I. oldal

A Bungie mindig is nagyon tudta, hogyan kell fantasztikus játékmenettel bíró játékokat csinálni, nem mellesleg pedig ahhoz is értenek, miként kell a művük köré brutális hájpot is generálni. Persze mindig voltak hiányosságaik, de a legtöbb esetben ami volt, az bőven elvitte a hátán a játékokat, és igazából senki nem panaszkodott. Talán először a Destinyvel botlottak meg kicsit, ahol a nagy hájp közben igazából csak azt nem lehetett tudni, hogy most akkor mi is lesz ez? MMO, vagy shared-world shooter, vagy szimpla multiplayer FPS, vagy valami ezek között?

Persze ezzel együtt a Destiny jó játék volt, még ha a cukormázon átvágva magunkat igazából arra is kellett rájönnünk, hogy alapvető problémákkal küzd. Ezeken persze aztán sokat javítottak a kiegészítőkkel, és a The Taken King valószínűleg már kezdett hasonlítani arra, amilyennek az alapjátékot szánták, de azért mégis... most, a második résszel, tiszta lappal indulva abban reménykedhettünk, hogy a Destiny kiteljesedik.

És ez bizony sok szempontból meg is történt. Az első és legfontosabb dolog maga a történet. Az első részről azóta tudjuk, hogy komoly gondokkal küzdöttek a fejlesztés során, aminek folyományaként mindössze pár hónappal a befejezés előtt kidobták az egész történetet, és mivel újat nem volt idő készíteni, a lényeget játékon kívül helyezték el, a honlapon megtekinthető grimoire-ok formájában. Nyilvánvalóan mindenki azt várta, hogy a Destiny 2 ezen alaposan javít majd, és szerencsére a Bungie is tudta, hogy nagyok az elvárások ebből szempontból.

Éppen ezért örömmel jelentem, hogy a Destiny 2 sztorija jó. Persze nem kiemelkedő, de igazából egy FPS-től nem is nagyon várható el, hogy valami rendkívül mély sztorit tálaljon. Ez pedig már önmagában hatalmas előrelépés az elődhöz képest, ahol a borzalmas dialógusokat úgy kellett végigszenvednünk, hogy igazából semmiféle koherenciát nem teremtettek a világ, az események és karakterek között.

II. oldal

Ehhez képest a Destiny 2 egy kifejezetten korrekt kampányt nyújt, melynek keretein belül a Red Legion, a Cabal egy elit osztaga (ami mostanra igazából már magát a Cabalt jelenti) fogja magát, és megtámadja a Föld utolsó, falakkal körbevetett és a Traveler által oltalmazott városát. Hamar kiderül, hogy habár a város évszázadok óta áll, egy ilyen meglepetésszerű roham ellen nem sokat ér, és a Red Legion nem csak atomjaira pusztítja az egészet, de még a Travelert is megtámadja egy szerkezettel.

Ez a szerkezet aztán megakadályozza, hogy a Traveler eljuttassa a Guardianok felé a Fényt, vagyis az az erőt, amiből a különleges képességeinket merítjük. Úgyhogy teljes a káosz és reménytelenség, ami odáig vezet, hogy miután a Red Legion fővezére, Dominus Ghaul csúnyán lerendez minket, teljesen összetörve és megalázva kell erőtlenül bolyonganunk az egyébként csodás zenére, mígnem el nem érünk a Farmig. A Farm pedig a Destiny 2 új közösségi helye, ami a korábbi Towert váltja (mivel az megsemmisült), és itt bukkan fel először a remény... talán még sincs minden elveszve.

Innentől pedig négy bolygón keresztül kell szembeszállnunk az ellenséggel, hogy valahogy újraegyesítsük az emberiséget, a legfontosabb Guardianokat, és le tudjuk nyomni a végső pusztítással fenyegető Ghauit. Összességében pedig a Destiny 2 kifejezetten jól adja elő ezt az egészet. Végre vannak értelmes átvezető jelenetek, jól megírt, sokszor kifejezetten vicces párbeszédek, és maga a főellenség is egy kimondottan frankó karakter. Elsőre a fajtársaihoz hasonlóan csak egy brutális állatnak tűnik, aztán hamar kiderül róla, hogy egyébként egy rendkívül intelligens, céltudatos és a helyzettel tisztában lévő főgonosz, akit talán Darth Vader és a Batman-filmek Bane-jének keverékeként lehetne leírni.

Persze, ahogy már említettem, nem fog ez a sztori díjakat nyerni, vagy felforgatni a sci-firől alkotott elképzeléseinket, de jó érzés végigtolni, az utolsó pár küldetés pedig a Halo hagyományait folytatva igazán, brutálisan eposzi. És ehhez az egészhez valami eszméletlen zene társul az elejétől a végéig, ami ezúttal már nem Martin O'Donnel nevéhez fűződik, hanem régi kollégájához, a Halo "másik" zeneszerzőjéhez, Michael Salvatorihoz.

