meg az újabb típussal. Ám a hangszórók, fejhallgatók tekintetében maximum pár évente jön egy új virtualizációs technika, esetleg érdekes extra funkciók, de úgy igazán nagy változást nem kapunk, a lényeg továbbra is a hang szépségének az élvezete. 

Ez azt is jelenti, ha valaki vesz egy jó fejhallgatót, azzal évekig boldogan ellesz, egészen addig, amíg el nem nyüvi. 

Ha viszont valami újdonságra vagyunk nyitottak, akkor az elmúlt pár évben úgy tűnik, hogy visszatérhetnek a síkmágneses fejhallgatók, így a mai tesztünk alanya is egy ilyen különlegesség lesz. 

A síkmágneses technológiáról nem fogok úgy beszélni, mintha értenék hozzá, de röviden és lebutítva ennél az a különbség a jól megszokott dinamikus hangszórós megoldástól, hogy egy nagyon vékony lapon keresztül vezetett elektromossággal, illetve mágnesek segítségével egy vékony membránt megmozgatnak, ez pedig hangot generál. A fent beágyazott videóban meg lehet tekinteni a szétszedett eszközt. 

A technológia maga nem új, már 1975-ben megjelentek az első ilyen technológiát használó készülékek. A probléma az előállítás és az anyagminőség garantálása miatti magas ára, így a sokkal költséghatékonyabb dinamikus fejhallgatók terjedtek el. A síkmágneses megoldás viszont sosem tűnt el, a nagyon drága eszközök egy jelentős részében ilyen megoldás működött, főleg azért, mert ezzel már audiofil szintű hangzás is könnyebben megoldható. 

Úgy tűnik viszont, hogy egyre inkább szivárog le a síkmágneses világ az olcsóbb kategóriába. Persze ott még nem tartunk, hogy a szupermarketek bigyópolcairól leemeljünk egyet (bár a sajt árához viszonyítva talán nem drágák már most se), de pár hónap spórolással gond nélkül meg lehet venni egy ilyet.  

A mai tesztünk alanya, az Edifier Stax Spirit S3 egy remek adottságokkal rendelkező füles, ám nem mindenben tündököl. Lehetséges lenne ugyanis, hogy a szinte tökéletes hangzás nem elég? Az Edifier ugyanis egy erős riválissal szemben, a Sony WH1000 XM szériájával száll szembe ebben az árkategóriában, aminek az egyik tagját, az XM3-at én is évek óta használom. Ennek fényében elég erős összehasonlítási alappal rendelkezem. 

Vásárlás után azonnal azt az érzést kelti bennünk a gyártó, hogy luxus terméket vásároltunk. A csomagolás anyagminősége és megjelenése magas minőséget sugall, annak tartalma pedig meglepően bőséges. A szerkezet egy táskában foglal helyet, amiben bármikor tárolhatjuk is a jövőben. Kapunk mellé töltőkábelt, jack csatlakozót (3,5mm), jack átalakítót (6,35mm), kézikönyvet, illetve pozitív meglepetésként két alternatív fülpárnát is. 

Ez utóbbi az, ami miatt azonnal irigy lettem, mivel ezek a fülpárnák az évek használata alatt szépen szétmállhatnak, és bizony nem olcsó cserélni őket. Mindig jó, ha van tartalék. Ráadásul nem egyszerű csere fülpárnákról van szó, bőr és szövet változat közül lehet válogatni; ez utóbbi kicsit jobban szellőzik, de más hangkarakterisztikát is ad az eszköznek. 

A szellőzés fontos lehet, hiszen használat közben a füles érezhetően melegszik. Mikor ezen sorokat írom még „tél” van, de el tudom képzelni, hogy nyáron nagyon kellemetlen lehet a fülnek, ha kint harminc fok van, a fejem viszont negyven fokon forr. Nem tudom, hogy a hő a technológia miatt keletkezik-e, vagy annyira zárt, hogy így alakul, de ezt számításba kell venni, ha valakinek a füle érzékeny erre. 

