Bizonyos kiváltságos YouTube-személyiségek és újságírók körülbelül négy órán keresztül próbálhatták ki a Cyberpunk 2077-et. A koronavírus-járványra való tekintettel ezek próbák nem élőben, mondjuk a CD Projekt Red központjában zajlottak, hanem online streamelésen keresztül, így persze némi lag bejátszott mindenkinél, ami természetesen nem lesz jelen a végleges verzióban, amikor mindenki otthon nyomul majd a játékkal PC-n és konzolokon.

Mindenesetre a kiváltságosok a PC-s verziót próbálhatták ki, természetesen maximumra tekert grafikával és bekapcsolt RTX-effektusokkal. Abban mindenki egyetértett, hogy a játék így valami eszméletlenül néz ki: a fényeffektusok mintha egy teljesen új generációt képviselnének, főleg éjszaka, az animációk döbbenetesen részletesek, az időjárási effektusok letaglózóak. Úgy tűnik, hogy ebben a konfigurációban nem hogy downgrade nem történt az elmúlt egy-két évben látottakhoz képest, hanem még javult is a grafika, ami kellemes meglepetés a The Witcher 3 után. A beszámolók alapján úgy tűnik, hogy a látvány tényleg egy következő szintet képvisel, azonban a karaktermodellek ugyan kiválóak, de nem emelkednek ki annyira, mint azt sokan várták volna.

A beszámolók abban is egyetértenek, hogy a nyitott világ hatalmas és elképesztően részletes. A készítők tökéletesen eltalálták a retro-scifi dizájnt, és semmi nem tűnik mesterségesnek, már abban az értelemben, hogy a játékos elhiszi, hogy itt tényleg emberek élik a mindennapjaikat, minden be van lakva, az egész világ tele van apróságokkal. Rengeteg az NPC a játékban, és mindenkivel lehet beszélgetni, mindenki éli a saját életét, a készítők pedig annyi szöveget rögzítettek, hogy a 4 órás próbaidőszak alatt a tesztelők nem találkoztak ismétlődő mondatokkal.

Ráadásul nem csak az utcák ilyenek, hanem a legtöbb épületbe be is lehet menni, és belső terek is elképesztően kidolgozottak. Habár a korábbi videókból nem feltétlenül jött át, de a Cyberpunk 2077-ben nagyon fontos szerepe lesz a vertikalitásnak (és apróság, de lesz a játékban fall damage is). Viszont a jelenlegi állás szerint a saját lakásunkat nem alakíthatjuk majd át, nem rendezhetjük be a saját ízlésünk szerint.

Azt általánosan megjegyzi mindenki, hogy a Cyberpunk 2077-ben elképesztő mennyiségű dialógus kapott helyet, és minden egyes szinkronszínész alaposan kitett magáért, nincsenek B-kategóriás filmekbe illő alakítások. Sőt, a mellékes karakterek nagyon érdekesre sikerültek, akadnak köztük kedvelhető és utálható figurák is, azonban mivel Night Cityben szinte mindenki napról napra változtatja, hogy éppen kihez kihűséges (vagy éppen elrejti valódi szándékait), a játékos állandóan gyanakszik mindenkire, ami roppant izgalmassá teszi az egészet. A tesztelők megjegyezték, hogy sok NPC-től és mellékkaraktertől kaphatunk küldetéseket, és ezek mind nagyon érdekesek és változatosak voltak.

Ráadásul ezek a mellékküldetések sokat elárulnak a játék világáról, részleteitől, Night City működéséről. A fejlesztők el akarták kerülni, hogy nagy adagokban borítsák rá a háttértörténet részleteit a játékosok fejére, így inkább visszafogottabb, elegánsabb módon adagolják a részleteket azoknak, akik kíváncsiak rá, hajlandóak mellékküldetéseket teljesíteni és felderíteni.

Habár a világ hatalmas, a kezdeti töltőképernyő után még a gyorsutazáskor sincs töltés. Valójában menet közben csak akkor tapasztalhatunk egy nagyon rövid töltést, amikor a főszereplőnk alszik, merthogy erre is lehetőségünk van, ha például egy küldetés teljesítéséhez szükségünk lenne arra, hogy elteljen némi idő. Egyébként a valóságban 1 óra a játékban 8 órának felel meg.

A városban bóklászva elköthetünk autókat, teherautókat és motorokat is, akár úgy, hogy a Grand Theft Auto módjára kiiktatjuk azok sofőrjét. Repülő járgányokat viszont nem vezethetünk. A játékban gyakorlatilag bármelyik civilt szabadon megölhetjük, kivéve a gyerekeket, és vannak állatok is - róluk annyit sejteni, hogy valószínűleg robotok. Ha valakit a rendőrség vagy egy helyi bűnbanda közelében teszünk el láb alól, vagy egyszerűen csak túl sok problémát okozunk a környéken, akkor jó esély van rá, hogy a rendőrök vagy a bandatagok ránk szállnak, és ha nem vagyunk elég ügyesek, akkor brutálisan elintéznek. 

