• Szabadság, elvtársak!

Azért is érdekes történelmi ihletettségű filmet nézni a moziban, mert kiderül, akár 8-9 év életkor különbség is sokat jelent, ha a szocializmusról, a rendszerváltásról van szó. Persze az sem mellékes, hogy ki miben és hol nőtt fel. Míg az egyik embernek ismerősek a Volgák és a Centrum áruház emlegetésére kibukik belőle: még jártam is ott gyerekként. Másoknak mindezek ismerős nevek csupán, de a Traubi szóda üvege vagy a Kőbányai világos címkéje dereng azért. Jó látni, hogy nem csak a hollywoodi művekben kapják elő a régi autókat, lakberendezést, frizurákat és ruhákat a látványvilág hitelessége érdekében, de a magyar 70-es évekbe ugrás is rengeteg relikviát, nosztalgikus vagy épp furcsa eszközt, látványelemet fel tud sorakoztatni a hatás kedvéért.

A Drakulics elvtárs rendezője Bodzsár Márk filmjei a fura ötletek, a majdnem mágikus realista világok összemosásáról híresek, de legalábbis arról, hogy kicsit szokatlan mindaz, amit látunk. Az Isteni műszak mentősei és az A hentes, a kurva és a félszemű szereplői a valóságon és a hétköznapokon is csavarnak egyet, miközben izgalmakban nincs hiány, legyen szó akcióról vagy lelki feszültségről. A Drakulics elvtárs a leírása szerint szocialista vámpíros vígjáték kémdráma, és ezen szavakat szerintem senki nem gondolta, hogy valaha is egymás mellett látja, pláne, hogy egy sötét humorú, néhol horror fele kacsintó, néhol röhögésbe hajló retro vámpírkomédiáról van szó.

Ezzel a felütéssel úgy ül be az ember a moziba, hogy elég nehezen tudja mire is számítson. Fábián elvtárs (Nagy Zsolt) az Egyesült Államokból tér haza és lelkesen üdvözli volt elv és harcos társait, akik már jócskán 60-70 fele járnak. Vérvörös Ford Mustangot vezet, az öltözéke mellett a stílusa is egy sokkal lazább és izgalmasabb rendszert sejttet, mint a szocializmus áldásaiban vergődő Magyarország látképe. A Május 1. Ruhagyár, a világvége mögött kettővel zakatoló MGTSZek, a fekete Volgák mellett országos véradás kampány zajlik épp, a baráti Vietnámnak küldendő vörös életadó folyadékot pedig a dolgozó nép szolgáltatja.

Mindez persze a kémelhárítás vigyázó szemei kísérik, Magyar „Madárka” Mária (Walters Lili) és Kun László (Nagy Ervin) kiemelt közreműködésével. A civilben párként együtt élő ügynökök egy idősebb ügynökpár felett laknak szerény hajlékukban ("A bizalom jó dolog, az ellenőrzés még jobb!”), most azonban rájuk köszöntött a nagy lehetőség. Ki kell deríteni, hogy Fábián „Drakulics” elvtárs vajon barát vagy ellenség.

Ez a kérdés azonban hamar másodrendűvé válik, mert jön a forró dróton a hívás: Szovjetunióban a fő elvtárs az örök élet iránt érdeklődik.  Vajon a haza látogató Drakulics tényleg vámpír? Elmenekül a fokhagymától? Ritka betegség gyötri, azért kell minden programját sötétedés utánra tenni? Az üdítőitalos üvegben a vörös folyadék málnás ital? Kérdőjelek, bizonytalanság, ami még az éber kémhálózatot is próbára teszi, főként, ha saját inkompetenciájuk és botlásaik mellett jut idejük nyomozni is.

A szocialista Magyarország éber védelmezői fontos szereplői a történetnek, de a mellékszerepekben felbukkanó Thuróczy Szabolcs (Esvégh elvtárs) és Bödőcs Tibor (Szikra elvtárs), Borbély Alexandra (Ibolya) is hozzáadják a maguk megmosolyogtató, vagy néhol hátborzongató darabkáját. A film ugyanis halálosan komolyan veszi azt is, hogy egy vámpírt kergető elhárító csapat tökéletesen hülyének és esetlennek tűnik az idő nagy részében.

A szocializmus árnyéka azonban így is ott van az elő- és háttérben és abban sem akkor, sem most semmi vicces nincsen. Elég egyszer gyanúba keveredni és máris beindul a komor gépezet, amely nem ismer tréfát. Vagy ha mégis, akkor az kínosan röhögő, erőltetett tapsolást és izzadtságszagot eredményez.

Mindezek ellenére a Drakulics elvtárs jól váltogat a nosztalgia, a fantasztikum, a vígjáték és a dermesztő múlt hangulatai között. Talán egy kicsit túl sokat markol, mert a sokféleség időnként egymás rovására megy, nincs ereje kibontakozni és úgy igazán belelendülni a különféle stílusoknak. A kapkodást azonban a remek színészek és a nem hétköznapi történet elbírja a vállán és egy szórakoztató, nosztalgikus vérbeli magyar filmet ad ki végül. De akkor most nosztalgia? Vígjáték? Vámpír-kém-krimi? Attól függ ki kérdezi. És miért is érdekli ez az elvtársat? Nem akar inkább vért adni?