Ahogy azt már megszokhattuk, az aktuális generáció előrehaladtával és ahogy a platform egyre érettebbé válik, a gyártók újabb egységekkel bővítik a portfóliójukat. Most az AMD-n volt a sor, a vállalat pedig különösebb felhajtás nélkül engedte útjára legújabb Zen 4-re épülő processzorait, először Kínában, majd világszerte, tovább bővítve az amúgy is széles választékot a hosszú életútra tervezett AM5 platformon. Az aktuális eresztés egészen pontosan két – többé-kevésbé belépőszintű – CPU-t jelent, mely a középutas APU megoldásaik két lecsupaszított változatát takarja.

Egészen pontosan a Ryzen 7 8700G és Ryzen 5 8600G módosított változatairól van szó, melyeknél nem a minimálisan alacsonyabbra hangolt órajelek adják a főbb eltéréseket, sokkal inkább az lekapcsolt RDNA 3 GPU-k, tehát ismét beépített grafikus egységek nélküli modellekről van szó. Ez tehát azt jelenti, hogy elviekben továbbra is korrekt számítási teljesítményt kapunk, azonban az integrált grafikus egységre az F utótaggal megtoldott modellek esetében nem támaszkodhatunk, a működő PC-hez mindenképp szükségünk lesz egy önálló asztali videokártyára is.

Ezek a megoldások kifejezetten a türelmes felhasználók számára nyújthatnak izgalmas választást, hiszen akik már vásároltak egyet az AM5-ös kínálatból, valószínűleg ezek miatt nem rohannak majd lecserélni az amúgy is korrekt teljesítményű processzoraikat, a teljes platformváltás pedig talán még ennél is valószínűtlenebb, gondolva itt akár az Inteles felhasználókra. Vajon mennyire lehetnek időtállók ezek a termékek, elegendő támogatást nyújtanak akár egy erősebb videokártyának is? Lássuk hát miről van szó és mire számíthat az átlag felhasználó: megérik a pénzüket, illetve a mi pénzünket az új 8000-res Ryzenek? 

Főétel, köret nélkül 

Ezúttal az unboxing élmény nagyjából elmaradt, ugyanis a gyártó által rendelkezésünkre bocsátott processzorok puritán OEM kiszerelésben, egy szimpla műanyag tálcán érkeztek, az extra védelemről is csak egy vaskosabb, buborékpárnás védőtasak gondoskodott. A pukkasztgatási vágyamat félretéve inkább nekiláttam a gép összeszerelésének és az alapvető konfigurációs műveleteknek, beleértve a szükséges szoftverek telepítését is (nem megfeledkezve a friss BIOS beszerzéséről sem, de erről később még lesz szó).

Megszokott gyakorlat az Intel és az AMD esetében is, hogy a gyártási folyamat, illetve a minőségellenőrzés során felgyűlnek olyan kevésbé potens processzorok, melyek bizonyos területeken gyengébben teljesítenek, azt viszont megbízható módon teszik, így a jól hasznosítható szilíciumot egy külön kategóriába sorolva bocsátják a felhasználók rendelkezésére. Ahogy az látható, sok újdonságra nem érdemes számítani, ezek a már ismert 4 nanométeres Phoenix SoC APU-k a TSMC jóvoltából, melyek eredetileg mobilplatformon láttak napvilágot még a múlt évben, majd az asztali vonalon a szokásos módon G utótaggal, illetve a sima 7000-res szériától elkülönbözve, 8000-res számozással folytatták útjukat.

Teszik ezt most némileg visszafogott alap- és boost órajelekkel, illetve a már említett, letiltott 760M és 780M iGPU-kkal nagyjából úgy, ahogy az Intel is teszi a hasonszőrű F-es darabjaival. Tehát mindazok, akik hiányolják a játékok esetében is meglepően korrektül muzsikáló IGP-ket, melyek jelenleg simán bemutatnak az Intel hasonló ajánlatainak, azoknak továbbra is a 8000G termékek lesznek a legérdekesebbek. A különbségek azonban nem merülnek ki ennyiben, hiszen a gépi tanulást támogató NPU (Neural Processing Unit) az olcsóbb modellből hiányzik, míg a 8700F-ben érintetlenül hagyták.

Jó hír, hogy a gyorsítótárak mérete ugyan nem növekedett, de legalább nem is csökkent, tehát a 8400F esetében a hatmagos, 12 szálas elrendezéshez továbbra is 16 MB L3 cache társul, csakúgy, mint a 8600G esetében. A 8700F és G modellek viszonylatában maradt a nyolcmagos, 16 szálas felépítés, szintén 16 MB L3 cache társaságában, ahogy végül nem változott a 65 wattban meghatározott TDP sem, a szükséges tartalékok tehát mehetnek a nyers processzorteljesítmény megsegítésére.

