Alapvetően egy szilícium-gumihártyáról van szó, ami a belé ágyazott ólom-cirkónium-titánium (PZT) kerámia-nanoszalagoknak köszönhetően elektromos feszültséget gerjeszt, ha meghajlítjuk vagy összenyomjuk (ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy a lépésektől kezdve egészen a mellkas légzési emelkedés-süllyedéséig gyakorlatilag bármilyen testi mozgást képes hasznosítani). Eddig leginkább kvarcot használtak erre a célra, ám annak a hatásfoka épp a fele a PZT-ének.

McAlpine mérnökprofesszor, a projekt vezető fejlesztőjének elmondása szerint a felhasználási lehetőségek gyakorlatilag korlátlanok, mivel a szilícium teljes mértékben biokompatibilis, így az új szerkezet nem csupán hordható holmikba (pl. cipőkbe) helyezhető el, de véglegesen be is ültethető a testbe, hogy állandó energiaellátást biztosítson már meglévő implantátumoknak (pl. pacemaker).

További előnye az anyagnak egyrészt, hogy korlátlanul skálázható, a gyártási technikák finomításával bármilyen méretben előállítható, igény szerint - másrészt pedig nem csak  hogy hajlítás nyomán áramot termel, de áram hatására meg is hajlik, így egyéb célokra is felhasználható. Várható megjelenésről, árról vagy konkrét felhasználási tervekről sajnos nem esett szó.