Az elektronikus formában hozzáférhető könyvek és egyéb írott tartalmak megkövetelték és életre is hívták a megfelelő eszközt, hiszen mióta mindenkinek van okostelefonja, tudhatjuk, hogy nem feltétlenül kellemes a szemnek, ha órákon vagy akár egy egész napon át hagyományos kijelzőt bámul. Az e-book mellé tehát megérkezett az e-book olvasó, mely hagyományos papírhoz legközelebb álló élményt nyújtja, amire egy digitális eszköztől számíthatunk.

Tény, hogy a metrón vagy vonaton ülve közel sem olyan gyakori látvány ez a kategória, de ez aligha a termék által nyújtott élménynek vagy a technológiai aktuális állapotának köszönhető, mintsem a korszellemnek és az egyszerű ténynek, hogy a mobiltelefon által hozzáférhető élmények népszerűbbek a szöveges formátumú tartalmaknál. Akárhogy is, aki szeret olvasni és nem veti meg az elektronikai eszközöket, nagyszerű kompromisszum lehet egy ebook olvasó, mely esetében nem kell tartanunk attól, hogy aktuális olvasmányunk lapjai az utazásaink során összegyűrődnek.

Ez már a második alkalom, hogy a piac egyik közkedvelt gyárója, az Onyx jár nálam aktuális újdonságával és az alapfelállás lényegében most is változatlan. A "papíron" költséghatékony e-ink és e-paper technológia továbbra is adott, ám a vizsgált termék ára ezúttal meg sem állt 200 ezer forintig, jogos tehát a kérdés, hogy mégis mi kerülhet ennyibe egy e-book olvasóban. Nos, a Note Air széria bőven többet nyújt egy szimpla olvasónál, hiszen lényegében egy tabletet kapunk alternatív kijelzővel és lényegében teljes Android funkcionalitással, az Air5 C magas árába pedig többek között háttérvilágítás és memóriakártyás bővíthetőség is belefért.

Csomagolás, tartozékok és dizájn 

A termék ízléses fekete dobozban érkezik, melynek kemény karton fedelén túl még egy külső papírfekni is védi a csomag tartalmát. A fedél leemelése után a termék fogadott, melyet egy zsírpapírhoz hasonló extra védőrétegbe is belebújtattak, mely gyakori elem telefonok, tabletek esetében is. Az Air5 C alatt két rekeszben két külön dobozka található, melyek az új Boox Pen 3-as stylust, a töltő- és adatkábelt, illetve egy fémből készült SIM-tű kiszedőt tartalmaznak.

Utóbbi csalóka lehet, mivel a tűvel kiugrasztható tálca valójában a MicroSD kártya helyét tárja fel előttünk, mellyel akár 2 TB extra tárhellyel bővíthető az amúgy nem túl acélos 64 GB, melyből kb. 46 GB áll a rendelkezésünkre. Természetesen kizárólag jegyzetek és könyvek esetében ezzel is rengeteg tartalmat vihetünk magunkkal, de ez a bővítési lehetőség lényegében mindenre elegendő kell, hogy legyen, a blu-ray gyűjteményünkről készült biztonsági másolatainkat legalábbis aligha ezen az eszközön szeretnénk megtekinteni.

A mellékelt Type-C kábel meglepően igényes volt, a vezeték vastagabb a szokásosnál, legalábbis a legtöbb termék mellé valamivel véznább megoldások járnak. A borítása ugyan hagyományos és nem szövet, de annyira masszívnak tűnt, hogy én ezzel simán kiegyeztem.

A Boox Note Air5 C majdhogynem ugyanúgy néz ki, mint a legtöbb Boox termék, a gyártó láthatóan ragaszkodik az egységes dizájnhoz, esetleg költséghatékonyság miatt nem variál olyasmin, ami eddig már olyan jól bevált. Ez a gyakorlatban ismételten elképesztően vékony készülékházat, minimális műanyag részletekkel megtűzdelt alumínium burkolatot és a bal oldalán szélesebb előlapi felületet jelent, a kényelmesebb fogás érdekében.

