Szerzői értékelés

Olvasói értékelés

76
2611 - iPon Black Friday - All-in

Azt hiszem, mindannyian emlékszünk arra a bizonyos BlizzConra, amikor a Blizzard a nagy bejelentésének azt szánta, hogy készül egy új Diablo... csak éppen mobilokra. A rögtön érezhető csalódást aztán azzal a szerencsétlen kérdéssel próbálták tompítani, hogy hát mindenkinek van mobilja, miért nem örülünk ennek? Volt egy időszaka a Blizzardnak, amikor láthatóan célt tévesztettek, és aztán jöttek a belső botrányok, a sorozatos kilépések és elbocsátások, így nagy súly nehezedett a Diablo 4 fejlesztőinek a vállára.

Ha ez jól sikerül, akkor minden esélyük megvan rá, hogy a rajongók újra bízzanak az egykor sokkal szebb napokat megélt stúdióban.

De még csak azt sem feltétlenül mondhatjuk, hogy a Diablo 4 akkori bejelentése valamiféle "vészmegoldás" lett volna. Igaz, hogy 11 évvel a harmadik rész után született, de a harmadik rész meg 12 évvel a második után érkezett, úgyhogy simán benne van a pakliban, hogy ezeket a folytatásokat a Blizzard egyszerűen nem szeretné elkapkodni. És mivel előre lelövöm, hogy a Diablo 4 egy nagyon szépen kireszelt, kifinomult játék, valószínűleg örülhetünk is neki, hogy viszonylag sokáig ültek rajta.

Galéria megnyitása

A rajongótábor egyik legnagyobb kritikája a harmadik résszel kapcsolatban, hogy nem volt elég "dárkos". Ez megnyilvánult a grafikai stílusban, valamint a történetben is, és örömmel jelentem, hogy a Diablo 4 esetében ezen változtattak. Ebben a játékban tényleg minden sötét hangulatú és baljós. A történet szerint ismét Sanctuary világában járunk, amit annak idején azért hozott létre Mephisto fődémon lánya, Lilith és a kissé engedetlen arkangyal, Inarius, hogy valamiképpen meg lehessen szabadulni a Menny és Pokol örökös harcától.

Aztán persze a dolog nem sikerült. Sanctuary azóta sem egy kifejezetten jó hely, mert mindig megjelenik valamiféle főgonosz, aki mindent fel akar forgatni.

Ez most éppen a fentebb említett Lilith, aki egyfelől összetettebb főellenség, mert nem derül ki rögtön, hogy ő itt most akkor el szeretné-e pusztítani a világot, vagy meg akarna-e ölni mindenkit, vagy bármi ilyesmi. Sőt, a céljai némileg a szürkeségben maradnak, ami miatt viszont a Diablo 4 története nem annyira fókuszált, mint az előző részeké, és a befejezés is tipikusan olyan, hogy nyitva hagyja a kaput a kiegészítők irányába.

Ami a Diablo 4 történetét inkább érdekessé teszi, azok a karakterek, akikkel menet közben találkozunk, meg a kisebb sztoriszálak, amik lefutnak. Na ezek közül tényleg mindegyik elég sötét: vagy mindenki valamiféle tragikus véget ér, vagy már eleve gonosz egy karakter, vagy menet közben elárulja a másikat, vagy összefog a démonokkal. Az biztos, hogy semmi jóra és vidámra nem nagyon lehet számítani.

Galéria megnyitása

Ehhez illeszkedik a világ dizájnja is, mármint abban az értelemben, hogy az öt különböző terület egyike sem való vígjátékba. Az egyik legfontosabb változás, hogy a Diablo 4 elvitte a sorozatot egyfajta open-world irányba. Ez persze így ebben a formában nem teljesen igaz, én inkább úgy fogom fel, hogy míg korábban a helyszíneket talán technikai korlátok miatt határozottabban szét kellett választani, itt egy nagy területté vannak összefűzve. A méreteket jól jellemzi, hogy a Blizzardnak be kellett vezetni a lovat, mint közlekedési eszközt, különben tényleg kicsit unalmassá vált volna a sok ballagás.

Itt rögtön gondolhatnánk arra, hogy nyilvánvalóan MMO-s irányba vitték el a fejlesztők a játékot, de szerencsére ez csak nagyon kis részben igaz.