A már emlegetett órajelek a nagyobb testvér részéről 100-100 MHz-et hátráltak az alap órajelnél és a Boost órajelnél is, ami nem vészes és nem is egyedi eset, de azért sajnálatos. A 8400F szintén 100 MHz-el hátrábbról indul a 8600G-nél, míg a Boost esetében a csökkenés papíron kerek 300 MHz. Az egyetlen magyarázat a lefaragott frekvenciákra a gyengébb szilícium, ahogy azt már fentebb említettem. A hirtelen tüskéknek és az esetleges túlhajtási kísérleteknek pedig kell némi szabad teret hagyni, így valószínűleg erre az áldozatra szükség volt, cserébe a továbbra is szabad OC lehetőségnek hála jó esélyünk van utolérni, illetve meg is haladni a G-s APU-k gyári értékeit.

A teljesítményt tekintve az összevetés nem csak az AMD-s APU-k irányába releváns, de az Intel háza táján is érdemes lehet vizsgálódni, az említésre leginkább érdemes processzorok pedig fentről lefelé haladva a Core i5-14400F és a Core i5-13400F. A 8700F nagyjából 20% körüli előnyt ígér az Inteles vetélytársával szemben, míg a 8400F közelebb áll a 10-15%-os többlethez a 13400F ellenében, ezzel viszont egyértelműen a jobb ár-érték arányt nyújthatja, hiszen itt mindössze pár ezer forintos különbségekről beszélhetünk. 

Tesztkörök 

Kellemetlen helyzet, de az első körben megszerzett 8400F-es teszteredmények nagy része elveszett, ám erre már csak akkor jöttem rá, amikor pénteken este hazaérve leültem a gép elé, hogy nekiálljak a cikk elkészítésének. Természetesen a szükséges teszteket azóta újra elkészítettem és már ezek is láthatók. A benchmarkok lefuttatása – a váratlan csúszást leszámítva – alapvetően zökkenőmentes volt, hiszen mindkét processzor stabilan dolgozott és játék közben is magabiztos teljesítményt láttam, ezen a téren tehát nem lesz okunk panaszra.

A próba részemről három fő kérdésre kereste a választ. Először is a stabilitásukról akartam megbizonyosodni hosszas stressztesztek lefuttatásával, másodsorban a nyers teljesítményt és az azzal járó fogyasztási, illetve melegedési értékekre voltam kíváncsi, végül pedig az érdekelt, hogy miként viselkednek, ha nem érem be a belépőszinttel és rájuk bízok egy viszonylag izmosabb videokártyát. Így végül nem álltam meg az RX 7600 XT-nél és egy nagyobb fegyvert választottam, természetesen szintén az AMD kínálatából.

A lényeg, hogy a processzoroknak alapvetően nem okozott gondot a 20 GB-os Radeon RX 7900 XT meghajtása, ami kifejezetten jó hír mindazoknak, akik visszafogottabb áron keresnek modern és játékra is alkalmas rendszert, mely később frissebb GPU-kat is képes lesz kiszolgálni. A Zen 4-es architektúra erre továbbra is tökéletesen alkalmasnak tűnik, a hat fizikai mag és a 12 logikai szál már teljesíti az igényeinket, a 8 mag és 16 szál kombinációja szintén sima ügy. A Metro pedig bár nem friss cím, jól ismert arról, hogy a maximális beállításokat nem adja olyan könnyen, ráadásul alapvetően egy Nvidia-ra optimalizált címről van szó. Az AMD-s kombó ennek ellenére szépen vette az Extreme grafikai beállításokat, melyekből csak az RTX és a DLSS hiányzott, ami továbbra is a zöldek terepe.

A Boost is jól működött, a 8400F ráadásul mindenféle noszogatás nélkül lépett a 4.7 GHz-es gyári érték fölé, míg a 8700F több magon is 5 GHz fölé szaladt, ami örömteli jelenség. Nyilván itt is kifoghatunk jobban és rosszabbul sikerült példányokat, a szilícium lottón olykor kihúzzák a számainkat, máskor örülhetünk a kötelezőnek. Ez a szigorú gyári határvonal azonban aligha a processzorokban rejlő maximum, amit éppen ki tudnak izzadni magukból, szóval a bátrabb vagy tapasztaltabb felhasználók számára adott a kísérletezés a további pár százalék extra teljesítményért. 