Utóbbi annyit tesz, hogy bár a 440 grammos tömegével az Air5 C nem éppen pehelykönnyű darab, de alapvetően alkalmas az egykezes használatra, hiszen a kialakításának köszönhetően elkerülhető, hogy a tartó kéz ujjai az érintőfelületre tévedjenek. Ez egy meglehetősen hasznos dizájnelem, ami ezúttal is kiválóan működik.

Külön öröm fizikai gombokat látni, mely egyre ritkább vendék a digitális kütyük esetében. Ezúttal a jobb szél felső részén két önálló gomb található. A nyomáspontjuk megfelelően kényelmes, nem kell túl sok erő hozzá, de azért nem fogjuk minden kósza érintéssel aktiválni őket. A funkciójuk ráadásul túlmutat a hangszabályzáson vagy a lapozáson, mivel adhatunk nekik extra feladatokat is, így hosszan lenyomva alkalmazást nyithatnak meg és így tovább.

Már nem csak e-book olvasóról, de ujjlenyomat-olvasóról is beszélhetünk, mivel a felső él bal oldalába süllyesztett gomb beépített szenzorral rendelkezik. Ez a lehetőség egyáltalán nem abszurd, hiszen egy Androidos tabletről van szó, mely számos érzékeny adatot hordozhat, így illetéktelen kezekben nem csak kedvenc könyveinkre derülhet fény. A funkció a néhány generációval korábbi mobilokból ismerős, még a kijelzőbe épített verziók előttről és szerencsére itt is jól működött.

Viszont az a helyzet, hogy a portok és gombok elhelyezkedése számomra nem volt ideális. A bal felső élre került lapos gomb nyomogatása kissé körülményes volt, mivel nincs elég közel a széléhez, ahol automatikusan keresné az ember, vagy ahol kényelmesen elérhető lenne. Nem is beszélve a bal oldali szegély kellős közepébe ásott Type-C csatlakozóról. Az USB-port elhelyezkedése talán csak akkor nem lesz szokatlan, ha az olvasót elforgatva használjuk, mindenesetre sima álló módban nem az igazi, ha az eszköz oldalából lóg ki a vezeték.

De ha már a készülékháznál tartunk, a burkolat szokás szerint kellemes tapintású alumínium, mely egyfelől kényelmes fogást, másrészt minőségérzetet kölcsönöz a terméknek. Az egyetlen okom a panaszra, hogy úgy gyűjti az ujjlenyomatokat, mint éjszakás rendőr egy tömegverekedés után. Utóbbi némileg a kijelzőt védő vékony rétegre is igaz, bár leginkább csak akkor tűnt fel, ha a tollal firkálni, írogatni próbáltam, ám egy gyors törlés orvosolta is a dolgot.

A hátoldal sima felületét amúgy két dolog is megbolondítja és míg az alsó él teljes mértékben eseménytelen, a bal szélső él két vége egy sztereó hangszórópárt alkot, ahogy az apró lyukak erre rámutatnak. Mikrofonból is akad a Type-C, illetve a bekapcsológomb mellett.

A hátoldalon egy piros csík fut végig dizájnelemként, mely tesz egy rövidke kitérőt balra, a Type-C-s oldalra, ami valóban feldobja kicsit az összképet. Ezen túl a hátoldal alsó fertályán úgynevezett POGO-pinek találhatók, melyek a kiegészítőként megvásárolható, billentyűzettel egybeépített védőtok számára szolgálnak majd csatlakozóként. Ez a kiegészítő természetesen extra költségeket ró a felhasználókra, ám a készülék vékonyságát és a képességeit tekintve is hasznos és praktikus befektetés lehet. 