Valóban vannak world eventek, amiknél össze lehet fogni a világban néha megjelenő más felhasználókkal, de minden jel szerint továbbra is a sorozatra jellemző, hagyományos együtt játszáson van a lényeg, vagyis hogy a haverokkal elindulunk zúzni. Jelen vannak a játéktérben a hagyományos dungeon-ök is, amik továbbra is instance-oltak, valamint véletlenszerűen generáltak, de felépítésüket tekintve némileg talán egyszerűbbek, mint az elvárható lenne.

Összesen öt karakterosztállyal apríthatjuk végig ismét Sanctuary világát, és talán mondani sem kell, hogy a barbár, a druida, a nekromanta, a mágus és a jó öreg zsivány (rogue) egyike sem fog hatalmas meglepetést okozni azoknak, akik bármelyik korábbi résszel játszottak, sem pedig azoknak, akik valaha bármilyen akció-RPG-t kipróbáltak. Ez az öt osztály nagyjából pont lefed minden játékstílust, bár nincsenek kétségeim affelől, hogy a Blizzard később tudja majd bővíteni a felhozatalt.

Galéria megnyitása

Újdonság viszont, hogy ezúttal nem csak, hogy mindegyik lehet nő és férfi, hanem a kinézetük testre is szabható. Oké, nem túl tág keretek között, de ebben a műfajban ez nagyjából pont elég is. Ami viszont alaposan átalakult az előző részhez képest, az a képességfa. Itt sokan emlegetik, hogy a Blizzard visszatért a Diablo 2-höz, és ezzel feláldozta a Diablo 3 végtelen testreszabhatóságát, és hogy bármikor lehetett variálni, de ez így azért nem igaz. A negyedik részben ugyanis, habár kétségtelenül egy képességfát látunk, ezeknek vannak csomópontjai, amiket csak akkor oldhatunk fel, ha a korábbi csomópontokon már elég skillt elosztottunk. Ráadásul minden csomópont különböző típusú képességeket takar: az első az alapvető, mindig bevethető támadásokat, míg a következő lehet, hogy tömegoszlató varázslat, míg mondjuk a következő meg védekező vagy megidéző képesség.

A lényeg, hogy gyakorlatilag nincs olyan. hogy egy-egy korábbi képességnek ne legyen értelme.

Ráadásul a képességfán végighaladva még az adott karakterosztályon belül is nagyon-nagyon eltérő játékstílust alakíthatunk ki, és amint kitaláltuk, hogy melyik áll hozzánk a legközelebb, kifejezetten tudatosan fejleszthetünk és használhatjuk ki a szinergiákat. De egyébként még ha nem is figyelünk erre túlzottan oda, szinergiák akkor is adják magukat. Persze érhetik kritikák a rendszert abból a szempontból, hogy nem annyira rugalmas, mint a harmadik részben, és hogy egyébként egy idő után túlságosan beleragadunk a kiválasztott a képességekbe, már csak azért is, mert egyébként az itemizáció is úgy van kialakítva hogy kifejezetten bizonyos képességekre hatnak a tárgyak... csak hogy szerintem ez nem baj. Igen, több pénzbe kerül újraosztani a képességeinket, és ahhoz összerakni a megfelelő itemeket, de egy ilyen típusú játéknál igenis kell valamiféle visszatartó erő, hogy a döntéseinknek legyen súlya. Egyébként meg maga a képességfa a legzseniálisabb és leglogikusabb, amit eddig hasonló játékban láttam.

Galéria megnyitása

Ez persze azt is jelenti, hogy a végjátékban az előrehaladás, a fejlődés érzése némileg csökken, és a játék mögé kialakított mindig online, végtelenül folytatható, szolgáltatásként kialakított modell miatt sosem lesz egy "végleges", mindent és mindenkit fél kattintással szénné aprító félisten karakterünk. De probléma ez? Kell-e egyáltalán foglalkoznunk a játékkal, miután végigvittük, majd maxolgattuk a karakterünket, amíg nekünk jól esett? Ez már egyéni ízlés kérdése, de mire idáig elérünk, a Diablo 4 bőven szolgáltat elég játékidőt és élményt ahhoz, hogy megnyugodjunk az érte kiadott pénz miatt.