Tesztpad:

Elöször is érdekes lehet, hogy a 8400F simán elindult a január végén kiadott, 1904-es verziószámiú BIOS-szal, így jó esély van rá, hogy más alaplapok esetén is könnyebb dolga lesz a felhasználóknak, ha nem akarnak vakon frissíteni, már amennyiben lapjuk biztosít CPU nélküli Flash funkciót. A 8700F viszont finnyásabb volt és a frissítés után időbe telt míg magához tért, illetve hajlandó volt életjelet adni, utána viszont beállítottam az XMP profilt a 6000-res Fury ramok számára, utána a gép nem akadékoskodott.

A stabilitásról az Aida64 és a CPU-Z beépített izzasztói segítettek megbizonyosodni. Órákon át futottak, számos kört mentek és hiba nélkül értek véget, ami megnyugtató. Ezt a Cinebench R23 és R24 tesztjei követték, ahol egymagos és az összes magot terhelő renderfolyamatok is lementek.

Ryzen 7 8700F

Ahogy arra számítani lehetett, a két Cinebench tesztjeiből kiderült, hogy csak elhanyagolható, alig néhány pontos eltérés mutatkozik a 8700G és 8700F között, tehát az órajelek terén végrehajtott faragások nem befolyásolják vészesen a munkateljesítményt. Bármelyik is dolgozzon a gépünkben, korrekt és egymással közel azonos teljesítményre számíthatunk.

Ha lehet, a PassMark kilenc különböző feladattípust végigzongorázó CPU benchmarkja még közelebb hozza egymáshoz a G-s és F-es variánsokat. A PassMark hivatalos oldalán a Ryzen 7 8700G csúcspontszáma 31654, míg az általam kipróbált 8700F legjobb eredménye 31646 volt, a különbözet még a hibahatáron belül is jóformán elhanyagolhatónak tekinthető.

A Geekbench 6-os verziója kellemes meglepetéssel szolgált, ugyanis a 8700F az alacsonyabb gyári értékei ellenére jobb számokat produkált a 8700G ellenében. A hivatalos oldalon talált eredmények szerint a G-s processzor egyetlen maggal 2687 pontot hozott össze, ezzel alulmaradt az F-es újonc 2719 pontjával szemben, míg az összes mag túráztatásakor én 14084-et mértem, míg a 8700G legjobb eredménye 14079 pont volt. Ezek szintén minimális különbségek, de megnyugtató, hogy az újdonságok esetében szó sincs valami padlóról összesöpört alkatrészekről.

A Metro Exodus PC-s változata február elején betöltötte az ötödik évét, de az ott bemutatott vizuális minőség mit sem veszített lenyűgöző részletességéből és még sok friss címet is a sarokba állít. A processzorokat és videokártyákat egyaránt kiaknázó és megkínzó látványorgia a 8700F esetében kissé lehangoló számokat hozott, pedig a folyamat során az RX 7900 XT kártyánkat 100%-os kihasználtság mellett dolgoztatta. Betudható ez az Extreme beállításoknak és a kétszeres Shading rátának, melyek abszurd szintre emelik a terhelést, képjavító megoldást FSR lehetőségek híján pedig nem alkalmazhattam a Radeon kártyával.

A 8700F a Passmark terheléses tesztje során érte el a legmagasabb hőfokot, ekkor 90°C-on tetőzött, a fogyasztás pedig egészen 87 wattig szaladt, cserébe gyakran elérte és tartotta is az 5 GHz-et, tehát meglehetősen jól állta a sarat, amikor igazán a végletekig hajszolták. Az R23 és R24 multi core folyamatai alatt 88W volt a maximum, egyaránt 84°C-os maximális hőértékekkel, de többnyire a 79°C-ot tartotta. Az 5 GHz itt is simán megvolt, bár többször volt látható 4500 és 4700 MHz közötti érték. Elmondható, hogy az egymagos terheléseknél nem igen haladta meg a 30 wattos fogyasztást és a 60°C-ot, bár néhány wattal többre azért olykor itt is szüksége volt. Összességében a 8000G-s elődeivel egyenértékű viselkedést produkált, különös kilengést egyik irányba sem produkált.

Ryzen 5 8400F

A friss teszt alapján érezhető, hogy két fizikai maggal kevesebb állt rendelkezésemre, mint a 8700F esetében és az alacsonyabb órajelekkel együtt megmutatkozott a nagyobb CPU előnye. Szóval a munkafeladatok esetében a különbség érzékelhető, de még így sem nevezném hervasztónak, mindössze kevesebb pénzért egy kicsit kevesebbet kapunk. Egymáshoz képest tehát következetesen teljesítenek, viszont a Ryzen 7000-res ajánlatok mellett már nehezen igazolhatók.

