Toriyama Akira márciusi halála az egész világon szomorú hírként terjedt el, hiszen a Dragon Ball készítője a történetével olyan magasságokat ért el, amit előtte senki nem tudott megtenni: a művéből készült rajzfilmsorozat feltette a térképre a japán animációs filmeket. 

A Dragon Ball Son Goku történetét meséli el, aki a kínai Wukong mitológia egyes elemeire építve egy olyan világban játszódik, ahol a sárkánygömbök összegyűjtésével egy sárkány teljesíti az emberek egyetlen kívánságát. A Dragon Ball sorozat Magyarországon is nagy népszerűségnek örvend, ez annyira igaz, hogy még a legújabb Dragon Ball sorozathoz, a Superhez is készült magyar szinkron. 

Az anime mellett viszont vannak videojátékok is, amik nagy múlttal rendelkeznek, ilyen a Dragon Ball Z: Budokai Tenkaichi sorozat is, ami eredetileg PS2-re jelent meg, majd többi epizódja már más konzolokra is megérkezett. A Budokai Tenkaichi egy 3D-s nézetes Dragon Ball játék, ami a Z idősíkjában játszódott és bizony hátulról láthattuk a karaktereinket harc közben. A szabad mozgás, rombolható környezet és a Dragon Ball karakterek hamar elnyerték a játékosok tetszését, nekem is az egyik kedvenc videojáték sorozatom a PS2-es korszakból. A Tenkaichi játékok azonban a PS2 korszak végével parkolópályára kerültek, a Bandai Namco nem igazán vette a fáradtságot, hogy új részt hozzon ki belőle, így a DB bunyós játékok rajongói más fajta címek után kellett, hogy nézzenek. 

A Dragon Ball: Sparking! Zero bejelentésének híre hamar végigsöpört a Tenkaichi rajongók között, a Bandai Namco ugyanis megígérte, hogy az eredeti játékok hangulatát hozza vissza, új és modern formában. 

Előre ugrunk az időben, a játék megjelent, és bizton állíthatom, hogy ezt a célt valóban sikerült elérniük, a játék teljesen ugyanazt az élményt és játékmenetet hozza, mint amire visszaemlékszem gyerekkoromból. A teszt írása idejében pedig már az is kiderült, hogy a Sparking Zero! sok millió játékosnak volt nagy álma, ugyanis a játék a valaha volt legjobb verekedős játék startot produkálta minden platformon, lenyomva a Tekkent, Street Fightert, Mortal Kombatot vagy bármelyik korábbi Dragon Ball játékot is. Elképesztő.  

A Sparking Zero az ezerszer látott Z történet elejével kezdi el a játékot, avagy a Földiek először találkoznak a Csillagharcosokkal, akik fenyegetik a békét a planétán. Son Goku az életét adja, hogy testvérétől megvédje a bolygót, ám a sárkánygömbök hírére később megérkezik Vegeta, aki még nagyobb veszélyt jelent. A Sparking! Zero története tehát alapvetően nem tűnik nagy újdonságnak, hiszen szép fokozatosan megyünk végig a Z és a Super történetének legnagyobb csatáin, mindezt több karakter kampányán keresztül átélve. Kezdésnél Son Goku harcait eleveníthetjük fel, de a történettel haladva párhuzamosan megismerhetjük többek között Frieza, Vegeta, de még Jiren sztoriját is, így összesen 8 kampányon keresztül élhetjük újra a harcokat. 

Mivel nincs lineáris történetmesélés, ezért bizonyos helyeken kicsit megváltoztathatjuk a történelem menetét is, és több „mi lett volna, ha?” sztorivonalat is megismerhetünk. Mi lett volna, ha Goku nem hal meg a Raditz elleni küzdelemben, vagy mi lett volna akkor, ha Jiren megnyeri az univerzumok sorsát eldöntő tornát? Ilyen és ehhez hasonló kis érdekes epizódokat ismerhetünk meg, amennyiben a DBZ és SUPER történetétől eltérő döntéseket hozunk meg a végigjátszásunk során. 

A játék történetmesélése elnagyolt, itt szó sincs a DBZ Kakarotban látható részletes történet újraéléséről, egyszerűen van pár, szinte állóképes bejátszás a harcok előtt és után, aztán el van intézve a dolog. Ez viszont nem zavaró, a lényeg úgyis a harcokon van, amiből lesz rengeteg. 

A játék ráadásul elképesztően nehéz. Mármint a normál fokozaton ez lehet a bunyós játékok Dark Soulsa. Én még nem vettem rá magam, hogy váltsak nehézségi fokozatot, inkább kínlódom sokadjára is az ellenfeleimmel, de egészen elképesztő átélni azokat a nehézségeket, amiket a sorozatban a karakterekkel is megtörténtek. 

Amikor Vegeta átalakul az óriás majommá, ott mutatja meg először a játék a foga fehérjét. Rengetegen panaszkodtak, hogy lehetetlen legyőzni, én se hamar végeztem vele, de a játék legalább itt megtanítja nekünk, mennyire fontos az időben való kitérés használata, máshogy ugyanis nem lehetséges győzni. A játékosok sírását szerencsére a Bandai Namco meghallotta, és hivatalos X posztban osztotta meg mindenkivel, hogy ha gondjuk van Vegeta legyőzésével, egyszerűen csak vegyék lejebb a nehézségi fokozatot és próbálják újra. 