Hogy aztán az miként folytatódik majd? Vannak elég súlyos pénzekbe kerülő mikrotranzakciók, de egyelőre úgy tűnik, hogy a játékmenetet egyik sem befolyásolja. És persze van a szintén pénzes battle pass rendszer, amire szintén nem kötelező befizetni. A Blizzard pedig későbbre hagyományos, teljes értékű kiegészítőket is ígér, amit meg mindenkinek meg kell majd venni. Amint ebben az egészben tisztábban látunk, majd visszatérünk rá, de addig is, a Diablo 4 egy nagyon hangulatos, és ami a legfontosabb: iszonyatosan élvezetes játékmenettel felvértezett anyag, amit kár lenne kihagyni.

Összefoglalás

Szerzői értékelés

Több mint egy évtizedet kellett várni a legújabb pokoli kalandokra, de megérte.
Nagyon élvezetes, végletekig kifinomult játékmenet. Szuperül kialakított karakterosztályok, nagyon átgondolt képességfákkal, okos karakterfejlesztéssel. Sötét hangulatú világ és történet.
Maga a fő történet kevésbé érdekes, mint mondjuk a második részben, és a játék felétől kicsit leül. A nagyobb. nyitottabb világ nem mindig válik a játék előnyére.

Olvasói értékelés (42 db)

Az értékeléshez kérlek jelentkezz be!
Bejelentkezés
Hírlevél feliratkozás
A feliratkozással elfogadom a Felhasználási feltételeket és az Adatvédelmi nyilatkozatot.

27 hozzászólás

A komment írásához előbb jelentkezz be!
BadDevil
BadDevil
2023. jún. 19. 18:04
#5

50 óra után (ha nem számítjuk a bétákat) az a határozott benyomásom a játékról, hogy túl sokban Darabló 3 és túl kevéssé PoE/Grim Dawn/Akármi, amiből összelopkodták...az egészről üvölt, hogy vagy nem volt idejük rendesen kidolgozni, vagy direkte vissza van tartva egy csomó tartalom, amit majd az ismét megvehető kiegészítőkben újra és újra eladhatnak, mire egy olyan készültségi szintre kerül a játék, mint amivel eleve rendelkeznie kellett volna. Leegyszerűsített mennyiségű dungeon-kinézet (mondjuk szépek, de repetitívek, túl kevés fajta, túl egyszerű layouttal), az első várost kivéve semmitmondó, teljesen karatertelen és felejthető zenék, a történet pedig...helyenként egész jó, ha a fő történetszálat nézzük, kellően komor is, de mind a nyelvezet, mind a sztori mentális strukútája egy 16-18 éves amerikai tinédzser szintjén leledzik, egymilliószor látott klisékkel, elcsépelt panelekkel, előre kitalálható, gyermeteg fordulatokkal, megfogalmazásokkal feltöltve...könnyen zabálható és a kivételes pillanatokat nem számítva agyrohasztó Blizzard maszlag, konzumer, felszínes, középszerű. Attól nem lesz egy "RPG" (ARPG) hangulatteremtő, hogy kiveszel belőle (a vizualitást kivéve, mert az tényleg jól sikerült a legtöbb helyen) minden művészi kvalitást, zenét, sztorit, karakterépítést és egy RPG legeslegfontosabb elemét, a beleélés alapjául szolgáló személyre szabhatóságot és letuszkolod a papit a boldogan szürcsögő, gyereklelkű függők torkán, akiket végre nem idegesít és nem fáraszt a karakteres zene, mert van helyette sótlan, atmoszférikus prüntyögés, nem kell kitalálniuk, milyen builddel menjenek, milyen karaktert szeretnének építeni a világba, hisz azt kedvenc zsütűbereik/tviccseseik majd megmondják nekik, meg ott a sok túrható ál-lore, hogy hogyan lehet olyan buildet készíteni...amilyet a játék megenged és amire butítottan, irányítottan rákényszerít ahelyett, hogy szabadságot adna és valódi kombinációs lehetőségeket...
Talán majd később jobb lesz, remélem, de egyelőre elég nagy csalódás. Akármikor inkább egy Path of Exile (2) vagy Grim Dawn a Darabló 4 helyett, sajnos...pedig jónak tűnt, meg is nyomták beetetésként az elejét...aztán hagyták ellaposodni a szokásos maszlagba az egészet a jó büdös francba. Talán szándékosan, talán csak az időhiány miatt...kár érte, legalábbis egyelőre.

