1. oldal
Vannak játékok, melyekben kínszenvedés valami érdekeset, valami kiemelésre érdekeset találni. A Drakensang Online nem ilyen, kapásból két dolgot is ki lehet emelni, amitől kitűnik a tömegből – de hogy mik ezek, ahhoz végig kell olvasnotok a cikket. Ahogy ahhoz is, hogy megtudjátok, ez a két dolog elviszi-e a hátán a játékot.
Kezdjük azonban a kevésbé különleges dolgokkal: a Drakensang Online az egész kellemesre sikerült Drakensang: The Dark Eye (vagy ahogy német szülőföldjén hívják: Das Schwarze Auge: Drakensang) nevű szerepjáték folytatása, ezúttal azonban sokkal inkább akciódús körítésben. A játék műfaja ugyanis hack&slash MMORPG, azaz tulajdonképpen egy halom másik játékossal együtt, egyszerre játszott Diablo-utód. A keretül szolgáló világ pedig az a Das Schwarze Auge univerzum, ami eredetileg papír-ceruza szerepjátékként kezdett Németországban, majd a 90-es években egy számítógépes RPG-trilógiát is megélt (az eredeti német címek az ínyencek kedvéért: Die Schicksalsklinge, Sternenschweif és Schatten über Riva).
Ilyen alapokkal indul tehát a Drakensang Online, mely azonban szakít az elődökkel, és komoly szerepjáték helyett vérbeli akció-RPG-vé válik, ráadásul masszívan online változatban. Annak azonban meglehetősen kezdetleges – igaz, jelenleg még csak béta állapotban leledzik, folyamatosan bővítgetik, fejlesztgetik. Ennek is köszönhető az, hogy jelenleg a négyből még csak három kaszt érhető el: a Körmágus, a Sárkányharcos, és a Kalandvadász. Az újszülöttek kivételével nyilván mindenki meg tudja tippelni, melyik kaszt mit takar: a Körmágus a varázsló, aki klasszikus módon manából él, és ha baj van, elteleportál. A Sárkányharcos csata közben „dühöt termel” magának, hogy erősebb képességeket használhasson, míg a Kalandvadász az íjász és flexibilis közelharci karakter, gyorsan visszatöltődő energiával.
A legnagyobb szomorúság, hogy ezeket a karaktereket szinte semennyire nem tudjuk személyre szabni, se a külsejüket, se a tulajdonságaikat. Hiszen karaktergeneráláskor mindössze hajat választhatunk, majd szintlépéskor automatikusan kapjuk az új képességeket (bár nem minden szinten). Semmi képességfa, vagy elosztható pontok, vagy bármi ilyen, ma már teljesen alap dolog nincsen, egyedül a felszereléssel lehet valamennyire alakítani hősünkön.
2. oldal
Nem sokat javít a helyzeten a faék egyszerűségű harcrendszer sem, mely leginkább a Torchlight-ra hasonlít. Az egér jobb gombjára két képességet rakhatunk, melyek között a Tab-bal válthatunk, emellett pedig az akciócsíkra pakolhatjuk azt a kevéske skillt, amit még kapni fogunk. Soványka felhozatal, de legalább az ellenségek számával kompenzálják ezt némileg, a sok kis apróságot jóleső érzés még apróbbá szeletelni. Kicsit színesítheti a taktikánkat a különféle harci esszenciák használata, melyek kisebb-nagyobb mértékben növelik sebzésünket, viszont minden támadással fogynak. Utánpótlást ritkán találhatunk, de persze vehetünk is a tárgyboltból. Ezeket érdemes beosztani, és a főbb ellenfelekre tartogatni, mert igen hasznosak.
Miután megalkottuk karakterünket, belecsöppenünk a standard MMORPG-s felépítést követő világba. A városokban és a "vadonban" a többiekkel együtt járjuk utunkat, folyamatosan újratermelődő ellenfelek özönlése közepette. Emellett azonban instance-olt területekre is tévedhetünk, ebből is kétfajtába. Az ingyenes változat nem sokkal nehezebb, mint a nyílt világ, legalábbis a normál módja, de szerencsére van egy keményebb fokozatuk is ezeknek a helyeknek. Ennél érdekesebbek azonban a pecséttel védett helyek, melyeket csak akkor tudjuk megnyitni, ha szerzünk hozzájuk kulcsot, akár a beépített pénzes boltból akár néha küldetésekből. A ráfordítások jutalma nagyobb kihívás és jobb zsákmány lehet.
