Dell XPS L502X: A kötelező frissítés

Megérkezett szerkesztőségünkbe a Dell legújabb XPS-e, amely alacsonyabb árcédulával, megújult hardverrel, de szinte változatlan külsővel csábít minket vásárlásra.

Dell XPS L502X: A kötelező frissítés

1. Bevezető és specifikáció

Az év elején járt nálunk a Dell akkor aktuálisnak számító XPS L501X névre keresztelt, játékos lelkű felhasználókat megcélzó notebookja, amely nemrég átesett egy kisebb vérfrissítésen. Bár a külcsínt tekintve nem sok változást tapasztaltunk, belül annál többet.

Évekkel ezelőtt az XPS egyet jelentett „A” mobil játékgéppel, de a tavaly megjelent L501X már sokkal közelebb volt egy elegánsabb ruhába csomagolt, erős hardverrel megáldott notebookhoz, amely lélekben kicsit meghalt a korábbi családtagokhoz képest, ugyanis se táskát, se speciális egeret nem kaptunk a gép mellé. Bár tény, hogy valamivel olcsóbb lett (pontosabban a cég lefelé bővítette a kínálatot), továbbra is túl drága maradt, a konkurensek pedig az átlagos kinézetű notebookokkal egyre nagyobb konkurenciává váltak, hiszen a válság óta az árverseny sokkal agresszívabb, mint korábban. Talán éppen ezért voltunk annyira kíváncsiak az L502X-re, hiszen bruttó 200 ezer forint körüli árával még nem olyan drága, hogy az emberek simán elmenjenek mellette, ráadásul feltűnően sok minden belekerült, amellyel ellensúlyozhatja a kategória átlagánál magasabb vételárát.

Elnézve a specifikációt megállapíthatjuk, hogy 30-40 ezerrel kérnek többet a Dellnél az XPS-ért, mint mondjuk az Acer és az Asus a hasonló felszereltséggel rendelkező notebookjaiért. Ezt némileg ellensúlyozza a három év garancia, az USB 3.0 támogatás és a 2 GB video memória, viszont a 320 GB-os merevlemez ma már nagyon alapnak számít (hiába gyors) és a memória árak tudatában a 2 GB is kimeríti a vicc kategóriát (kész szerencse, hogy egy modulként kapjuk). Az opciós listán továbbra is megtalálható a TV tuner kártya (távirányítóval), a 3D-s kijelző az aktív-záras szemüveggel, illetve akinek kevés az 1366x768-as felbontás, az némi jattért választhat magának 1920x1080-asat is – sajnos az arany középútnak számító 1600x900 most is kimaradt. Van viszont egy igazán nagy fegyverténye az XPS-nek, amely a képen nem látszik és vélhetően senki nem is gondolna rá.

Ez pedig nem más, mint a 130W-os tápegység, amellyel a klasszikus hatcellás akkumulátor elképesztően gyorsan tölthető fel – nekünk alig másfél óra kellett hozzá úgy, hogy közben a gép folyamatosan be volt kapcsolva. Amennyiben GeForce GT 525M-mel szerelt változatot veszünk, úgy be kell érnünk a 90W-os töltővel, amellyel vélhetően két óra fölé emelkedik a teljes töltöttségig eltelt idő. A dokumentációtól eltekintve egy helyreállító lemezt és egy meghajtó programokat, illetve alkalmazásokat tartalmazó DVD-t kapunk a készülék mellé. Utóbbiakat továbbra sem kapjuk meg, ha Windows nélküli verziót választunk.

2. Hardver és hangzás

Nagy reményeket fűztünk a hűtőrendszerhez, egészen pontosan ahhoz, hogy a mérnököknek sikerült valamit előhúzni a tarsolyból és az elődnél egy csendesebb és kevésbé meleg noteszgépet összehozni. Tény, hogy megbirkóztak a feladattal, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a GeForce GT 540M nem produkál sokkal több hőt, mint a korábbi GT 435M (hiszen gyakorlatilag ugyanaz a két kártya), a legkisebb Core i3 pedig egyenesen alaszkai éghajlatot biztosít az L501X-ben látott négymagos Core i7-740QM-hez képest. Ezek tudatában a processzor 76, illetve a videokártya 77 fokos maximális hőmérséklete semmiképpen nem tekinthető csodának, főleg úgy, hogy a hűtésükért felelős ventilátor továbbra sem tekinthető halknak, legfeljebb akkor, amikor nem terheljük komolyabban a masinát – ilyenkor 50 fok körüli értékekkel kell számolnunk. Akkumulátorról használva a legújabb XPS-t némileg változik a helyzet, ugyanis normál használat mellett itt már tényleg halknak nevezhető a gép, viszont a maximális zajszint, amit terhelés mellett hallhatunk, alig csökken.