A Sony-val való összehasonlítás azért sem véletlen, mert a fejpánt történetesen ugyanaz, mint ami a Sony WH1000-es sorozaton található. Könnyen állítható, kényelmes, strapabíró cucc, ám kisebb fejű személyekre, így például a nők fejére már esetenként túl nagy lehet. Ezen kívül hajlamos a nyikorgásra is, ami idővel rosszabbodik, ezt a saját fejhallgatóm példáján tudom megerősíteni. Nem vészes, de ez ott van a pakliban. 

A kényelem viszont a fülpárnától is függ. Ez a része különbözik a Sony-tól, és megvallom őszintén, nem is találtam annyira kényelmesnek, sőt, mások is a Sony-t hozták ki kényelem szempontjából győztesnek. Talán egy kicsit kemény a párna, vagy nem fekszik jól a fülre, nem tudom. Viszont távol áll a dolog a kényelmetlentől. A fülem érzékeny arra, hogy szemüveget viselve milyen fejhallgató van a fejemen, és egyáltalán nem éreztem, hogy meg akarna fájdulni a fülem. Úgy gondolom, hogy hosszú távon is kényelmes lesz a legtöbb embernek. 

Az Edifier S3-as üzembehelyezése egyszerű. Használhatjuk a hozzá adott jack kábelt, vagy Bluetooth-szal rácsatlakozunk valamire, lényegtelen, azonnal működik. 

Beszéljünk először a kábeles nélküli kapcsolatról.  Az eszköz alapértelmezetten Bluetooth-szal kapcsolódik egyszerre akár két eszközhöz is, ezt pedig 5.2-es kapcsolattal oldja meg SBC, Qualcomm aptX vagy adaptív aptX HD kodekkel.  Én egy Redmi Note 10 Pro-n próbáltam ki, amin a legjobb minőségű aptX kodekkel is működött, így szépen meg tudtam figyelni, hogy ez a fajta kódolás nincs lemaradva minőségben a rivális LDAC-kal szemben. Pontosabban nem éreztem azt, hogy jelentős minőségi romlás lett volna a kábelhez képest és ez jó hír. 

Az egyszerre két eszközhöz való csatlakozás szintén előnyös, mert így nem kell teljesen újrapárosítani minden alkalommal a cuccot, ha több mindenhez is használnánk egyszerre. Példának okáért, ha valaki BT-n keresztül használja a laptoppal és a telefonnal, a két készülék esetében nem kell a headseten törölni a párosítást, elég az egyik készülékkel csatlakozni rá. 

Ami különbség még a WH1000 XM3-asomhoz, vagy más XM variánsokhoz képest, hogy egyetlen töltéssel nem 30, hanem egyenesen 80 órát tud működni. Ez elég erős javallat az eszköz mellett, hiszen nem kell attól tartanunk, hogy lemerül, és emiatt nem tudjuk használni. Viszont van egy dolog, ami miatt valószínű, hogy tovább bírja, mint a konkurencia. 

Természetesen sokan vannak, akik azt mondják, hogy ez nem gond, aktív zajszűrő nélkül a zene minősége is jobb. Nekem viszont nagyon sokat segít a zajszűrős headset a koncentrálásban, ha például fúrnak a szomszédok, az utcán sétálva védi a fülem a zajtól, illetve akár repülőn is áldás, hogy csendben, a hajtómű zaja nélkül élvezzem az utazást. Mivel csak passzív, a teljes fület lezáró zajszűrő van, ezért megeshetnek olyan szituációk, hogy a környezeti zajok belerondítanak a hallgatói élménybe. Túlélhető hiányosság, de a Bluetoothos headseteknél ez általában fontos kellék manapság. 