Boox Pen 3 

A legfontosabb tartozék természetesen az érintőceruza, avagy stylus, mely egy EMR, avagy elektromágneses elven működő eszköz, tehát passzív módon érzékel, töltést így nem igényel. Ami egyből feltűnt, hogy milyen kellemes a tapintása, a drága tollaknál találkoztam hasonló felülettel, tehát a prémium érzet itt nem hiányzik. Ezt az igényes kialakítás csak tovább erősíti, de azért még itt is lehetne min fejleszteni.

Egyfelől szuper, hogy a toll felső végén a kupak alatt három extra tollhegy várakozik, így egy darabig mindig lesz kéznél tartalék. A fejek mellesleg szabványosak, tehát elkopás esetén pótolhatók lesznek. A kis tartórekeszt záró kupak mágnessel ragaszkodik a zárt pozíciójához, mely szuper ötlet, csak valamivel lehetne erősebb is.

Furcsa, hogy valószínűleg ez nem volt szándékos, de a kupakot zárt állapotban valamelyest jobban rászoríthatjuk, ha balra vagy jobbra próbáljuk csavarni, de az elmozdulás ilyenkor olyan minimálisnak tűnik, mintha nem előre megfontolt tervezés eredménye lenne. Egy negyedfordulatos zárómozdulat tehát jobban állna neki, mert alapból a kupak simán lerepülhet, ha véletlenül beakad valamibe. Amúgy először megörültem a szilikon kupaknak is, de mint kiderült, radírozásra nem lesz alkalmas, az kizárólag külön, szoftveres funkcióként elérhető lehetőség és a sima tollheggyel elvégezhető.

De mégis hová tegyük? Ez minden tablet esetében kérdéses, főleg az olyan vékony termékek esetében, mint a Boox modellek többsége. A gyártó ezúttal sem az eszköz széléből kikandikáló textil zsebecskét alkalmazott, inkább maradt a mágneses megoldásnál. Ez szuper is lenne, de valamit elnézhettek a gyárban, legalábbis az volt az érzésem, hogy a készülék oldalába, illetve még inkább a tollba épített mágnesek pozícióját nem sikerült tökéletesen belőni.

A toll kizárólag az Air5 C jobb oldalában tud megkapaszkodni, ám a legszorosabb rögzítés csak akkor érhető el, ha a toll teteje hozzáér az alsó hangerőszabályzóhoz. A gomb ilyenkor könnyedén benyomódik, ami érthető okokból nem a legjobb helyzet. Ha egyel lejjebb ugrasztottam, a mágnes nem fogta elég erősen, így a toll elmozdult és a legenyhébb rázástól is elengedett és leesett. Furcsa dolog ez, lehetne pl. mágnes a többi oldalon is, esetleg lehetne módosítható a rögzítés helye, mindenesetre ez a mechanika bár működik, nem lett tökéletes. 

Rendszer és felhasználói élmény 

A gyártó a Boox termékeknél már korábban átállt Android rendszerre, melyből az Air5 C az elérhető legfrissebb, 15-ös verziót kapta meg. Természetesen továbbra is egy módosított, alternatív felhasználói felületről van szó, amelyet erősen az ebook tartalmakhoz optimalizáltak. Ez részben azt jelenti, hogy számos ismerős elemmel találkozhatunk, melyek kézenfekvő és intuitív kezelést tesznek lehetővé mindazok számára, akik már megismerkedtek az Android alapvető felépítésével. Másrészt megfosztották számos olyan beállítástól, ami egy telefon esetében releváns lenne, itt viszont nem sok helye van.

Természetesen az Android és a megfelelő hardverek házasítása számos ismerős kényelmi funkcióval is szolgál, így a WiFi és a Bluetooth mellett van képernyőtükrözés és képernyőfelvétel, osztott képernyős mód, illetve Quick Share az eszközök közti gyors és vezetékmentes fájlmozgatáshoz. Az osztott képernyő kifejezetten jól jöhet például tanuláshoz vagy jegyzetkészítéshez, így a kép egyik részét uralhatja a böngészőnk, míg a másikon kedvünk szerint alkothatunk és szerkeszthetünk.

