Két fantasztikus ralis játék készült több mint 15 évvel ezelőtt. Az egyik a Colin McRae Rally, a másik pedig a Richard Burns Rally. Sőt, még jelen tesztünk alanyának sokadik elődje, a Colin McRae's Dirt is a legendás pilóta nevét viselte. A sors furcsa fintora, hogy sajnos mindkét játék névadója meghalt, mégpedig nagyon fiatalon: Colin McRae 39 évesen hunyt el 2007-ben, Richard Burns pedig 34 évesen távozott közülünk 2005-ben.
Pedig a Richard Burns Rally a mai napig az egyik legkeményebb ralis játék, ami csak megjelent, a későbbi, Colin McRae nevét már nem viselő Dirt-részek a nyomába sem értek. Ez egyébként nem feltétlenül hatalmas probléma, a Codemasters célja ugyanis inkább az volt, hogy valahogy megkedveltesse a közönséggel a műfajt, mert azért a rali hiába népszerű a világ jelentős részén, messze nem tartozik a nézettebb autósportok közé.
A Dirt-széria tehát ebből a szempontból jól teljesített, és kiváló játék volt mindegyik, mígnem valamiféle villám be nem csapott, és a Codemasters úgy nem döntött, hogy elkészíti a Dirt Rallyt. Ez eredetileg csak PC-re jelent meg (aztán hónapokkal később jöttek a konzolos verziók), és ez volt az, amivel a kiadó visszatért az igazi, keményvonalas szimulátorok világába. Igen, tudjuk, hogy még ez sem valódi szimulátor, de a lehető legközelebb áll hozzá egy olyan játék létére, ami egy nagy kiadótól jön, és amit le lehet venni a boltokban a polcokról, és otthon egy kontrollerrel el lehet boldogulni vele.
Innen aztán jött egy gyors kitérő a Dirt 4 irányába, ami ismételten csak a populárisabb irányvonalat követte, átvéve számos dolgot a Dirt Rallyból, majd elérkeztünk jelen tesztünk alanyához, a Dirt Rally 2.0-hoz. Már a neve mellett sem lehet elmenni szó nélkül, hiszen milyen rajongónak ne jutna eszébe a Colin McRae Rally 2.0? És ez az alkotás bizony minden elemében az igazi, keményvonalas ralis élményt viszi tovább. Kezdve például azzal, hogy nincsenek tutorialok: nem mondják el nekünk, hogy kell vezetni, hogy mik a rali alapvető szabályai, hogy a különböző időjárási viszonyok mellett mire lenne érdemes figyelnünk, még csak az irányításhoz szükséges gombokat sem rágják a szánkba.
A Codemasters ezen a ponton azt feltételezi, hogy azért valamennyire tudunk vezetni, még ha csak virtuálisan is, és nem kell mindent a nulláról kezdeni, sokadik alkalommal. És igen, a Dirt Rally 2.0 nagyon kemény, alaposan meg fogunk vele küzdeni, de az a fajta játék, ami a sok gyakorlást viszonozza, és egyre élvezetesebbé válik - pontosan azért, mert érezzük rajta, hogy nem akar minket hülyének nézni.
Ez nem azt jelenti, hogy egyébként ne lehetne könnyíteni rajta. Itt is akad mindenféle vezetési segédlet, még azt is bekapcsolhatjuk, hogy automatikusan menjen az ablaktörlő, valamint a mesterséges intelligencia keménységét is csökkenthetjük, szóval nem lehet azt mondani, hog a Codemasters automatikusan kizárna mindenkit, aki nem profi. Ezt nyilván nem is lehet megtenni manapság egy 19 ezer forintba kerülő AAA-kategóriása játéknál. De azt mindenképpen érzékelteti velünk a Dirt Rally 2.0, hogy valamit elvár tőlünk, hogy igenis azt szeretné, ha küzdenénk. Még idő-visszatekerés sincs, pedig azt pont a Codemasters hozta be a GRID-sorozattal.
Ráadásul, hogy teljesen biztosak legyünk benne, hogy ez a játék tényleg a rajongóknak szól, hatalmas fókusz került a klasszikus autókra. Nem lehet elmondani, milyen érzés az, amikor olyan legendák volánja mögé lehet ülni, mint a Lancia Fulvia és a Delta Integrale, a Ford Escort RS Cosworth, az igazi Mini Cooper S, a Citroen DS 21, vagy a Renault Alpine A110. Amik mellé olyan persze olyan modern csodák társulnak, mint a Mitsubishi Lancer, a Volkswagen Polo, vagy éppen az Aston Martin V8 Vantage GT4.
