A Dűne első kötetét alaposan átszővik a szociológiai, ökológiai, pszichológiai és politikai szálak amellett, hogy a hatalom, a hagyományok, az egyensúly és a (szabadság)harc témája is fontos szerepet kap többek között. A könyv 1965-ben jelent meg, és elnyerte a Nebula-díjat (legjobb regény), valamint Roger Zelaznyvel (…And Call Me Conrad) megosztva a Hugót is.
A szerző 1986-os elhunytáig 5 kötet követte az elsőt és 1984-ben, valamint 2021-ben filmbéli adaptációt is kapott – annak ellenére is, hogy sokan lehetetlennek tartják a komplex és szerteágazó mű megfilmesítését. 1986 után 14 évvel a könyvsorozatot a szerző fia, Brian Herbert, valamint szerzőtársa Kevin J. Anderson bővítette egy előzmény trilógiával, amely az Atreides, Harkonnen, Corrino-házakról szól.
Mindezt 2002-ben követte a Dűne legendái trilógia, majd 2006-ban érkezett az eredeti Dűne-ciklust befejező két kötet, 2008-ban a Dűne hősei-sorozat, 2012-ben a Great Schools of Dune, az elmúlt években pedig a Caladan trilógia, ami mellett sok novella is napvilágot látott az évek alatt. Látható tehát, hogy hatalmas anyagból meríthet bárki, aki a Dűne világában szeretne elmerülni és a PC-s játékok egyik örök klasszikusának számító, a Westwood nevét öregbítő, Dune II – The Building of A Dynasty is rengeteg gamer számára ismerős lehet.
A legújabb filmadaptáció után várható volt, hogy új Dűne stratégiai játék fog napvilágot látni és a Northgard és Wartales játékokért is felelős Shiro Games hozta tető alá a Dűne legújabb fejezetét. A retró elődhöz képest nagy átalakuláson ment keresztül az új Dűne, ami minden téren előnyére vált. Először is 5 frakció harcol itt az Arrakisért: az Atreides-ház, a Harkonnen-ház, a Corrino-ház, a csempészek (The Smugglers) és a Fremenek. Minden frakció különböző stratégiákat, egységeket, fejlesztéseket jelent, vagyis már itt elmondható, hogy aki nagy rajongója a sorozatnak, az 5 játékot kap.
Ez azért sem túlzás, mert a győzelemhez, a Civilization sorozathoz hasonlóan több út is vezet. A legegyértelműbb a katonai győzelem, ahol elpusztítjuk ellenségünk főépületét. Ez azért nem olyan egyszerű, hogy odavezénylünk egy marék egységet és egy C&C vagy Red Alerthez hasonlóan leromboljuk. A főépületnek ugyanis nem csak rengeteg HP-ja van, de erős rakétacsapásokra is képes, vagyis egy kisebb hadsereg ellen is képes megvédeni önmagát.
Itt jön szóba a kémkedés, ami nem csak az elhárításról szól, hanem ügynökeink segítségével a beszivárgást és csapásmérő küldetések előkészítését is elvégezhetjük. Ideális esetben ez azt jelenti, hogy összegyűjtjük a seregünket, majd a támadás megindításakor 30-40%-kal megnöveljük a bázisnak okozott sebzésüket, majd egy másik kém-manőverrel 30%-kal csökkentjük a bázis tűzgyorsaságát és sebzését. Így már jó esélyünk van a győzelemre.
Ahogy az előző példa is mutatja, ez a játék nem a gyors győzelmekről és az egysíkon gondolkodó megoldásokról híres. Miközben területet szerzünk az adott régióban található falu/kisváros elfoglalásával arra is gondolnunk kell, hogy az egymással való birkózás katonai, gazdasági, diplomáciai téren és a hírszerzés révén is folyamatosan zajlik.
Az egy dolog, hogy katonai egységeket gyártunk és védekezünk vagy hódítunk. Emellett meg kell védenünk a fűszert betakarító járműveinket is és a felderítésre is figyelnünk kell – bár ez utóbbi szerencsére automatizálható. Időnként összeül a Landsraad is, ahol törvényeket, szabályozásokat, büntetéseket oszt ki a tanács és befolyásunkat bevetve kell manővereznünk ezen a színtéren is. Egy büntetést ráirányíthatunk legnagyobb riválisunkra, de ugyanígy igyekeznünk kell elnyerni egy előnyös támogatást is, ami mondjuk az általunk termelt erőforrást egy hónapra 40%-kal megdob.
Mindeközben kémeket és ügynököket kell szétszórnunk a házak, az űrszállításért, a kereskedelemért vagy az Arrakison zajló dolgokért felelős szervezeteknél, amiért bónuszokat kapunk. Ezt bővíti az is, hogy a terjeszkedéshez területet kell folalnunk, de az is pontokba kerül (kicsit hasonlóan, mint a Stellaris újabb játékmechanikájában). Minél több területünk van, annál drágább egy újabbat is bekebelezni, de csak ezekre a falvakra/kisvárosokra tudunk épületeket felhúzni.
Itt pedig a pénz, a víz, az emberi erőforrások zsonglőrködése következik. Ha sok a pénzünk, az nagyon is egyértelmű előnyöket jelent: építés, harci egységek, részvények vásárlása. Ha nagyobb mennyiségű víz áll a rendelkezésünkre, akkor egységeink messzebbre is el tudnak jutni. alapesetben ugyanis gyalogos egységeink vannak csak, és habár változatos fegyverekkel rendelkeznek, amiket később fejleszthetünk is, gyalog egy sivatagos bolygón elképzelhetjük, hogy meddig jutnak megfelelő ellátmány nélkül.
A víz tartja fenn az épületeinket is, valószínűleg úgy értve, hogy az ott dolgozók ellátását jelenti, az emberi erőforrást pedig egységek kiképzésére vagy különböző események megoldására használhatjuk, amiket véletlenszerűen dob fej a játék. Ha pedig mindez nem lenne elég, mind az 5 frakció jelen van a játék pályáján és egy fix cél (pl. 2000 kredit felhalmozása) vagy egymás elpusztítása vezet győzelemhez. Még érdekesség, hogy nem minden pályán lesz homokféreg, lesz, ahol energiacellákat kell termelnünk, hogy pénzünk legyen.
Ebből minden bizonnyal látszik, hogy a Dune: Spice Wars komplex és a maga nemében lassú játék. Egy pálya órákig is eltarthat és előfordul, hogy 2-3 frontos háborút vívunk egy terület megszerzéséért. Sajnos a kampányban viszont nincsen történetszál, alapvetően küldetésről küldetésre ugrunk és nincs más keret vagy folytatólagos történet, ami összekötné ezeket. A komplexitás és a frakciók eltérősége a játék előnyére is válik – ha nem ijeszt el minket – hiszen játszhatóságban szinte végtelen lehetőségeket tartogat és a monotonitás is maximum az elhúzódó küldetések miatt ragasztható rá.
Mindenki döntse el, hogy egy nagy lélegzetvételű, Civilization tempójú stratégiát szeretne (történetszál nélkül), vagy inkább a gyorsabb, történetgazdag C&C / Red Alert irányt preferálja. Amennyiben az előbbit, akkor hosszú órákig tartó összecsapásokra, bonyolult manőverekre, komoly számolgatásokra és latolgatásokra készüljön – a Dune: Spice Wars ebben jó.