Ezzel együtt a frissítések is sűrűbben érkeznek hozzá, a rendszerverzió például 2025.11.10-es dátummal rendelkezik, míg a legutóbbi biztonsági csomag október 1-es, tehát meglehetősen friss, főleg egy ebook olvasó esetében. A dizájn, esztétika és kezelhetőség tekintetében továbbra is azt a letisztult élményt szállítja, amit egy ilyen eszköz esetében elvárhatunk, illetve ami a korábbi modelleket is jellemezte. Egyszerű, jól definiált ikonok, lecsupaszított és kontrasztos menüpontok, melyek mind az olvashatóságot erősítik. Mindezt egyedi beállításokkal is megtámogatták, melyek a színekre, a képfrissítésre és a betűk olvashatóságára egyaránt hatást gyakorolnak.

Ezekhez a kiemelten fontos részletekhez az úgynevezett "E-InkKözép" menüpont visz minket közelebb, ahol előre meghatározott üzemmódok között választhatunk, attól függően, hogy mennyire szeretnénk sűrű képfrissítést, élénkebben megjelenő színeket, simább és villódzástól mentes átmenetet lapozáskor, illetve kontrasztosabb megjelenést a fogyasztott tartalmainknak. Az is fontos, hogy ezen opciók többsége valamilyen kompromisszummal járhat a többi rovására, így nekünk kell kikísérleteznünk, hogy sebesebb reakciót, illetve animációkat szeretnénk látni, vagy szebben megjelenített karaktereket és erősebben megrajzolt részleteket, például képregényes tartalmaknál.

Az Air5 C ezekkel együtt is az egyik, ha nem a legjobb olvasási élményt biztosította számomra, ami mindenképpen megérdemli a dicséretet. Talán nem érzékelünk eget rengető fejlődést az e-book technológiában, de ezek az apró finomítások összességében nagyon is számítanak. Főleg annak ismeretében, hogy fekete-fehér tartalmakat 300 PPI-vel képes megjeleníteni, mindezt háttérvilágítással együtt. A beállítások között pedig még szemkímélő funkció is elérhető, mely fokozatosan állítható az enyhe sárga árnyalattól a szinte sötétbarnáig.

Az olvashatóság tehát nagyszerű, még úgy is, hogy színes tartalmak esetében a részletesség 150 PPI-re feleződik, ami sajnos a színes  e-ink technológiával, konkrétabban az itt használt Kaleido 3-mal járó sajátosság. Az élmény számomra így is meggyőző volt, bár nem mehetek el amellett, hogy megvilágítás nélkül a kép alapvetően sötétebb, mint a sima fekete-fehér kijelzők esetében. A háttérvilágítás már alacsony szinten is sokat javít ezen, ez viszont alacsonyabb üzemidőhöz vezet.

A mozgóképes tartalmak arra is rámutatnak, hogy az e-ink kijelzők nem éppen mozizásra lettek tervezve. Az érthető okokból fakó színek mellett a frissítési gyakoriság és a ghosting jelenség is problémákat okozhat, ugyanakkor le kell szögeznem, hogy hasonló eszközön még nem láttam ilyen jó összteljesítményt. A megfelelő beállításokkal a tartalmak több-kevésbé élvezhető formában mozdulnak meg, ami a legtöbb, amit egy e-ink kijelzős terméktől jelenleg elvárhatunk.

Ha viszont szöveg és állókép, esetleg szimplán a menüről van szó, a színek elképesztően nagy szolgálatot tesznek. A szürke 50 árnyalata már rövid távon is csökkentheti a felhasználók komfortérzetét, az enyémet legalábbis biztosan. Így ahelyett, hogy hozzászoknánk a monokrómhoz, a gombok és funkciók jóval egyértelműbbek, a tartalmak élvezetesebbek. Ez preferencia kérdése, tehát aki megvan színek nélkül, egy jóval olcsóbb eszközzel is beérheti, míg a képregények rajongói valószínűleg értékelik, ha a kalandok színesben jelennek meg.

