Oldal I.

Vannak fejlesztőstúdiók, melyek neve szinte eggyé vált bizonyos játékstílusokkal. A Valve és az id Software első osztályú FPS-eket készít, a Blizzard az RTS-ek mestere, míg a kanadai székhelyű Bioware a szerepjátékok terén tartozik már több mint egy évtizede a világ élvonalába. Olyan nagyszerű programokkal ajándékozta meg a játékos közösséget, mint a Jade Empire, a Knights of the Old Republic, a Mass Effect, illetve a sokak által az egyik legjobb RPG-nek tartott Baldur’s Gate, melyhez cikkünk témája bizonyos szempontból igencsak szorosan kapcsolódik. Elvégre az Awakening (illetve a magyar változatban Eszmélés) a 2009-es év végén megjelent, számos Év RPG-je díjat besöprő Dragon Age: Origins első teljes értékű kiegészítője. Az alapjátékot már a megjelenés előtt úgy reklámozták, hogy ez lesz a Baldur’s Gate szellemi örököse, így iszonyatos elvárásoknak kellett megfelelnie. Bár a Bioware nem tudta megugrani vele a saját maga által felállított lécet (ismerjük el, még mindig a BG az ász), ám kétségtelenül az elmúlt évek egyik (ha nem A) legjobb RPG-jét tisztelhettük benne. A mai trendnek megfelelően a megjelenést követően azonnal megkezdődött a kisebb DLC-k készítése, ám a Bioware ezek mellett egy nagyobb expanzión is dolgozott, mely folytatja az alapjáték történetét.

Isten hozta, Parancsnok!

Az Origins epikus végjátékát követően mindenki azt hitte, hogy a darkspawn-ok visszatakarodnak a földalatti alagutakba, és végre béke köszönt Ferelden népére. Ám az Archdemon legyőzése ellenére a szörnyetegek még mindig rettegésben tartották a vidéket, miközben egyre szervezettebbé és veszélyesebbé váltak. Sőt, feltűntek olyan példányok is, amelyek képesek voltak beszélni, és logikusan gondolkodni, még nagyobb fejtörést okozva ezáltal az embereknek. E rejtély megoldása, és a birodalom megmentése áll a sztori középpontjában, mely véleményem szerint sokkal jobban sikerült, mint az alapjáték fő történetszála. Nem mintha azzal olyan nagy probléma lett volna, ám a világra szabaduló, és azt elpusztítani kívánó gonosz témája nem tartozik a legeredetibb ötletek közé. Egy értelmes, kifinomult tervekkel rendelkező ellenfél legyőzése mindig sokkal izgalmasabb feladat, ezúttal pedig épp egy ilyennel akadunk össze. A fő történetszál mellett természetesen ezúttal is rengeteg mellékküldetés került be a játékba, melyek teljesítése során számos érdekes helyszínt járhatunk be (mint például az alapjátékban többször említett Blackmarsh és Amaranthine).

Oldal II.

Az Origins-hez hasonlóan ismét egy Gray Warden-t irányíthatunk, ám most nem egy újonc sorsát vesszük a kezünkbe, hanem egy leendő parancsnokét, akit azért vezényeltek Amaranthine tartományába, hogy szervezze újjá a Warden-ek rendjét, és erősítse meg annak helyzetét a régióban. E terület központja Amaranthine városa, melynek sajnos csak egy kerületét járhatjuk be, ennek mérete egy hajszálnyival kisebb, mint Denerim piaci része. Ha még megvan az alapjátékban használt karakterünk, akkor beimportálhatjuk azt a kiegészítőbe, annak minden felszerelésével és képességével együtt, de dönthetünk úgy is, hogy egy teljesen új hőst használunk, ilyenkor természetesen röpke karaktergenerálással indul a játék. Előbbinek megvan az az előnye, hogy egy alaposan feltápolt karakterrel vágunk bele a kalandba, így tulajdonképpen játszi könnyedséggel vágjuk majd át magunkat az ellenségen. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy sajnos a játék túlságosan is könnyű lett normál nehézségi fokozaton, és nagy kihívást még akkor sem nyújt, ha új karaktert indítunk (ilyenkor 18-as szinten kezdünk). Míg az Origins-ben ezen a nehézségen azért oda kellett figyelnem, hogy mit csinálok, különben visszatöltés lett a dologból, a kiegészítőben egy-két boss harcot leszámítva meg sem kellett erőltetnem magam (halál miatt például sosem kellett betöltenem korábbi állást). A kihívás hiányához az is nagyban hozzájárul, hogy folyamatosan rengeteg pénzünk lesz a játékban, így bármit megvehetünk, amit csak akarunk. Ennek fényében azt tanácsolom, hogy rögtön nehéz fokozaton kezdjetek bele a kalandba, úgy egy fokkal nagyobb kihívást biztosít.