Az integrált videokártya nagyjából kétszer gyorsabb, mint az előd modellben, de ebben nincs semmi meglepő, ennyit fejlődtek az Intel processzorok egy év alatt. Ami megdöbbentő, az a dedikált videokártya, amely számozása alapján egy erősebb VGA-t sejtetne, mint az L501X-ben volt GT 435M, de az a szomorú valóság, hogy mint oly’ sok minden, ez is csak egy névváltoztatáson átesett termék az NVIDIA kínálatából. Ha eltekintünk attól a pár MHz-es órajel emeléstől, amit a mérnökök belecsempésztek a GT 540M BIOS-ába, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy a korábbi és a jelenlegi video vezérlő teljes egészében megegyezik. Az NVIDIA Optimus technológiájának köszönhetően természetesen most is lehetőségünk van arra, hogy a grafikailag kevésbé intenzív alkalmazásokban az integrált videokártya dolgozzon, míg játékok alatt a dedikált vállalja át ezt a szerepet. Egy játékra tervezett notebookban talán karcsúnak tűnhet a Core i3-mas processzor, amelynek maximális órajele 2,1 GHz, míg a tőlünk nyugatra kapható változatok legalább egy Core i5-2430M-et tartalmaznak, amely akár 3 GHz-es órajelre is képes. Persze ne legyünk ennyire szőrös szívűek, hiszen az elfogadható árcédulához nyilván be kellett vetni trükköket, ráadásul a GT 540M-hez nem is nagyon szükséges erősebb processzor, de tény, hogy a konkurens gyártók ennél jóval olcsóbb gépekbe is képesek beletenni Core i5-ös egységeket.

Természetesen a merevlemez is áldozatául esett a költségcsökkentésnek, így be kell érnünk 320 GB tárhellyel, de a percenkénti fordulatszám legalább eléri a 7200-at, így a HDD kifejezetten gyorsnak mondható kategóriáján belül. Egyetlen problémája talán, hogy olykor hallatja a hangját amolyan duruzsoló háttérzajt produkálva ezzel. A hőmérséklete átlagosnak tekinthető, de készüljünk fel rá, hogy nyáron bőven 50 fok fölé szökik majd.

A hangrendszer semmit nem változott az előd óta, ami jó, hiszen a JBL által tervezett 2.1-es megoldást már januárban is méltattuk.

Éppen ezért engedjék meg nekem, hogy idézzem az akkor elhangzottakat: „Nem szoktunk érdemben foglalkozni a hangszórók minőségével, mivel nagyon hasonló (ha lehet ezt mondani) minőséget képviselnek. Most azonban kivételt teszünk, ugyanis a JBL által készített, mélynyomóval ellátott 2.1-es rendszer remekül szólt, ráadásul szinte minden tartományban. Leszakítani nem fogja egyik belső szervünket se, de végre hallottunk kellemesnek mondható mélyhangokat, a közép tartomány is rendben volt, valamint a magas hangok se voltak túlzottan élesek. A Dell viszont itt nem állt meg, ugyanis szoftveres tuningot is mellékelt a rendszer mellé, ezt hivatott jelezni a billentyűzet jobb felső sarka felett megbújó Wave MaxxAudio jelölés. Csodát nem kell várnunk, a szokásos mesterséges effektek fogadnak minket nagyrészt, ám ezúttal tényleg van értelme használni őket, mert a mérnökök jól eltalálták az opciók legtöbbjét. Minket a zenehallgatáshoz beállított profil győzött meg leginkább. A grafikus EQ legmélyebb tartománya 31 Hz, melyet végre van értelme állítgatni, igaz a miniatűr mélynyomó inkább az eggyel feljebb található 62 Hz-től jön lázba. Egy szó, mint száz, az új XPS hangrendszere (amely minden modellnél széria felszereltség) nagyon jól sikerült, hosszú idő után az egyik legjobb megoldás, amelyet ebben a kategóriában láttunk és hallottunk.”