Resike
Resike
2023. jún. 27. 13:13

@BadDevil Jááááj bazdmeg a Blizzard találta fel a hack and slash műfajt, hát persze hogy szerinted fingjunk sincs hogyan is kell csinálni, azért is adtak el belőle vagy 100 milliós darabszámban az évek során...

Tovább nem is olvastam, játssz akkor az ingyenes mestermű szaroddal.

carrast
carrast
2023. jún. 19. 9:18
#4

szívesen kipróbálnám de nem fogok erre pénzt kiadni, abbiztos! Ott van a Battlefield, ott van a Tarkov single player moddal, köszönöm, bőven elvagyok

Bihus
Bihus
2023. jún. 18. 22:35
#3

Szerintem kifejezetten jó lett. A karakterfejlesztés és a játékmenet is elég bonyolult hozzá, hogy adjon játszanivalót akár 100 óra után is, bár már nincs időm annyira kompetitívan játszani, mint 20 éve a D2-vel, de látszik benne a potenciál. Ladderrel, seasonökkel meg tudják majd oldani, hogy kb. sose unja meg az ember. Lehet, hogy indítok majd HC karaktert is, bár a durvább nehézségi fokokra még nem értem fel, de eddig crash, disconnect nem nagyon volt. Stabilnak tűnik, amit a D3-ról pl. nem lehetett elmondani.

Az open world jelleg még belefér, bár kétségtelenül jellegtelenebb lett az egész, mint az előző részek jobban elkülönlő act-jaival. A mountnak nem örülök egyáltalán, inkább rakjanak sűrűbben waypointokat, minthogy unalmasan utazgassak fel-alá, az összes játéknál ez a halálom, főleg ezzel a játékmenettel nem fér össze jól szerintem. Eddig még nem zavaró.

Törölt felhasználó
Törölt felhasználó
2023. jún. 17. 12:51
#2

Már a 2nél sem értettem, egy ilyen arcade point & click játékot miért kell rpg-nek nevezni, csak mert szintlépés után 15-el nagyobbat üt/lő/varázsol a figura...

agentk
agentk
2023. jún. 19. 19:54

@peti19870621  iDIÓta

Stormrage
Stormrage
2023. jún. 17. 7:32
#1

Nekem egyelőre ez egy kiegyensúlyozatlan fércműnek tűnik. Ami legelőször felcsesz, az az, hogy dinamikuisan felszinteződnek a mobook, szintet lépek és nem, hogy erősebb, de gyengébb leszek. Mi sem igazolja ezt jobban, mint, hogy fordított power leveling van, kis szintű kari könnyebben megcsinálja a dungeon-t, mint a nagy, így partiban gyakorlatilag a nagy élvezi, hogy a kicsi megy mint a hülye, mert a nagy már nem tud...

Azon kívül, ami nagyon bánt, hogy nincs igazi ranged varázsló, gyakorlatilag a weakened effect feltevése mindegyik működő buildnek, ami miatt mindegyik közelharcivá válik, van ami kevésbé, de az archlash az meg fullba.
Aztán nincsen pet-es necro? Ez is a vicc kategória.
Úgyhogy most kezdtem egy barbárt, hátha az beváltja a hozzá fűzött reményeket.

Lehet 1 év mulva jó lesz a játék, addigra kicsiszolgatják, de addigra meg lesz POE2 :)

peti19870621
peti19870621
2023. jún. 19. 6:52

@Bihus  Egy búildet ismerek: wotlk 239-es gs. Volt lovam, volt kovácsom, jc-t osztottam, a hétvégére kockultam, s mikor raid bejött, volt sárkányom, leégettem vele eget, s földet. Megismertem a szerver veteránjait, akik már a tucatjadik karijukat nyúzták ruha sorra rajta ütéseik során. Már piciket segítettem fel dalaran-ba olcsó trükkel: lusta sárkányok hátán, melyeken korlát még nem volt. Az elképesztő felülmúlhatatlan élményekért megérte két contentet megérni vele. Dióban a karakter számláló se segít abban, hogy ne végy új egeret, csak bőrt az arcodra, melyet karmaid lekaparnak újra, s újra.

Vissza az oldal tetejére