Ami viszont nem tetszett nekem, hogy kábeles használat mellett is bekapcsolva kell lennie. Ha nincs bekapcsolva a headset, nem ad ki hangot. Tehát ha véletlenül pont úgy jön ki a 80 óra, hogy lemerül, hiába van nálunk kábel, nem tudjuk használni. Ritka eset ez, ugyanis 10 perces töltéssel 11 órát tud működni, de ha mégis így alakulna, az kellemetlen. Erre lehetne megoldás az, ha az USB-C csatlakozón keresztül lehetne egyszerre tölteni és bekapcsolva tartani, de erre nincs lehetőség. Az USB-C csak energiát továbbít, a hanggal nem foglalkozik, ilyenkor a készülék kikapcsol. Ha tehát például csak USB-C csatlakozójú telefonunk van, akkor bizony átalakítót kell venni. 

Ami ezen kívül pedig még szintén zavaró, hogy bekapcsolt állapotban alap statikus zajt ad ki magából. Nem annyira zavaró, de akkor is furcsának tartom, hogy ha nincs semmilyen hang, akkor miért kell hangot kiadnia? Szóval, ha csendet szeretnél, akkor sincs csend, bár ez a  zaj zene közben nem kihallható. 

Még mielőtt kitérnék a hangélményre, egy kicsit vizsgálnám még a készülékben rejlő lehetőségeket. Az Edifieren három gomb található, ebből egyik a zenét indítja, a másik kettő a hangerőt állítja. Ezek jobb oldalon helyezkednek el, jól és könnyedén kitapinthatóak. Jobban szeretem ezt, mint a Sony WH-MX3-as tapizós rendszerét, aminél ütögetned kell a fejed, hogy méltóztasson érzékelni az ujjad. Érdekesség, hogy a game mód a play gomb háromszori lenyomásával elérhető, ilyenkor gyorsabb kodekre vált az eszköz, hogy ne legyen nagy késés a kép és a hang között. 

A hangerő állítás kábellel és BT kapcsolattal is működik, vezetékes módban viszont nekem nem sikerült a zenét elindítanom, illetve a zene váltás se volt jó. Kicsit limitált, hogy milyen lehetőségeink vannak a kábeles kapcsolat esetében, holott az, aki igazán a hangminőség miatt használja úgyse fog Bluetooth kapcsolatot használni. 

Ha viszont mégis úgy döntenénk, hogy egy telefonnal használjuk, akkor van lehetőségünk felcsatlakozni rá a saját szoftverén keresztül is. Papíron. A teszt ideje alatt ugyanis nekem egyáltalán nem sikerült a kapcsolatteremtés. Az app talán nem véletlenül van 2 csillagos értékeléssel az alkalmazásboltban, hiszen bár a BT kapcsolat a telefonom szerint megvan és stabil, sőt, mindent hallok is, az app csak pörög magában, hogy csatlakozzak a headsetre. 

Ahogy a neten kutattam, olyan sok mindenből nem marad ki az ember, ha az appot nem használja, pár alapbeállítással lehet szöszölni, de nem nagy szám. Mivel a felhasználók egyértelműen nem szeretik ezt az appot, így érdemes lehet amúgy is a saját, jól bevált zeneszoftveredet használni, hogy kihozd a legjobbat a készülékből. 

Ha már említettem a headset dolgot, akkor erre is rátérek. Természetesen BT kapcsolaton keresztül a telefonálás is működik. Azt nem mondom, hogy tökéletesen szűri a zajt a mikrofon zajos környezetben, sőt, a környezet is jól hallható, de egyáltalán nem tűnik használhatatlannak a dolog. Nem érzem, hogy rosszabb lenne, mint a Sony, sőt, talán jobb is annál, szóval használható erre a célra is. 

Még egy extra, ami hiányzik belőle a hasonló árú WH1000 XM sorozathoz képest, hogy nincs benne NFC. Fogalmam sincs, hogy van-e, aki használja ezeknél az eszközöknél az NFC-t, én nem, de a Sony-ban van, ebben nincs, így leírtam, hogy ez se hiányozzon. 