A játék tehát sokak számára úgy érződik, mintha nem lenne kiegyensúlyozva, pedig ez nincs így, egyszerűen csak a karakterek bár aránytalanul, de hasonló erőviszonyban vannak egymással, mint a sorozatban. Egy Yamcha ne legyen már ellenfele egy Beerus-nak, ahogyan a sima Goku is legyen gyengébb, mint az Isten változata. 

A harcrendszert a Tenkaichit ismerő játékosoknak nem kell bemutatnom. A kiválasztott karakterünk a tér minden irányába képes mozogni, az ütés, lövés, kitérés és védekezés kombókat használva lehetséges az alap mozgásformációkat kivitelezni. A játék azonban ennél mélyebb mechanikával rendelkezik, ráadásul a korábbi részekhez hasonlóan a Ki energia menedzselésének itt is fontos szerepe van. A Ki gyűjtés az erre beállított gomb segítségével lehetséges, ilyenkor a karakterünk megáll a levegőben, és ezzel feltölti az energiasávját, amit elhasználhatunk különböző speciális támadásokra vagy technikákra. Érdemes ezt az energiát okosan felhasználni, ugyanis élet-halál kérdés lehet az, hogy mennyi KI van a tarsolyunkban. 

Minden karakter a rendelkezik a sorozatból ismert, rá jellemző képességgel, így Dermesztő egy ujjas lézerei ugyanúgy előhívhatók, mint Zseniális Teknős Kamehameha technikája. Ezek a képességek általában annyi Ki-t használnak, amennyire erősek és hatékonyak, a játékos célja tehát az, hogy kellő módon kiüsse az ellenfelét, hogy legyen ideje Ki-t gyűjteni, hogy aztán még erősebb támadást vethessen be. 

Az alap irányítás könnyűnek tűnhet, ám a mélyebb mechanika a játékban elképesztően bonyolult, valószínűleg hónapok kérdése, hogy az ember begyakorolja a kombókat. Eleve számtalan lehetőség van a másik játékos megközelítésére, két ügyesebb játékos pedig a DBZ harcjeleneteit könnyedén meg tudja idézni. Elkezdjük az ütést, az ellenfél viszont mögénk teleportál, hogy ott kapjon el minket, majd mi is elteleportálunk mögé, de ő kivédi a támadást, majd ellentámadna, de mi elugrunk és így mehet egészen hosszan a sebzés nélküli csetepaté, egészen addig, amíg valaki nem rontja el az időzítését és nem kerül vert helyzetbe. 

A harcrendszert kiismerni az erre szakosodott tutorial módban lehetséges csak, egyszerűen annyira összetett, hogy játék közben nem tudhatjuk, mi miért történik. 

Elképesztő ez a karakterlista, igaz, itt bele kell számolni azt is, hogy egy-egy karakter több változatban is fellelhető a játékban. Son Gokuból például számtalan változat van, a gyerek Gokutól kezdve az Ultra Instinct Gokuig bármelyiket kiválaszthatjuk belőle. A játék közben ráadásul képesek fejlődni is, attól az érától függően, amelyikben játszunk. Egy jövőbeli Trunks máshogy lép szintet harc közben, mint egy jelenbeli. 

Bár csak 1v1 felállások vannak, sokszor előfordulhat, hogy nagyobb csapatok küzdenek meg egymással, így amikor legyőzzük a csapat egyik tagját, egy másik jön be a helyére, de van arra is lehetőség, hogy váltsunk a csapattagok között harc közben is. A jobb játékosok ügyesen tudják menedzselni a karaktereiket, ami tudás főleg az online mókákban hasznosulhat igazán. 

A játékban rengeteg lehetőség és beállítás van, amit szerintem a kialakított menürendszer nem kezel túl jól, így ez utóbbit vesézném ki először. 

Szerintem a menü borzasztó, én legalábbis nagyon utálom a használatát, abszolút a játék legrosszabb része. Bár rendkívül látványos igyekszik lenni, emiatt idegesítő lett, mivel fájdalmasan lassú. Ha be akarok menni egy másik menüpontba, meg kell várnom, míg Goku elköszön az előző menü karaktereitől, átteleportál, megjelenik, köszön, majd a menüért felelős személy szintén köszön, mond egy fölösleges mondatot, majd mutatja az opciókat, amik közül választhatok. Nem érzem úgy, hogy a menürendszer tisztelné az időmet, ugyanis még az almenükben is hajlamos a játék dialógusok lejátszására. Nem érdekelnek ezek, csak be akarok menni online játszani, vagy elindítani egy sima történetet. 