Az egyetlen gond, hogy cserébe a háttér alapvetően kevésbé fehér, inkább szürkének tűnik. Ez olyan apróság, ami inkább érdekesség, számomra semmilyen szinten nem rontotta a tartalmak élvezeti értékét. Ezen felül a beépített háttérvilágítás sokat javít ezen is, maximális fokozaton ráadásul meglepően nagy a fényerő, ami dicséretes, főleg azok után, hogy számos modellbe nem fért bele ez az életmentő funkció.

A kijelző olvashatósága a technológiából adódóan nappal, illetve erős fényben is hibátlan, a tükröződés pedig a hagyományos tabletekhez vagy mobilokhoz viszonyítva pedig tulajdonképpen elhanyagolható. Ez tehát mindent tud, amit egy e-book olvasótól várunk, csak még sokkal többet is.

Ez azt is jelenti, hogy aki a tabletekhez hasonló reakcióidőre, reszponzivitásra, sebességre számít, az rosszul közelíti meg a dolgot, az e-book olvasók kijelzői teljesen más szempontok szerint kerültek megvalósításra. A szemkímélő, olvasásra optimalizált megjelenítő bár kategóriáján belül meglepően jól teljesít, egyszerűen nem mérhető egy átlagos LCD vagy akár OLED panelhez, főleg a 60 Hz-et is meghaladó megoldásokhoz, melyek ma már a középkategóriában is csalogatják a vásárlókat.

A kontraszt szuper, a rendszer és a toll is meglepően jól reagálnak, főleg rajzoláskor, ahol a késlekedés szinte észrevehetetlen. A toll és a felület találkozásakor az élmény nagyjából olyasmi, mintha filctollat használnánk, nem tökéletesen papírszerű, de van annyira stabil és csúszik olyan jól, hogy a toll kényelmesen és pontosan legyen használható.

Érdemes még kitérni arra is, hogy a gyári jegyzettömb alkalmazás kifejezetten a színfoltja a Boox termékeknek. Ahogy legutóbb, most is hosszasan elidőztem a számos sablon, illetve beépített funkció és apró beállítás között. Tervezéshez és szerkesztéshez is egy álom, minél több időt szánunk rá, annál több almenü és lehetőség kerül elő, melyek elsőre egyáltalán nem tűntek fel.

Természetesen a Play Áruházból a legtöbb alkalmazás telepíthető és a könyves szolgáltatásokhoz is mind hozzáférünk, de üdítő azt látni, hogy a gyártó nem hagyott fel az igényes alapszoftver fejlesztésével, csak azért, hogy költséghatékonysági szempontból a Google kínálatára bízza a vásárlókat. Esetünkben tehát az Android és az e-ink házasítása egyáltalán nem az olcsó kínai eszközökre emlékeztet, ahol mindenre is Android kerül, ehelyett egy átgondolt rendszert kapunk, melyet tudatosan a termék jellegéhez igazítottak.

Az általános rendszersebességet láthatóan a kjelző határozza meg, ez a "bottle neck", ha úgy tetszik. Egy korrekt tablethez vagy mobilhoz viszonyítva a reakció siralmasnak tűnhet, ám e-book olvasóhoz viszonyítva nagyon is rendbe van, ezt érdemes figyelembe venni. Nálam fagyás nem fordult elő, bár néha előfordult, hogy nem reagált az érintésre, igaz csak ritkán, így a jelenség nem mérgesített fel.