Azt viszont mindenki igyekezett hangsúlyozni, hogy ez nem egy sci-fi Grand Theft Auto, és nem is egy shooter. Ez bizony egy igazi szerepjáték, amiben annyi választási lehetőségünk van, mintha egy hagyományos, asztali szerepjátékot tolnánk, és ezeknek a választásoknak tényleges hatása van a történetre és a világra.

Ez konkrétan azt jelenti, hogy ténylegesen szerepjátszanunk kell a karakterünknek megfelelően. Például ha egy törékeny Netrunnert alakítunk, akkor kénytelenek leszünk kidumálni magunkat a necces szituációkból, ugyanis a harcban nem igazán fogunk tudni jeleskedni. Ugyanakkor a karakterek képességei, tulajdonságai olyan mértékben testreszabhatók, hogy ha még egy keménylegényt alakítunk, akkor is lehetnek különböző Netrunner képességeink. 

Ennek a része, hogy a kezdetekkor kiválasztott Life Path (vagyis nagyjából a karakterünk háttértörténete) is alaposan befolyásolja majd a különböző küldetéseket és a sztori végkimenetelét, ráadásul a GUI-t is befolyásolja majd, hogy milyen Life Path-szel indulunk, valamint azt is, hogy hol kezdünk:

A tesztelők kiemelték, hogy a karakterünk mozgása jóval simább, mint a The Witcher 3-ban, és hogy a játékostól szinte sosem veszik el a kamera irányításának a lehetőségét, mint az átvezetők során sem. Ugyanakkor esetenként a kamera végigpásztázza karakterünk bizonyos részeit, így néha láthatjuk majd magunkat kívülről, hogy éppen hogyan is nézünk ki.

Ami a harcrendszert illeti, azt legtöbben a Destiny és a Borderlands egyfajta elegyeként írták le, ami élvezetes ugyan, de jelenleg még néha kicsit döcögős, amin valószínűleg javítani fognak a megjelenésig. Újra fontos megjegyezni, hogy akik kipróbálták a játékot, egyöntetűen egyetértenek abban, hogy ez elsősorban egy szerepjáték, és csak másodsorban shooter. Természetesen van lehetőség közelharcra is, ahol a támadás mellett akad egy dodge és egy block lehetőségünk. Ha a blockot jól időzítjük, akkor karakterünk végrehajt egy erőteljes ellencsapást. Fontos megjegyezni, hogy a beszámolók szerint egyrészt lehetnek társaink a harcban, akik ráadásul tényleg hasznosak, nem csak púpot jelentenek a hátunkon.

Maga a fő történet egyébként a készítők szerint kicsivel rövidebb lesz, mint a The Witcher 3 esetében, ott ugyanis szerintük túlságosan hosszúra sikerült. Ezért is fektetnek több energiát a mellékküldetésekbe. Megerősítették azt is, hogy a Cyberpunk 2077 végigjátszható gyilkolás nélkül, néha azonban bántanunk kell majd valakit, ez valószínűleg elkerülhetetlen lesz. Arra is figyeltek, hogy a felhasználó egyértelmű jelzést kapjon, ha közeledik a végjáték felé, így vissza lehet térni inkább befejezni a különböző mellékes feladatokat.

A tesztelők egyöntetűen dicsérték az audio részleget, ami érezhetően rengeteg pénzt fektettek a fejlesztők, mint ahogy szerintük a zenék is lenyűgözően sikerültek - mind a saját szerzemények, mind azok, amiket külsős, neves előadók készítettek a játék számára. A való világban már létező muzsikákat nem licenceltek, tehát nem kell arra számítani, mint a Grand Theft Auto-sorozatban, hogy felcsendülnek a 80-as évek zenéi.

Egyelőre a következő rádióadásokat erősítették meg:

Abban is mindenki egyetértett, hogy 4 óra alatt pusztán csak a felszínt lehetett megkapargatni, de már ez alatt is több tartalmat tapasztaltak meg, mint néhány más teljes értékű játékban összesen. Pedig ez csak a kezdő zóna, ami a játék elején még rendőrségi lezárás alatt áll, tehát nem lehet elhagyni - hasonlóan más open world játékokhoz, kezdetben az a fejlesztők célja, hogy elsajátítsuk az alapokat, ráérezzünk a játékmenetre, majd kinyílik a világ.

Ezek alapján az biztos, hogy november 19-e még fájóan messze van. Persze akkor, ha nem csúszik tovább a játék.