III. oldal

Az események összesen négy, egymástól teljesen eltérő bolygón bontakoznak ki. Az mindegyikben közös, hogy rendkívül hangulatosak és pazar a megjelenítésük, a művészi minőség továbbra sem kérdőjelezhető meg. Ezzel együtt viszont alapvető különbség, hogy itt már minden egyes bolygó egy nagyobb nyitott világot alkot, az utolsó fáig igényesen kidolgozva.

Azért lett ilyen, mert a Destiny 2 némileg közelebb áll az MMO-hoz, mint az elődje, habár alapvetően a rendszer továbbra is úgy működik, hogy néhány játékossal rak egy instance-ba. Mindenesetre ezeken a területeken számos tennivalónk akad a történet küldetésein kívül, amiket ezúttal sokkal érthetőbben és kényelmesebben is tálal a játék. Egyrészt hatalmas előrelépés, hogy nem kell mindig kimennünk az űrbe, majd onnan lemenni valahova, hanem megnyithatjuk a Director névre keresztelt képernyőt, ahol kiválaszthatjuk a következő célpontunkat - ha ez az adott bolygón belül van, akkor még gyorsutazásra is lehetőségünk adódik, ha megszereztük az adott pontot.

Az előd mezei Patrol küldetései helyére most több dolog is érkezett. Egyrészt ott van az Adventure, amiből egyszerre több is felbukkanhat egy-egy bolygón. Ezek tulajdonképpen mellékküldetések, amik azért mégiscsak elmesélnek történeteket, és a segítségükkel többet megtudhatunk az aktuális helyzetről és a bolygón kialakult erőviszonyokról. A Lost Sectorok egy pár fokkal még nehezebbek, ezek az adott bolygó legkeményebb ellenfeleit és főellenségeit tartogatják számunkra, és remek kis lootokkal várnak minket.

De sokkal jobbak lettek a Public Eventek is, amik most már szintén egyértelműen feltüntetettek a térképen, és a Directorban még egy visszaszámlálást is láthatunk róluk, így pontosan tudjuk, hogy mikor kezdődnek. Ez pedig élvezetesebb közösségi élményeket, és persze hatékonyabban megszerezhető lootot és tapasztalati pontokat jelent.

IV. oldal

A Destiny 2-ben tehát minden egyes területen van mit csinálni akkor is, ha alacsony, vagy ha magas szintűek vagyunk. Ráadásul mindegyik bolygón gyűjthetünk reputációra beváltható holmikat, amikért cserébe aztán felszerelést, vagy a legvégén engramot kaphatunk (az eddigi tapasztalatok alapján egyébként érdemes várni a beváltással addig, míg el nem érjük a 20-as szintet).

Maga a fejlődés hasonlít az elődre, tehát a végjátékhoz itt is el kell érnünk a maximális szintet, közben pedig a megszerzett felszerelésünkkel feltornáznunk a pontszámunkat maximum 300-ig (ez korábban a Light Level volt, most már Power Levelnek hívják, de a lényege ugyanaz). Karakterosztályok tekintetében pedig mindegyik egy megadott alosztállyal indul, majd később szerezhetjük meg a többit, amiken belül egy-egy megadott úton indulhatunk el a fejlődésben. Ez azt jelenti, hogy maga a karakterfejlesztés egyszerűbb és átláthatóbb, mint az elődben, viszont nem kombinálhatunk szabadon képességeket különböző helyekről.

A Destiny 2 mindent összevetve átgondoltabb, logikusabb, kényelmesebb és jobban kialakított, mint az első rész. Ezen kívül továbbra is fantasztikusan néz ki, döbbenetesen keményen szól, és semmi máshoz nem fogható érzés játszani vele - valamiért a Bungie játékaiban olyan kielégítő érzés egyszerűen csak lőni, és annyira jó tűzharcot vívni az ellenfelekkel, hogy azt senki más nem tudja leutánozni.

De problémák azért akadnak. A PvP az alap Destinyben sem volt valami jó, és most sem az, hiába alakították át a játékmódokat, és csökkentették le a játékosszámot 6v6-ról 4v4-re. Még mindig túl hosszúak a menetek, és a különleges képességek továbbra is agyonvágják az egészet, meg valahogy úgy alapból nem kiemelkedően élvezetes az egész. Ami fájó attól a stúdiótól, akinek minden idők legjobb multiplayer játékai között vannak a munkáik, gondolok itt a Halo 2-re és a Halo 3-ra.

De a leginkább égető probléma az, hogy a Destiny 2 alapvetően azért mégiscsak teljesen olyan, mint az elődje, és habár a rajongók nagyon értékelni fogják a változásokat, egy átlag játékos számára semmi lényegi változást nem hoz - aki az első részt nem szerette, az ezt sem fogja. Még új ellenféltípusok sincsenek benne. Így habár kiegészítőnek azért degradáló lenne nevezni, nem vagyok benne biztos, hogy teljes értékű folytatásnak jogos.