Jöjjön hát végül a legfontosabb rész, a hangzás. Az Edifier a WH1000-hez hasonlóan Hi-Fi minősítésű headset, vagyis a legjobb minőségű hangkiadásra képes. Az Edifier a vizsgálatok és a hangtesztek szerint is már-már audiofil kaliberű eszköz, sokkal inkább, mint a Sony. Ez azért elismerés, nem? Mármint ki ne akarna egy olyan fülest, ami a lehető legjobb hangzást hozza el, ami mellett az énekhang tökéletes, a különböző hangszerek pozíciója tisztán elkülönül, a térhangzás remek és még sorolhatnám. 

Az Edifier érezhetően nagyon erős a közép és a magas skálán. Szinte olyan, mintha énekhangra lett volna tervezve. Sokkal jobban előtérbe állítja az énekest, mint bármely más korábbi headset, amit viseltem. Minden tiszta, nem válik szinte sehol sem zajossá az, amit hallunk. Izgalmas és érdekes megismerni egy zenét ebből az aspektusból. 

Az Edifier-ben bár van basszus, az mindent csinál, csak nem üt. Elvan, mintha valaki egy ágyat püfölne mellettünk. Tisztán halljuk, szép és jó, csak éppen nem ad semmit az élményhez. EQ-val valamennyire lehet ezzel játszani, de csodát nem lehet várni tőle. A jó ütős metál zenéket felejtsd el ezzel. 

Egyszerűen hiába dinamikus a zene, az a fránya basszus annyira lapos, hogy szinte furcsának tűnik, hogy egy ekkora füles csak erre képes. Én mindenhez a Sony fülesemet használom, podcasthez, rádióhoz, filmezéshez és játékokhoz is, így teszteltem az Edifiert is. Amikor először elindítottam vele a Dolby Atmost támogató Overwatch 2-t vagy a Battlefield 1-et, érezhetően tökéletes volt a térhangzás, mindent tudtam, hogy mi merre van, viszont a háború súlya nem volt sehol.  

A mély nélkül a madárcsicsergés gyönyörű a BF1 saras vidékén, de azért akarom hallani a robbanás vagy a lövés súlyát is. Amikor játék közben Discordon kommunikáltunk, valóban jobban hallottam mindenkit, mint más headsetek esetében, de a játék szinte el is tűnt a háttérben.  

Természetesen van, aki nem rajong annyira a mélyért, ő szeretni fogja. Ez sok esetben tehát már ízlés kérdése, de a többség ízlése szerintem manapság a mély felé tendál. Azért, hogy ne csak az én véleményem legyen itt, vakteszteltem az eszközt, többekre is ráadtam a családban felváltva a Sony-t és az Edifiert. Bármilyen zenestílust indítottam el, mindig a Sony jött ki náluk is győztesen. 

Természetesen senki nem audiofil a családban, én vagyok a legérzékenyebb a hangokra, én valamennyire érzem az Edifier pozitív oldalát, de ez közel sem lenne elég ahhoz, hogy lecseréljem a Sony-t rá. Jó ez a füles, szeretném is, ha csak ez lenne nekem, talán észre se venném a kevesebb mélyt, de van mihez hasonlítanom, így a szívem másfelé húz. Éppen ezért nehéz döntenem, hogy kinek tudom ajánlani az eszközt. 

Ha valaki arra adja a fejét, hogy az Edifier S3-ra beruház, először is gratulálok neki! Mármint tényleg, alapvetően bátran tudom ajánlani az eszközt, ha a cikk elolvasása után úgy dönt, hogy nem érdeklik az apróbb hiányosságok és hibák. Másodszor viszont fel kell készülni arra, hogy míg az énekes meg fog jelenni előttünk, a basszusok el fognak tűnni az életünkből.