1. oldal
Minden idők legsúlyosabb ebolajárványa tombol Nyugat-Afrikában. Olyannyira komoly a helyzet, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) augusztus 8-án nemzetközi egészségügyi vészhelyzetet hirdetett, amelynek keretében egyebek mellett utazási korlátozásokat vezethetnek be, illetve új erőforrásokat mozgósíthatnak a vírus terjedésének megállítása érdekében.
„A járvány túl gyorsan terjed ahhoz, hogy kontrollálhassuk” – mondta el Margaret Chan, a WHO vezetője a vészhelyzet kihirdetésekor tartott genfi sajtótájékoztatón. Az érintett országok nem képesek egyedül megfékezni a betegséget, így mindenképpen nemzetközi összefogásra lesz szükség annak megállításához. 2005 óta ez a harmadik alkalom, hogy nemzetközi vészhelyzetet hirdetett a WHO, erre 2009-ben a globális H1N1-járvány, illetve idén májusban a poliovírus, és vele a járványos gyermekbénulás szíriai felbukkanása miatt került sor.
Az augusztus 9-ei adatok szerint a járvány során eddig 1848-an fertőződtek meg, és ebből 1013-an haltak bele a kórba. Az eddigi legsúlyosabb ebolajárvány 2000−2001 során 425 halálos áldozatot követelt Ugandában, és a mostani kitörésnek még közel sincs vége. Ráadásul több szakértő is úgy véli, hogy a hivatalos jelentésekben megjelenő számok csak a valós esetek 25−50 százalékát reprezentálják. A megbetegedettek jelentős része ugyanis sosem jut el orvoshoz, így a halálos áldozatok valódi száma akár duplája is lehet a WHO által nyilvántartottnak.
A mostani járvány első ismert áldozata egy kétéves guineai kisfiú volt, aki tavaly december 6-án hunyt el. A betegség ezt követőn szinte észrevétlenül terjedt március közepéig, amikor a helyi hatóságok felfigyeltek a sorozatos megbetegedésekre, és azonosították, hogy valóban ebola terjed a nyugat-afrikai államban. Eddigre már több tucatnyian haltak bele a betegségbe, amely rövidesen átterjedt Libériába és Sierra Leonéba is.
A járvány megfékezésén egészen július végéig mindösszesen két nemzetközi szervezet, az Orvosok Határok Nélkül, illetve a Samaritans Purse nevű csoport tagjai dolgoztak, mondja Ken Isaacs, ez utóbbi szervezet alelnöke. Isaacs szerint a nemzetközi közösség teljesen magára hagyta őket, és csak azt követően kezdett érdeklődést mutatni a járvány iránt, hogy július 26-án két amerikai − Kent Brantly orvos és Nancy Writebol ápoló − fertőzöttsége is megerősítést nyert. Isaacs szerint a járvány rövidesen Nigériában is megállíthatatlanná válik, és ami a halálos áldozatokat illeti, ez még csak a kezdet.
Ami a lehetséges korlátozásokat illeti, a WHO szakértői kötelező ellenőrzéseket vezetnének be minden olyan ország határán, ahol ebolás esetet diagnosztizáltak. Ennek keretében minden kilépni szándékozóval kitöltetnének egy rövid kérdőívet, illetve megmérnék a testhőmérsékletüket. Ha az utazó lázasnak bizonyul, további vizsgálatokat is végeznének vele kapcsolatban. A diagnosztizált betegek utazását teljes mértékben tiltani kell, mondják a szakértők, kivéve, ha megfelelő feltételekkel véghezvitt orvosi evakuálásról van szó. A betegekkel kapcsolatba kerülők mozgását szintén korlátozni kell, és legalább 21 napig megfigyelés alatt kell tartani őket.
Ami a vírus terjedését illeti, az említett országokon kívül eddig Nigériában is diagnosztizáltak egy tucatnyi fertőzöttet. A már említett két amerikait, és egy Libériában megfertőződött spanyol misszionáriust hazaszállították. Mindhármukat alávetették egy teljesen új, még nem is engedélyezett kísérleti kezelésnek. Az amerikaiak jobban vannak, Miguel Pajares atya azonban az orvosok erőfeszítései ellenére augusztus 12-én hajnalban belehalt a fertőzésbe.
Az a tény azonban, hogy az amerikai orvos és ápolónő életben van, reményt adhat az afrikai pácienseknek is. Az 1976-ban felfedezett, hasmenéssel, hányással, fokozott vérzékenységgel, vese- és májelégtelenséggel járó betegségre ugyanis a mai napig nincs ismert gyógymód. A vírus közvetlen kontaktussal terjed emberről emberre, illetve állatról emberre is (a legtöbb emlős faj is képes elkapni), ezért rendkívül fontos a karantén szigorú betartása. Az elkülönítésen kívül gyakorlatilag kizárólag folyadékpótlással lehetséges segíteni a betegeken, akik körében a halálozási arány 50−90 százalék között alakul.
A vírus előszeretettel szedi áldozatait az egészségügyi személyzet köréből is, a mostani járvány során számos más orvos és ápoló mellett elhunyt Sheik Umar Khan, Sierra Leone vezető ebolakutatója, illetve Samuel Brisbane, Libéria egyik legismertebb orvosa is. A két amerikai páciens maximálisan betartotta a fertőzés megelőzéséhez szükséges előírásokat, mégis elkapták a vírust, bár a mai napig nem tudják, hogy ez hogyan történhetett.