A világ teli van küldetésekkel, még ha azok meg sem próbálnak túllépni az ezerszer látott sablonokon. Teljesen mondvacsinált okokkal kell ugyanazokat a szörnyeket ölni halomra. A legbosszantóbb az volt, mikor egy hosszas küldetéssorozattal kellett végigölni egy zóna összes ellenféltípusát, majd miután végeztem, kaptam egy utolsó döfést: ölj meg mindegyikből mégegy tucatot! Éljen a kreativitás...
Azonban egyvalamit muszáj elismerően megjegyezni: minden küldetés, és a teljes játék magyar nyelvű feliratot kapott. Egy kezemen meg tudnám számolni, hány MMO-val találkoztam, amit anyanyelvemen olvashattam, és még maradna is öt ujjam szabadon. Ráadásul a fordítással sincsen különösebb gond, szóval elismerés illeti német barátainkat ezért a figyelmességért, pláne, hogy még a patcheket, híreket is magyarul olvashatjuk.
 
3. oldal
A küldetéseken és a felszerelésünk gyűjtögetésén kívül nem sokmindent tehetünk. Van még egy kezdetleges aréna-szerű PvP, mely azonban hosszú távon nemigen fog lekötni senkit, hiába lehet a kapott pontokból felszerelést vásárolni. Marad a tárgyak gyűjtögetése, vagy a varázslónál továbbfejleszése, esetleg a helyi szerencsejáték: négy azonosítatlan tárgyért cserébe kaphatunk egy ritkább, véletlenszerű ötödiket.
A mikrotranzakció hálója az egész játékot lefedi. Boltból, valós pénzért vásárolt kredittel fizethetünk felszerelésért, kényelmi funkciókért, harci esszenciákért, feltámadásért, tárgyjavításért, egyszóval mindenért. Ugyanakkor van esélyünk arra is, hogy normál játékkal érjünk célt, hiszen egyrészt a kényelmi funkciókat leszámítva szinte mindent elérhetünk a játékban ingyen is, másrészt néha-néha  az említett kredit is esik szörnyekből. Persze nem sok, nekem tizenegynéhány óra alatt nem sikerült annyit összeszednem, amivel az alap tárgylistámat egy sorral bővíthettem volna, ami azért volt bosszantó, mert amúgy előszeretettel adtak olyan küldetéseket, melyek teljesítéséhez akár többféle tárgynak is nálam kellett lennie. Ezek pedig zabálják a helyet, az alap méretű zsák secperc alatt betelik, ha mindent felveszünk.
Mostanra sikerült is leírni minden lényegesebb tudnivalót a játékról. Nem sok, igaz? Tucatszor látott receptek, rém egyszerű játékelemek. Akkor miért lehet érdemes mégis kipróbálni a Drakensang Online-t? Roppant egyszerű az ok: mindezt a böngészőnkből játszhatjuk! Olyan látványvilágot kapunk egyedül a böngészőnket (és egy Java-környezetet) használva, ami bizony még hagyományos, kliens alapú játékok között is elfogadható, egy Torchlight-tal például nyugodtan egy lapon lehet emlegetni, ráadásul simán teljes képernyőre is ki lehet tenni. A zene és a hangok nem vesznek le különösebben a lábunkról – na de akkor is, pár perces regisztráció, és már játszhatunk is, mindenféle telepítés vagy töltögetés nélkül. Technológiailag tudja azt a játék, amit játékmenetre sajnos nem igazán: érdekes, szokatlan, nem mindennapi. Kár, hogy ettől még nem fog senkit sem hosszabb távon lekötni, mert egyébként sajnos rémesen üres. Nagyon hiányzik a hús a csontjairól, ami lehetne akár egy izgalmasabb fejlődésrendszer, vagy több játékelem, esetleg összetettebb harcrendszer. Így viszont csak a technológiai érdekességek iránt érdeklődőknek tudom nyugodt szívvel ajánlani jelen állapotában. Talán ha a bétát elég sokáig húzzák, és igyekeznek összetettebb játékot összehozni, akkor egyszer még érdemes lesz rá visszatérni.