Ráadásul több menüpontnak a leírása teljesen hiányos. Honnan tudjam, hogy egy-egy online játékmódban mit jelent a DP vagy a Team csata? Ki magyarázza el, hogy mi a különbség? Mi van akkor, ha bemegyek egy tornára, és a 180+ karakter közül nem sikerült ötöt választanom, csak hármat, mert addig válogattam, hogy a karakterek fölöslegesen animált töltőképernyője miatt lejárt az időm? Ilyenkor mi történik? Több élete lesz a karaktereimnek, mint az 5 ellenféllel felálló játékosnak? Vagy egyáltalán számít az, hogy a karakterek milyen erősek vagy ki van egyenlítve ez a játékmód? Nem tudom, mert nincs leírás erről sehol, legalábbis ebben az undorítóan rossz menüben én nem találtam részletes magyarázatot ezekre a kérdésekre, ahogy a játék honlapján is csak van 3 sor, ami nem válaszolja meg ezeket a kérdéseket. 

Mindez pedig azért fájdalmas igazán, mert az online játékmódok sokasága áll a játékosok rendelkezésére. A sima egy az egy elleni ütközetek mellett például tornákon is indulhatunk. Ilyenkor többen bekerülünk egy lobbiba és harcolhatunk addig, amíg ki nem derül, hogy ki a legerősebb harcos. 

Különböző szabályok vannak, például, ha egy harcosunk kiesik, akkor nem folytathatja tovább a tornát, ha lesérül, akkor alig épül fel a következő meccsre és így tovább. A túlbonyolított menüben elég nehéz sokszor rájönni, hogy mi micsoda, ezért a közösség próbálja meg elvégezni a fejlesztők munkáját, és igyekszik összeállítani a magyarázatokat különböző fórumokon keresztül. 

Az online harcoknál lehet még olyan kitétel szerint is játszani, hogy egy csapat ereje 15 pontra legyen elosztva. Ez a játékmód arra szolgál, hogy kiegyenlített mérkőzések legyenek, de a karakterek a saját erejükhöz mégis hűek maradjanak. Például egy arany Dermesztő és egy erősebb Goku könnyedén kimaxolhatja ezt a 15 pontot, nem nagyon fér be melléjük más harcos, de simán összeállíthatunk egy gyengébb tagokból álló, de 15 pontot érő csapatot például Tienből, Zseniális Teknősből, gyerek Gokuból, gyerek Trunksból és mondjuk Piccolóból. 

Ha nem szeretnénk mások ellen játszani, akkor mehetünk mások forgatókönyve ellen a gépek ellen is. A Custom Battle mód arról szól, hogy mi magunk vagy a közösség tagjai csinálhatnak olyan harcokat, amik kellő kihívást tartogatnak. Például a Dragon Ball GT Gokuja muszáj, hogy kiálljon Buu és társai ellen, de olyan is lehet, hogy a gonosztevők fognak össze egy Ultra Ösztön Goku ellen. A forgatókönyvek figyelembe veszik a karakterek erejét, így a kihívás brutális is lehet, éppen ezért, csak azokat a meccseket lehet megosztani a neten, amit az alkotója maga is végig tudott vinni.  

De hol van még a vége a lehetőségeknek? Egyszerűen annyi minden van a játékban, hogy bőven van ideje az embernek a borzasztó menüben csatangolni. Lehetséges a karaktereket személyre szabni, egyedi ruházatot vagy erősítőket nekik adni. 

Küldetéseket is kapunk, amiket, ha teljesítünk, akkor új dolgokat, vagy akár sárkánygömböket érhetnek. A sárkánygömbök összegyűjtésével megidézhetünk egy kívánság teljesítő sárkányt, akitől kérhetünk új skint, több pénzt, nagyobb rangot vagy akár azt is, hogy teljesítse nekünk azt a harcot, amin mi nem tudunk túl menni. Igen, a sárkánytól kívánható az is, hogy egy lehetetlennek tűnő sztoriepizódon átrágjuk magunkat. 

A játékban a grafika abszolút hozza azt a szintet, amit elvárhatunk tőle. A Budokai Tenkaichi sorozat a PS2 és a Wii erejét tökéletesen kihasználva alkotta meg a szinte tökéletes Cell Shaded látványvilágot, a Sparking! Zero pedig ezt a vonalat vitte tovább, csak az új konzolok erejével több effekttel, magasabb textúra felbontással, több karakter csonttal az animációk érdekében, és persze a korábbihoz képest extrém magas felbontáson. 

A hangok tekintetében az eredeti DBZ szinkronhangokat hallhatjuk, a zene és a csaták zaja kellő atmoszférát teremt, bár továbbra is megvetem azt az üzletpolitikát, hogy az animében hallható zenéket külön kell megvásárolni a játékhoz. Szerintem ez az abszolút lehúzás, hiszen mindenki tudja, hogy a DB élményhez az ikonikus DB zenék is szükségesek. 

A Dragon Ball Sparking! Zero szerintem a rajongók számára egy kiváló játék lett, ami egyedi kameranézetével és játékmenetével kellő módon tud kitűnni a mai napig a verekedős játékok közül. Úgy tűnik tehát, hogy tovább nő a verekedős játékok népszerűsége, amit a Sparking! Zero fantasztikus eladásai is csak megerősíteni tudnak.  

A játékot köszönöm a Cenegának, ismét egy remek címet sikerült találniuk a hazai forgalmazásra.