2. oldal
Brantleyt és kollégáját Samuel Brisbane halálhíre után evakuálták, az orvos ezt megelőzően azonban már vérátömlesztést kapott egy 14 éves libériai túlélőtől. Egyes kutatási eredmények azt sugallják, hogy a fertőzést túlélők vérében található antitestek segíthetnek a vírus leküzdésében, a módszert azonban egyelőre nem volt lehetőség alaposabban tesztelni. A fiatal fiú mindenesetre örömmel ajánlotta fel segítségét „a doktornak, aki megmentette az életét”, nyilatkozta Brantley egyik beosztottja.
Az Egyesült Államokba visszatérve aztán mindkét amerikai betegnek beadtak egy kísérleti szérumot, amelyet eddig kizárólag állatokon teszteltek. A ZMapp nevű hatóanyagot az amerikai Mapp Biopharmaceutical és egy kanadai cég kutatói közösen fejlesztik, és a projekt olyannyira gyerekcipőben jár, hogy az első hírek még arról szóltak, hogy az anyagból mindössze egy dózis áll rendelkezésre. Ezt aztán végül sikerült megtriplázni, és az összesen kilenc embert foglalkoztató Mapp Biopharmaceutical a kanadai céggel, illetve az amerikai kormánnyal közösen jelenleg azon dolgozik, hogyan lehetne minél gyorsabban megoldani a szérum nagy mennyiségben való előállítását.
A hatóanyag monoklonális antitesteknek nevezett fehérjékből áll, amelyek megkötik az ebolavírust és ezzel hatástalanná teszik azt. Előállításához eredetileg az ebola által termelt proteinek egyikével fertőztek meg egereket, majd kivonták az állat által termelt antitesteket, és úgy módosították ezeket, hogy jobban hasonlítsanak az emberi szervezet által előállítottakra.
A nagymennyiségű gyártáshoz azonban érdekes ötletük támadt a kutatóknak: a növényekhez fordultak segítségül. A módosított antitesteket kódoló gént dohánycserjék leveleibe juttatták be egy, az Icon Genetics által kidolgozott módszerrel. A módosított levelek aztán a kitermelik a kívánt monoklonális antitesteket. Egy héttel a génmérnöki beavatkozást követően már be is lehet takarítani a leveleket, amelyekből aztán kivonhatók a fehérjék. A módszer gyorsabb és sokkal olcsóbb is a ZMapp eredeti, egerek útján történő előállításánál.
Az antitesteket jelenleg a Reynold American nevű dohánycég Kentuckyban található ültetvényeinek egyikén növesztik, de már más cégek is bejelentkeztek, hogy részt vennének a projektben. A „pharming” néven emlegetett, pár éve már alkalmazott metódussal más fehérjék tömegtermelését is meg lehet oldani. Üvegházban termesztve a növényeket, könnyen és gyorsan előállítható több kilogrammnyi hatóanyag, mondja Erica Ollmann Saphire, a Scripps Kutatóintézet szakértője.
Ami az ebolaszérumot illeti, a gyártással nem oldódik meg minden probléma. Az első és talán legnagyobb gond, hogy a hatóanyagot a már említett két kivételtől eltekintve még egyáltalán nem tesztelték embereken, ennek hiányában pedig az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Felügyelet (FDA) nem engedélyezheti általános alkalmazását. Az sem mellékes továbbá, hogy az állatokon végzett tavalyi tesztek során az antitestek beadása ellenére hét majomból négy belehalt az ebolafertőzésbe. A szérum előállításának gyorsasága továbbá a dohánytermesztőn is múlik, mivel a növényeknek legalább egy hónaposnak kell lenniük mielőtt alkalmassá válnak a génmódosító beavatkozásra.
A WHO etikai bizottsága ugyanakkor legújabb bejelentésében áldását adta a kísérleti kezelések alkalmazására. Korábban felmerült, hogy az embereken teszteletlen anyagok Afrikában való kipróbálása rasszista lépésként is értelmezhető, és tovább növelheti a nyugati egészségügyi dolgozókkal szembeni ellenszenvet a betegek és hozzátartozóik körében. A legutóbbi fejlemények fényében azonban egyre inkább az a vélemény válik általánossá, hogy mindenkinek biztosítani kell az esélyt a betegség leküzdésére, és ha erre egy kísérleti kezelés a legmegfelelőbb, akkor azt Afrikába is el kell juttatni. Problémát jelent azonban, hogy ehhez egyelőre nem áll rendelkezésre elegendő mennyiség egyik fejlesztés alatt álló hatóanyagból sem.
Az ellenanyaggal kapcsolatos gondok kiválóan megvilágítják a gyógyszertani kutatások jellegzetes helyzetét: mivel az ebola ijesztő volta ellenére rendkívül ritka betegségnek számít (a mostani járványt megelőzően különösen), a nagyobb gyógyszercégek számára nem éri meg a vírussal kapcsolatos kutatásokba fektetni. Most viszont, hogy világjárvány fenyeget, minél gyorsabban szükség lenne a gyógyszerre, amely azonban még csak fejlesztési fázisában van, így ha működik is az ellenanyag, még rengetegen meg fognak halni, mielőtt eljutna a betegekhez.
A jövővel kapcsolatban mindenesetre biztató az a tény, hogy Brantley és Writebol állapota javulni látszik. Működő hatóanyagra pedig minden bizonnyal szükség lesz, mivel a járványügyi szakértők többsége egyetért abban, hogy csak idő kérdése, hogy az ebola kitörjön Afrikából, és eljusson a világ más pontjaira is. A fejlettebb országokban vélhetően jelentősen könnyebb lesz féken tartani egy esetleges járványt, a halálozási arányon azonban a legjobb elkülönítő eljárások sem javíthatnak.