Régi cimborák, új barátok

Az alapjáték egyik nagy erénye volt, hogy nagyon erős „szereplőgárdát” hozott össze, nem csoda, hogy kevesebbel az expanzióban sem érték be. Az már a kedvcsináló videókból kiderült, hogy a kiegészítőben új társakra tehetünk szert, illetve a fejlesztők azt is rebesgették, hogy visszatér az Origins egyik kedvelt karaktere is. Nos, a nagy visszatérő nem más, mint Oghren, a részeges törpe, aki ismét ontja magából a poénokat, miközben persze a többiek idegeire megy. Rajta kívül még öt új hős fog csatlakozni hozzánk, akik egészen szimpatikusra sikeredtek, bár egy-két kivételtől eltekintve annyira nem nőttek a szívemhez, mint a korábbi szereplők. Igaz, akkor közel 100 órát töltöttem el velük, míg az Awakening-ben „csak” huszonkettőt. A rövidebb játékidő ellenére rengeteg olyan párbeszédet raktak bele a játékba fejlesztők, amelyek a csapattagjaink között zajlanak kalandozásaink során. Ezeken keresztül számos érdekességet megtudhatunk róluk, de természetesen a vicces beszólások sem maradtak ki.

Oldal III.

Ha már a dialógusoknál tartunk, a játék e része átesett egy nagygenerálon. Míg korábban tulajdonképpen bármikor megszólíthattuk társainkat, addig az Awakening-ben csak meghatározott pontokon beszélhetünk velük. Amikor a világban barangolunk, bizonyos tárgyakra rákattintva elindul egy beszélgetés, amikor lehetőségünk van pár kérdést feltenni a többieknek. Sajnos ezek a helyek, tárgyak nincsenek külön jelölve, így könnyen elhagyhatjuk őket, főleg ha nem nyomjuk folyamatosan a tárgyakat kijelölő TAB billentyűt. Ez az új módszer nagyon jól kiegészítené a régi párbeszédrendszert, ám ebben a formájában nem a legjobb. Biztosan költséghatékonyabb volt így, hiszen a kevesebb beszéd kevesebb, amúgy remekül megírt dialógust és hangfelvételt jelent, kár hogy így a játékélmény csorbát szenved. Ami viszont pozitívum, hogy az alapjátékhoz hasonlóan a beszélgetéseink során hozott döntéseink ezúttal is alaposan befolyásolják az eseményeket. Nagyon hangulatos volt, hogy a főellenséget legyőzését követően láthattuk, hogy az egyes döntéseink milyen következményekkel jártak, illetve mi lett a sorsuk a szereplőknek. Az biztos, hogy a kapu nyitva maradt egy újabb kiegészítő, netán folytatás számára.

Egy RPG kiegészítőjében természetesen alapkövetelmény, hogy rengeteg új felszerelés kapjon helyet benne, és az Awakening ezen a téren nem is okoz csalódást. Kicsit fájlaltam, hogy bőrpáncélból kevés ütős darabot találni a játékban, ám minden mással alaposan el leszünk látva. Míg harcosaim a táposabbnál táposabb kardokkal, nehézpáncélokkal és harci kalapácsokkal „játszadoztak”, addig tolvajom az új csapdákban, mérgekben és bombákban lelte kedvét. Visszatér az Origins kissé fura fegyverkovácsa, Wade, aki kiváló fegyvereket, páncélokat és pajzsokat készít nekünk, na persze csak akkor, ha összegyűjtjük az azokhoz szükséges speciális anyagokat. A karakterfejlesztésnél is vannak új lehetőségek, hiszen mindhárom kaszt kapott két-két extra specializációt (például Keeper, Guardian, Spirit Warrior, stb.), illetve több tucat, az alapjátékban nem látott képességet és varázslatot is használhatunk. Nagyon jó ötlet, hogy kitanulhatjuk a rúnakészítés mesterségét is, amelynek segítségével bármilyen rúnát elő tudunk állítani a megfelelő hozzávalók birtokában, és ezeket az Awakening-ben már a páncélokba is belerakhatunk.

Oldal IV.

Megszokott minőség

Mivel egy kiegészítőről van szó, ne várjunk különösebb grafikai javulást, hiszen a játékmotor nem változott. Újdonságnak tulajdonképpen csak az új varázslatok, képességek effektjei tekinthetőek, melyek viszont egész jól sikerültek. Igazából nem is volt szükség túl sok javulásra, hiszen az alapjáték egyik nagy erénye volt, hogy nagyon részletesen dolgozták ki a helyszíneket a fejlesztők, és ez nem változott a kiegészítőben sem. A karakterek arcanimációja talán nem éri el a Mass Effect 2 szintjét, de nem néz ki rosszul, tulajdonképpen egy szavunk sem lehet. Nem igazán tudnék belekötni az audió részbe sem, hiszen hozza az Origins színvonalát, bár kicsivel lehetett volna több új zene a játékban, mert egy-két számot leszámítva ezen a téren nem volt újdonság. A szinkronhangok viszont nagyon jól sikerültek, de hát ez már mondhatni alapkövetelmény egy Bioware játékban.

Nagy szerencse, hogy sok más stúdióval ellentétben a Bioware számára nem kizárólag a DLC-k jelentik a kiegészítőket. Valljuk be, az eddigi letölthető tartalmak, bár nem voltak rosszak, nem hagytak túl mély nyomot bennünk, és elég rövidek is voltak. Az Awakening ezzel szemben egy nagyon jól sikerült expanzió lett, mely új történetével és karaktereivel ugyanúgy magába szippant, mint annak idején az alapjáték tette. Bár a kissé megcsonkított párbeszédrendszer és az alapesetben kevés kihívást nyújtó játékmenet miatt nem vagyok teljesen elégedett a programmal, ám ha szerettétek az alapjátékot, akkor jó eséllyel nem fogtok csalódni a kiegészítőben sem.

Platformok: PC, Xbox 360, Playstation 3

Tesztelt platform: PC