A Tetris (Тетрис) 1984-ben született a szovjet programozó, Aleksej Pazsitnov keze alatt, és rögtön magával ragadta a játékosokat végtelenül egyszerű és mégis addiktív játékmenetével.

A különböző alakzatú blokkok (négy elemből álló poliominók, azaz tetrominók) egymásra pakolása úgy, hogy azok teljes sorokat alkossanak és eltűnjenek mára alapvetés lett, szinte nincs is ember, aki ne ismerné ezt a játékot. A hozzá kapcsolódó zenék, például a legendás orosz népdal, a Korobeiniki és a dizájn is ikonikus, de rengeteg tudományos kutatás vizsgálta például azt is, hogy a Tetris képes-e csökkenteni a poszttraumás stressz tüneteit, egyesek szerint pedig a blokkok pakolgatása fejleszti a térbeli tájékozódást és a reflexeket is.

A Drop Duchy egy indie taktikai játék, amely meglepően mély stratégiai lehetőségeket kínál, dacára a letisztult, puritán látványvilágnak. A játékosként egy középkori hercegség irányítását vesszük kézbe, ahol bizonyos döntéseink lavinaszerű következményekkel járhatnak a birtokok/területek sorsára nézve, de a hadseregünk fejlesztésére is – csak épp nem a hagyományos módon. A játékmenet körökre osztott rendszerre épül, ahol minden egyes lépésnek potenciálisan komoly stratégiai súlya van, és igen, itt Tetris analógia szerint kell érteni a lépéseket és a következményeket is. Elfogy a hely, épp befér még egy elem, kényszerűségből kell leraknunk egy darabkát és így tovább.

Minden egyes frakció eltérő módon közelíti meg a hatalomszerzést — van, amelyik a termelésre épít, egy másik inkább a katonai fölényben hisz és erre fókuszál. Ezek az eltérések nem pusztán kozmetikai különbségek, alapvetően meghatározzák, hogyan érdemes az adott frakcióval játszani és gondolkodni.

A nyersanyag-gazdálkodás szintén kiemelt szerepet kap, de kilép az ismerős sablonokból és aki megint csak Tetris dinamikákra tippelt, jól tette. A feltöltött sorok, főként, ha többet sikerül egyszerre jutalmaznak minket az adott elemek jellegét illetően gabona/fa/kő/arany üti a markunkat.

Időnként döntéseket is kell hoznunk, ami egy kis történetmesélős elemet is behoz a játékba, hogy ne csak épületekben gondolkodjunk. Ez a mechanikai közelebb hoz minket is a birodalmunkhoz és lakóihoz és így már nem csak számokat és statisztikákat látunk, miközben tervezünk és taktikázunk, de a lényeg azért az utóbbinál marad. Az erőforrások okos beosztása és a térképen való mozgástér kihasználása folyamatos újratervezést igényel, így a játék sosem válik egyhangúvá és ezt a pakliépítős jelleg is megerősíti.

Először is a térképen többször is választanunk kell, hogy melyik erőforrás megszerzését preferáljuk, vagy, hogy egy csatát megvívunk, vagy inkább még elodázzuk egy kicsit, miközben az ellenség erősítést kap. Ezek mellé jön a lapokból – termelő és katonai épületek – álló paklink, amit a helyi domborzat (síkság, erdő, hegyvidék, pusztaság stb.) arányaira jellemző kártyák, valamint az ellenség épületkártyái egészítenek ki. Ebből a pakliból húzunk, vagyis véletlenszerű és egymással kombózó vagy az ellenségnek segítő lapokkal kell zsonglőrködnünk, néha a két rosszabb körül választva és úgy építkezve, hogy ami lenn van az már ott is marad.

A pixeles grafikai stílus nemcsak a nosztalgiára épít, hanem a játékelemek értelmezhetőségét is előtérbe helyezi, a térkép elemei jól elkülönülnek, az adatok és az épületek pedig éppen annyi részletet kapnak, hogy megkülönböztethetőek és karakteresek maradjanak — anélkül, hogy vizuálisan túlterhelnék a játékost. Ez utóbbi akár utalás is lehet a csilli-villi nagy címekre, ahol a rengeteg cicoma és dísz mögött üres mechanikák vagy sablonos játékelemek rejtőznek, a Drop Duchy hiába kis cím, igyekszik funkcionális és igényes módon megjeleníteni mindazt, amit fontosnak vél.

A Drop Duchy nem egy „egyszer végigjátszós” cím. Minden új menet egyedi konfigurációval indul és az eltérő frakciók, változó kezdőhelyzetek, a pakliépítés, a terep, a stratégiánk alapvetően átrajzolja a teljes játékélményt. Nincsenek egyértelműen „jó” vagy „rossz” döntések - csak következmények. Ez a játék azoknak szól, akik szeretnek hosszú távra tervezni, akik szívesen elmerülnek a taktikázásban és értékelik, ha egy játék nem oszt azonnal jutalmakat, kitűntetéseket és dicséreteket, hanem idővel mélyül el igazán. A Drop Duchy egy sakkjátszmára emlékeztet, gondos tervezés, előrelátás, és tanulás kell hozzá, de azoknak, akik szeretik, ha egy játék hagyja gondolkodni is őket, ez egy valódi csemege lehet.