I. oldal
Az utóbbi években az egyszeri játékos jogosan feledkezhetett meg arról, hogy valójában mennyire jó stúdió is a Codemasters. És úgy látszik, meg is feledkeztek, hiszen öt év után idén tudott először nyereséges lenni a stúdió. Az a stúdió, ami olyan meghatározó versenyjátékokat tett le az asztalra, mint a Colin McRae Rally, a TOCA vagy a Grid. Egy ideig azonban mintha a csapat nem találta volna önmagát. A Colin McRae Rally átfordult a Dirt-sorozatba, ami úgy tűnt, hogy minden egyes résszel egyre inkább az amerikai casual közönség felé fordul.
Soha nem voltak rossz játékok, azt nem lehet mondani, viszont egyre többet számítottak olyan dolgok, mint a gymkhana, vagy a túldíszített, mindenféle felesleges tevékenységgel megtöltött kampány, mint maga a versenyzés. Éppen ezért öröm látni, hogy a Codemasters újra formában van, amit mi sem bizonyít jobban, mint a Dirt Rally. Ez a játék újra a keményvonalas közönségnek szól, és ez a közönség a hosszú early access időszak alatt jelentős mennyiségű visszajelzést adott a fejlesztőknek. Talán először a Codemasters sem bízott benne, hogy egy ilyen játékra ekkora kereslet lehet még manapság, de minden jel arra mutat, hogy igenis van. Ennek megfelelően a Dirt Rally most már "végleges" formában elérhető konzolokra és PC-re.
Ha belegondolunk, a ralizás egy elmebeteg dolog. Persze, valahol minden autóversenyzés az, hiszen nagy sebességgel autózni bármilyen pályán az életünkbe kerülhet, de a rali esetében a szűk, fákkal és nézőkkel körbevett úton repeszteni, és kemény körülmények között kiharcolni a század másodperceket, az bizony kőkemény dolog. Pont ezért is ilyen látványos, és jellemzően pont ezért mennek még az egykori Forma 1-es pilóták is ralizni. Ahhoz, hogy megismerjük a ralizás lényegét, eggyé kell válnunk az autónkkal, és át kell élnünk azt a veszélyt, amit a pálya körülményei jelentenek. Meg kell értenünk, hogy akár egy hiba is a versenyünk végét jelentheti.
Ha ez nincs meg, akkor a rali esszenciája veszik el. Éppen ezért találó hasonlat, hogy a Dirt Rally olyan az autóversenyek között, mint a Dark Souls az ackió-szerepjátékok között. Nehéz és hatalmas odafigyelést igényel, ugyanakkor pontosan ezzel tudja elérni azt, hogy teljesen átszellemülve, minden idegszálunkkal koncentráljunk a játékra. Meg kell értenünk, hogy működik a ralizás, alkalmazkodnunk kell a játékhoz, és ismernünk kell saját határainkat. Ha ez nincs meg, a Dirt Rally nem nyújt nekünk mentőövet. Ha viszont ráérzünk, hatalmas sikerélményben lesz részünk.
II. oldal
Ennek érdekében a Dirt Rally kivágta az ablakon a sok esetben ma már alapvetésnek számító idő-visszatekerés lehetőségét, amit egyébként pont a Codemasters vezetett be először annak idején. A játék egyértelművé teszi, hogy vagy hajlandó leszel beletanulni, és a saját képességeidet ismerve, még azt is bevállalni, hogy némileg lassabban mész bizonyos pontokon, vagy meg leszel büntetve. Ezzel együtt viszont úgy érzem, nem ártott volna egy tutorial, ami a kezdőket megismertette volna egy raliautó alapvető viselkedésével, és néhány fontosabb technikával.
Persze könnyen lehet, hogy a Codemasters úgy gondolkodott, hogy akinek fogalma sincs a skandináv pöccintésről, az inkább ne is próbálkozzon a Dirt Rallyval. A játék mélyen felépített szimulációs motorral rendelkezik, amelyik remekül kezeli az egyes autók különbségeit, és bizony tisztában kell lennünk a különböző hajtásláncok egyediségeivel, ha érvényesülni szeretnének - talán sehol nem mutatkozik meg jobban a különbség, az elsőkerék, összkerék és hátsókerék hajtás között, mint a raliban. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy a Dirt Rally bár tényleg nehéz, és realisztikusnak tűnik, azért továbbra sem lehet 100%-ig szimulátornak nevezni. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy tökéletesen lehet irányítani kontrollerrel is. De egy valódi autó fékjével és váltójával sem nagyon lehetne azt megcsinálni, amit a játékban megcsinálhatunk, és tegyük hozzá azt is, hogy in-game a kormány még mindig csak 180 fokot forog.