Hangos könyv

Végezetül érdemes megemlíteni, hogy a két aprócska hangszóró miatt sztereó hangzást is nyújt az eszköz, mely meglepően vállalható, nem számítottam rá. Manapság valószínűleg egészen olcsón hozzáférhető olyan mobilhangszóró, mely képes részleteket megjeleníteni és torzítástól mentesen megszólalni. A gyártó ezt az akadályt is megugrotta, így ha zenét nem is érdemes így hallgatni, ha szükséges, a tabletünk bőven alkalmas a tartalomfogyasztásra.

Üzemidő

Ahogy azt korábban említettem, a háttérvilágítás sokat javít a megjelenített képen és szürkés hátteret is fehérebbé varázsolja, ám ezzel csökken a 3700 mAh-s akkumulátorral megtámogatott üzemidő. Az alapvetően takarékos e-book olvasónk kikapcsolt háttérvilágítással akár 5 napon át is aktívan velünk lehet, nagyjából 6 órás napi használat mellett, míg közepes fényerő mellett már kevesebb, mint négy nappal számolhatunk, ami azért még mindig nem rossz eredmény. Természetesen a WiFi és a videós tartalmak is tovább zabálják az energiát, így nem árt odafigyelni, főleg ha utazás során limitáltak a töltési lehetőségeink.

Kell ez nekem? 

Az Air5 C modell egy kifejezetten izgalmas és minőségi eszköz, mely első pillantásra a digitális rajztáblákra legalább annyira emlékeztethet, mint a hagyományos tabletekre vagy e-book olvasókra. Márpedig ez számos tekintetben az említett három termékkategória hibridjének tekinthető, hiszen az olvasás mellett netezhetünk és rajzolhatunk is vele. Utóbbi esetében persze inkább jegyzetelésre gondoljunk, videojátékot tervezni vagy modellezni nem éppen ezzel fogunk, tervrajzok készítésére viszont már simán alkalmas. Ahogy a legegyedibb jegyzetek is ezzel készülhetnek el, akár tanulásról, akár munkáról, akár a hobbinkról van szó.

A tabletté bővített e-book olvasók kifejezetten szuper eszközök, amennyiben nem sajnálunk immár 200 ezer forintot, hogy háttérvilágítást, színes kijelzőt és microSD foglalatot is kapjunk a pénzünkért. Márpedig ezek lényegében a legfontosabb eltérések a legutóbb kipróbált, szintén 10.3"-os GO modellhez viszonyítva, mely most durván 40 ezer forinttal kevesebbért érhető el. Ehhez képest kamera vagy nedvesség- és porvédelem (IPX) ezúttal sem fért bele a keretbe, arányaiban azonban az árkülönbség indokolt lehet, mindent összevetve ez egy jóval erősebb csomag. A dizájn rendben van, még úgy is, hogy pár kényelmi apróságon csiszolhatnának egy kicsit, de díjat most nem adhatok neki. A jól sikerült, kategóriáján belül gyors és jól olvasható kijelző vagy a bővíthető tárhely azonban megérdemel egy innovációs díjat, ez egy szuper hibrid gép, ami jól egyensúlyozott a kompromisszumokkal.

Ha szimpla tabletként tekintünk rá, akkor csalódhatunk, hiszen az e-ink kijelző – még ha színes is – nem alkalmas arra, hogy a szokott minőségben és sebességgel jelenítse meg a mozgó tartalmakat. E-book olvasónak viszont kissé túlzásnak tűnhet, hiszen egy teljes értékű Androidos tablet funkcióival bír. Szóval ezek ismeretében az vegye meg, akinek rendkívül fontos, hogy az olvasmányaiba jegyzetelhessen, esetleg szeret egyedi és összetett jegyzeteket szerkeszteni, melyhez a szoftveres funkciók, a letölthető appok és a stylus is adottak. A magam részéről várom, hogy az Onyx meglepjen a hiányzó extrákkal, esetleg kicsit tovább áramvonalasítsa az élményt, mert ez a termék minden pozitívuma mellett újdonságból nem sokat tud felmutatni.