- Az ellenállás... milyen ellenállás?
A dicsőséges Furon birodalom nevében köszöntöm az alacsony értelmi képességű emberi lényeket (vagyis mindannyiótokat), a következő írás a ti színvonalatok és képességeitek figyelembe vételével készült. A primitív, nyelvi karaktereket tartalmazó hosszúkás eszközzel való bevitel nehézségeit nagyon szívesen kihagytam volna, de a ti civilizációtok még csak itt tart és nem is álmodhat a proto-pszeudo gondolatátviteli mátrixhoz való kapcsolódásra, ahol milliszekundumok alatt ezen információmennyiség billiószorosát lenne képes befogadni elmétek – már ha bírná a terhelést és nem robbanna fel azonnal.
Hasznosságotok azonban nem lebecsülendő, mint DNS valamint szórakozás forrás, ezért méltányos elbánásban reménykedhettek. A dicsőséges Furon birodalom ezennel kijelenti azt is, hogy nem kis zöld marslakók vagyunk – azokkal évszázadokkal ezelőtt végeztünk. Túlélésünkhöz és jólétünkhöz most a ti hozzájárulásotok szükséges, amelyet kísérletek és minták nem sajnálatos, de rátok nézve halálos kimenetelű kinyerésével kaphatunk meg. Köszönet a hozzájárulásotokért és kérlek, ellenállásotokkal szórakoztassatok minket minél többet! Nincs is jobb, mint egy eleve győztes háborúban az esélytelenek vergődését figyelni.
2005-ben konzolokon aratott nagy sikert a hidegháborús, paranoid és mindenhol kommunistákat sejtő Egyesült Államok területére érkező idegen invázió, amit 2 űrlény akart megvalósítani és olyannyira felkészültek voltak, hogy egy ideig azt hitték a tehenek a Föld urai. A játék 1959-ben játszódott és tele volt az arra az időszakra jellemző utalásokkal, összeesküvés elméletekkel (Area 51), fekete ruhás ügynökökkel, ostoba, kis zöld marslakókról fantáziáló vidéki bugrisokkal és kertvárosi unalmas polgárokkal.
Nem hiányozhatott a hadsereg, a titkos kísérletek sem, miközben gondolatolvasás, emberi külalak lopás, dezintegrátor fegyver, repülő csészealj és sok egyéb segítségével egyre komolyabb (?) küldetéseket kaptunk az anyahajóról. 2006-ban egy hasonlóan sikeres, tíz évvel később játszódó rész követte az elsőt, majd még két felvonást ért meg (Big Willy Unleashed, Path of the Furon) a sorozat, majd feledésbe merült egészen 2016-ig, amikor is szárnyra kaptak a pletykák, hogy a potom 4,5 millióért megszerzett jogok után a THQ Nordic újraélesztené az idiótán vicces idegeneket.
Azt meg tudom érteni, hogy valakinek egy remake nem akkora durranás, de egy ILYEN TRAILERT azért nem minden nap látni, több szempontból is mókás és már csak a zenéje miatt is érdemes 2 percet rászánni.
Nem zöld és nem marslakó, de támad!
Főszereplőnkről elég annyit tudni, hogy Cryptosporidium-137 névre hallgat, -becenevén Crypto – aki pszichopatákra jellemző elégedettséggel és hatékonysággal írtana ki mindenkit a bolygón. Ő sorozatban a Furon űrlény 137. klónja és itt el is érkezünk a világuralmi terveket szövögető idegenek fő problémájához. Egy nukleáris háború során ugyanis a nemzőképességük elveszett és megoldásként a klónozáshoz nyúltak, hogy fajuk fennmaradjon.
Ez azonban a DNS minták torzulását és információvesztést hozott magával és ekkor derült ki, hogy évszázadokkal (ezredekkel?) ezelőtt a Furonok már találkoztak a Földdel és lakóival. Az akkor még fiatal civilizációnak származó emberekkel a bolygón megpihenő Furon katonák … elszórakoztak, vagyis a mai napig ott található minden emberi lényben a Furonok ősi formában megmaradt DNS-e. Ha pedig ott van, akkor kinyerhető és segítségével stabilabbá, jobbá tehető a leromlott állomány.
Neki is vágunk a dicsőséges küldetésnek, de még szerencse, hogy az agresszió és a tűzerő mellett az anyahajóról egy olyan idegen lény irányítgat és terelget minket, akinek nemcsak agya van, de használja is. Így aztán a gondolatolvasással való hallgatózás, az emberbőrbe bújva felderítés rutin feladatnak fog érződni pár küldetés teljesítése után. Megnyugodhatunk, ennél komplexebb feladataink is lesznek. Üldözhetünk fekete ruhás ügynököket, csapdába (és az űrhajónkba) csalhatjuk a helyi vásár szépségkirálynőjét és beszédet is tarthatunk valami vidéki kisváros polgármestereként.
Senki sem menekül!
A pályákon az emberi agyak bezsákolása értékes DNS pontokat eredményez, de az elszórt kísérleteket végző és felderítő drónok összeszedése és a főküldetés melletti extra feladatok elvégzéséért is megkapjuk jogos jutalmunkat. Elvégre miért lőnénk le a minket először meglátó farmer feleségét simán, ha telekinetikus erőnk segítségével egy csirkével is agyonüthetjük? Miért iktatnánk ki egyszerű lőfegyverrel a ránk támadó parasztokat, ha a tóba is hajigálhatjuk őket?
A játék rengeteg alkalmat ad arra, hogy vicces helyzetekbe keverjük magunkat és a párbeszédek, a küldetések és a Nagy Világuralmi Terv egy másodpercre sem vehető komolyan. Ha a pályához tartozó küldetést teljesítettük, akkor még később is visszatérhetünk challengek és gyűjtögetni való drónok megszerzése céljából, hogy további DNS pontokat zsákoljunk be.
A már sokat emlegetett DNS pontokból pedig fegyverzetünket, valamint repülő csészealjunkat turbózhatjuk fel egyre erősebbre. Erre szükségünk is lesz, mert lesz helye a harcnak is bőven, de ha elszúrnánk valamit, akkor is gyorsan a nyakunkba szakad a rendőrség és a katonaság. Kész szerencse, hogy ezek az ostoba földlakók hamar elfelejtik, hogy arra jártunk, ha elmenekülünk előlük és elbújunk egy kis időre.
Összességében ez a remake annak a jó példája, hogy igenis vannak játékok, amiket érdemes leporolni és kicsinosítani. Egy jól megírt, átgondolt és elkészített koncepció egy évtizeddel később is megállja a helyét. Ha nem is a csúcs grafikával vagy hajmeresztően új ötleteivel, akkor a humorával, az egyszerű de változatos küldetéseivel és a jól sikerült hangulattal, ami minden percét belengi. A feketeleves csupán annyi, hogy újdonságra szinte alig számítsunk.
Egyetlen anno kimaradt küldetést (Lost Mission of Area 42) kapunk, és ennyi, a többi tartalom mindenben megegyezik a régi játékkal. Szeretnénk fajtársainkra vadászni? Szerintünk is elérkezett az idő, hogy az emberiség kipusztuljon? Halál a korlátolt ostobákra? Akkor irány a csészealj és ne fogjuk vissza magunkat!