A Dirt Rally azonban szimulátorosan tudja eladni magát, és ez a játékosok többségének tökéletes kompromisszum. Ráadásul itt nem csak az autó viselkedéséről van szó, hanem olyan dolgokról is, mint például a pályák szélessége. A korábbi Dirt-játékokban ezeket mindig kiszélesítették a valódihoz képest, most azonban szó sincs erről. Ez is hozzáad a nehézséghez, és ahhoz a döbbenetes és félelmetes érzéshez, amit a ralizás jelent. Mindez azonban talán semmit nem érne minden ralipilóta legfontosabb társa, a navigátor nélkül. És bizony a Dirt Rallyban a navigátor valami fantasztikusan sikerült: állandóan beszél hozzánk, fontos információkat megfelelően közöl a megfelelő időben, és adott esetben még bátorít is minket.
Ha sikeresek akarunk lenni a játékban, nagyon fontos, hogy figyeljünk rá, hiszen ő ismeri a pályát, tudja mi vár ránk. Pályából egyébként meg elég sok akad, változatos környezetben, szóval biztos eltelik egy idő, mire betanuljuk őket. A klasszikus ralizás során itt lesz nekünk Görögország (Agrolis), Wales (Powys), Monaco (Monte Carlo), Németország (Baumholder), Finnország (Jämsä), és Svédország (Värmland). De a klasszikus rali mellett belekóstolhatunk a legendás amerikai Pikes Peak hegymenetbe, ami most már elérhető az eredeti murvás formájában is az aszfaltos változat mellett. Ezen kívül kipróbálhatjuk magunkat a rallycrossban is, ahol jelenleg három különböző pálya áll rendelkezésünkre: a Lydden Hill Angliában, a Hell Norvégiában, és a Höljes Svédországban.
III. oldal
Minden pályáról elmondható, hogy egészen kiválóan néznek ki, részletgazdagok, jól felépítettek, a látótávolság pedig sokszor döbbenetes. De remekül festenek az autók is, amik külső-belső nézettel egyaránt rendelkeznek, és egyébként a belsőnézetük ott van a legjobbak között jelenleg a piacon. Jelenleg 39 járgány érhető el a Dirt Rallyban, ami ugyan nem tűnik soknak, de higgyétek el, hogy elég. Ezzel a készítők le tudták fedni a legfontosabb autókat az 1960-tól egészen mái tartó időszakban. Biztos, hogy mindenki kedvencei itt vannak.
Én hatalmas Lancia rajongó vagyok, úgyhogy nekem alapvetően már a Stratos, O37, Delta Integrale és a Fulvia jelenléte is elég lenne, de a teljesség igénye nélkül természetesen ott van a felhozatalban a klasszikus MINI Cooper S, a Ford RS200, egy rakás különböző évjáratú Impreza és Lancer Evo, meg persze napjaink MINI Countrymanje, Ford Fiestája, Volkswagen Polója, Hyundai Rallyja. Ezen kívül öt különböző autót vethetünk be rallycrossban, illetve hármat a Pike Peaken - utóbbiak 600 lóerős, összkerékhajtású szörnyetegek. Mindegyik autó elég részletesen tud törni ráadásul, ami még fontosabbá teszi, hogy állandóan odafigyeljünk. Nem csak azért, mert akár végleg kihullhatunk egy versenyből, hanem azért is, mert például kitört fényszórókkal nem olyan vicces befejezni egy éjszakai futamot.
Ahogy azt már írtam, az alap Pikes Peak mellett tehát ott van a rallycross, ami jelenleg az egyetlen pont a Dirt Rallyban, ahol lehetséges a multiplayer - ez mondjuk logikus, hiszen ott van egyszerre több autó a pályán. A hagyományos ralizás mellett pedig a különböző pályákat egymás után fűzve egy kampányt is kínál a játék, ami viszont eléggé fapados, bár érzésem szerint nem is kell több. A lényeg, hogy folyamatosan krediteket gyűjthetünk, és azokból fejleszthetünk és vehetünk új autókat - már ha marad valami a javítások után, mert bizony azokat is ebből a keretből kell fedeznünk. Ha sokat törjük tehát a verdát, egyre távolabb fog kerülni a vágyott álomautó. Ötletes viszont, hogy a saját szerelőcsapatunk folyamatosan fejlődik, így egyre hatékonyabban tudják elvégezni a munkákat a szakaszok között.
A Dirt Rally tehát összességében egy remek játék. Jól néz ki, keményen szól, és kiválóan visszaadja a ralizás érzését és lényegét. Valószínűleg nem ez lesz a legszélesebb rétegeket megszólító ralis játék a világon, mert tényleg nem egyszerű, és néhány ponton talán túl fapados is, de már most is bőven elég sikeres ahhoz, hogy a Codemasters számára megtérüljön a befektetés. Az biztos, hogy én a Richard Burns Rally óta nem szórakoztam ilyen jól ebben a műfajban.