Összesen 50 autó kapott helyet a játékban, ami a modern sztenderdekhez képest nem tűnik soknak, de szerintem egy ralis anyagban pont elég, és ami a legfontosabb: itt aztán tényleg mindegyik markánsan különbözik egymástól, és ugyan nem vezettem még élőben sem Lancia Deltát, sem Aston Martint, de simán el tudom képzelni az eddigi tapasztalataim alapján, hogy meglehetősen realisztikusan viselkednek.
Persze, ehhez hozzá tartozik az is, hogy a fizika is sokat fejlődött az előző rész óta. Az egyik legfontosabb dolog, hogy most már a pálya állapota is változik, így attól függően, hogy mikor indulunk, más körülményekkel szembesülünk. Tehát például míg a korai indulók azt tapasztalhatják, hogy az aszfalt tele van kosszal és törmelékkel, addig ez a később startolóknál már nem akkora probléma, míg a végén indulóknál már az merülhet fel, hogy az előzőek telehordták szeméttel a pályát. Összesen egyébként a készítők szerint körülbelül 100 különböző réteg alakulhat ki, amik mind befolyással vannak a vezetésre.
Emellett persze az időjárás is a korábbinál nagyobb hatással van mind a vezethetőségre, mind a pálya állapotára, és teljesen megújították a gumik fizikáját is, így még inkább számít a kopás és a keménység. A sérülésmodell is sokat fejlődött, így most már minden egyes koccanás hatással lesz az autónk viselkedésére és teljesítményére, komoly törés esetén pedig ki is zárhatnak a futamból. Persze, a szakaszok között javításra van lehetőség, mint ahogy a sérült kerekeket is kicserélhetjük, de ez mind időveszteséggel és büntetéssel járhat.
Az autentikussághoz nagyban hozzájárul, hogy a Dirt 4-gyel szemben itt nem számítógépen generált pályákat kapunk, hanem igazi terepeket, rendesen, kézzel lemodellezve. A ralikon összesen hat különböző ország szakaszaira látogathatunk el (Argentína, Egyesült Államok, Lengyelország, Új-Zéland, Ausztrália és Spanyolország), míg a ralikrossz esetében nyolc rövid pálya áll rendelkezésünkre (Anglia, Svédország, Kanada, Franciaország, Norvégia, Belgium, Portugália és Spanyolország).
Azt mindegyikről el lehet mondani, hogy nagyon látszik rajtuk a törődés, de a grafika (legalábbis az alap PS4-en) azért néhol nem az igazi, látszik, hogy a pálya melletti objektumokon és textúrákon spórolni kellett kicsit. Habár azt nem értem, hogy miért, mert például ennél gyengébb hardveren (Xbox One-on) a Forza Horizon-sorozat egy nyitott világgal tudd sokkal szebb grafikát produkálni. Mindenesetre nincs nagy gond: ahova néznünk kell, ott minden rendben van, az autók modelljei remekül sikerültek, és mindegyiknek van részletesen kidolgozott belső nézete is.
Igazából tehát kevés rossz dolgot lehet elmondani a Dirt Rally 2.0-ról, ami nem is csoda, hiszen már az elődje is remekül sikerült, ez pedig minden tekintetben csak javít rajta. Azt továbbra is le kell szögezni, hogy az állítható segítségek és nehézség ellenére ez továbbra sem való mindenkinek, aki egy igazi, könnyed (de azért a valahol a magjában mégis komoly) ralizásra vágyik, az inkább a Dirt 4-et vegye célba. Az is tény, hogy a grafikai minőség ingadozó, és hogy a körítésre itt nem fektettek túl nagy hangsúlyt. Ez persze egy igazi rajongót nem fog zavarni, mert nem ez a fontos, de megint csak azt lehet elmondani, hogy ez tényleg mindenki tetszését nyeri majd el. Más meg pont örülni fog neki. Szóval hogy lehet itt igazságot tenni? Igazából szerencsére nem kell, mert a Dirt Rally 2.0 egy kiváló játék, amire mindenképp érdemes beruházni, ha az átlagnál egy kicsit jobban érdekel a ralizás műfaja.