Az AMD útjai kifürkészhetetlenek, legalábbis a PassMark lépésein végighaladva közel hétszáz ponttal maradt el a 8600G-től, mely a hivatalos oldal szerint 25303-at tudott kiizzadni magából a legfrissebb adatok szerint. Össze nem érdemes omlani a különbség miatt, de azért ennél valamivel szorosabb eredményre számítottam.

A Geekbench 6 eredmények sem szolgálnak sok meglepetéssel. Míg a 7000-res sorozatból alapvetően találunk jobban teljesítő, de árban szimpatikusabb opciókat, a 8600G-ről található mérési adatok alapján a 8400F szépen körbetáncolja azokat, hol jobban, hol rosszabbul teljesítve, minimális különbségekkel. Míg az egymagos eredmények között több olyat is találni, ahol az eredmények valamivel magasabbak az enyémnél, addig a többmagos mérésem bőven az élmezőnyhöz sorolható. A különbség többek között alaplaptól és BIOS-verziótól is függhet, de összességében hozta az elvárt teljesítményt.

Hiába a kisebb-nagyobb eltérések a gyári órajelek terén, a 8400F pontosan ugyanazt a teljesítményt hozta a Metro Exodus alatt, mint a nyolcmagos 8700F. Full HD felbontáson, ahol a játék jobban támaszkodik a CPU-ra, mint magasabb képpontszám esetén, mindössze 1-2 fps különbség volt tapasztalható, ami elhanyagolható. Komolyabb gondunk tehát csak akkor lehet, ha olyan játékot választunk, ahol az extra magok sokkal nagyobb szerephez jutnak, egyéb esetben az olcsóbb, hatmagos CPU is szépen kiszolgál majd minket.

A hőfokok terén szintén jól megmutatkozott, hogy a háromventis AIO-nak két fizikai maggal kevesebbet kellett lehűtenie. A Passmark alaposan megtúráztatta a processzort, ezalatt durván 84°C-ra sikerült felhevítenie a minőségi processzorhűtő igyekezetének ellenében, ami 6 fokkal kevesebb, mint amit a 8700F-nél mértem, szóval megnézném én azokat a gyári Wraith Stealth hűtőket, amikor nem csak YouTube-os tartalmak futnak egy böngészőben. A fogyasztásban 4-5 wattal kért kevesebbet, míg kevésbé megterhelő feladatok, pl. a két Cinebench alatt azért hűvösebb volt, a különbség 6-8 °C volt, míg fogyasztásban közelebb maradt a 65 watthoz.

Kell ez nekem? 

A tesztek során mindkét processzor megbízhatónak és stabilnak bizonyult, egyetlen feladat sem okozott fennakadást számukra és nem bukkant fel olyan körülmény sem, mely instabilitáshoz vagy más problémához vezetett volna. Ezt mondjuk el is várjuk egy huzamosabb ideje csiszolgatott architektúrától, de a lényeg, hogy nem kell félnünk tőlük, kiforrott és jól összerakott megoldásokról van szó, mely megbízható ajánlat, így részemről ezt a díjat kiérdemelte.

Ugyanakkor hiába tűnhet vonzónak a GPU-tól megfosztott CPU a kisebb pénzű felhasználóknak, ennél jóval gálánsabb ajánlatot várnánk egy olyan gyártótól, akinek saját terméklistáján is szerepel nem egy olyan tétel, mely hasonló, sőt, közel azonos áron nyújt jobb teljesítményt. A visszafogott fogyasztás dicséretes, így aki egy keveset zabáló és jól hűthető rendszert szeretne, az nem feltétlenül tesz rossz lóra velük, de az ilyen gépeknél pont az integrált GPU lehet az egyik húzóerő, mely esetünkben nem opció.

Részemről – főleg a hazai árak tükrében – nem sok értelmét látom ezek bármelyikét választani, még a cikk megjelenésekor látható kedvezmények láttán sem, hiszen a 8000G-s elődök és a hagyományos Ryzen 7000 modellek esetében legfeljebb 10 ezer forintos árkülönbséggel potensebb és jobban felszerelt CPU-kat kapunk, amire megéri kicsit tovább spórolni. A Ryzen 5 7600, Ryzen 7 7700, illetve ezek X-es változatai ráadásul kétszer akkora L3 gyorsítótárral dolgoznak, ami nem elhanyagolható előny, ha jövőbiztos, játékra alkalmas gépet szeretnénk. Míg a Radeon VGA-k esetében kisebb a lendület, procik terén bőven van miből válogatni, a 8400F és 8700F azonban mintha csak a bőség zavarát erősítenék, nagy szükség nem feltétlenül volt rájuk.