3. Ergonómia és kinézet

Akik olvasták a januári tesztet, azoknak mostantól nagyon ismerős sorok jönnek, ugyanis az új XPS külseje gyakorlatilag teljes egészében megegyezik az eggyel régebbi változatéval. Annak érdekében, hogy ne csak a számozás különböztesse meg őket egymástól, a cég különböző apróbb változtatásokat eszközölt a terméken. A burkolat továbbra is alumíniumból készült (és cserélhető, a mintáját a Dell weblapján választhatjuk ki), de nem csak ez, hanem a minőségi műanyag is nagybaj hozzájárul ahhoz, hogy a készüléket igazán jó minőségűnek érezzük. A memóriákhoz és a merevlemezhez könnyedén hozzáférhetünk, az akkumulátor töltöttségét pedig ezúttal is gombnyomásra ellenőrizhetjük. A zsanér most is elég erős és hiába készült műanyagból, elhiteti velünk, hogy gond nélkül helytáll majd a garanciaidő végéig. A merevlemez aktivitását jelző LED továbbra is a felső burkolat mögött kapott helyet, ami teljességgel haszontalan, hiszen kinyitott kijelzőnél pont semmit nem látunk belőle. Egy előnye van, nem bántja a szemünket a sötétben.

A billentyűzettel már az előd modellnél sem voltunk maradéktalanul elégedettek, bár igazán komoly baja nem volt. Az L502X-nél viszont sikerült még tovább rontani a klaviatúra minőségén, úgy látszik, az éppen aktuális Inspiron generáció billentyűzetéhez nagyon hasonlót fog ezentúl kapni az éppen futó XPS generáció – már az elődre is ez volt a jellemző. Az alátámasztás viszonylag jó, a problémát inkább a nem túl stabil gombok jelentik, amelyek sokat rontanak a komfortérzeten. Ezúttal is opcionális a billentyűzet-világítás, a tesztelt példányban – tekintettel arra, hogy az egyik legolcsóbb modell volt – természetesen hűlt helyét találtuk. A BIOS-ban továbbra is nyílik lehetőség, hogy beállítsuk, az F1-F12 gombok elsődleges vagy másodlagos funkcióját szeretnénk használni lenyomás esetén.

A touchpad szerencsére maradt ugyanaz, ami volt, aminek azért örültünk, mert már az L501X-nél is szerettük. Nagy és jól kezelhető felületével, halkan és könnyedén járó gombjaival bárki szimpátiáját kihívja. Természetesen a multi-touch műveletek minden fajtáját támogatja, egyedül a többujjas koppintást nem.

A csatlakozók is maradtak ugyanazok és ugyanott, amik és ahol voltak. Kapunk eSATA-t és USB 3.0-t is, valamint a HDMI mellett mini Displayport is rendelkezésünkre áll a kép digitális továbbításához. A kártyaolvasó továbbra is túl mélyen fekszik a gép elején, így nem annyira kényelmes az SD kártyákat ki-bedugdosgatni, főleg köröm nélkül – a lekerekített burkolat se könnyíti meg a dolgunkat. Kikapcsolt állapotban csak az eSATA/USB csatlakozó képes áramot biztosítani a rádugott eszköznek.

A kijelző egy teljesen mezei LED-es panelt rejtett, a szokásos 1366x768-as felbontással, ami sok mindenhez kevés, játékoknál viszont jól jön a kevés pixelszám, hiszen annál kevesebbet kell dolgoznia a videokártyának, hogy élvezhető sebességet kapjunk akár magasabb részletesség esetén is. A fényerő tartomány kellően tágnak bizonyult, a színvilág semleges, a betűk pedig kifejezetten élesek. A látószögek viszont ha nem is csapnivalók, de legfeljebb az átlagot ütik meg. Alulról nézve nagyon hamar sötétedni kezd a kép, de ha a panel fölé hajolunk, akkor se jobb a helyzet, ugyanis olyankor elkezd tejfölösödni, nem kicsit, nagyon.

4. Teszteredmények

A tesztek lefuttatása amolyan megszokásnak tekinthető, hiszen mindkét komponens (processzor, videokártya) járt már nálunk, nem egyszer.

Az egyetlen 2 GB-os memória modul miatt az eredmények néhol elmaradtak a várttól, de nagyobb kilengések nincsenek.

Nem úgy, mint a játékteszteknél, ahol néha iszonyú eltéréseket tapasztaltunk a 2x2 GB RAM-mal és Core i5-ös processzorral szerelt Samsung RF511-hez képest. Ahol a processzor erő nem annyira számít, illetve főleg a videokártyára nehezedik teher, ott a különbségek minimalizálódnak. Itt látszik igazán, hogy az XPS legolcsóbb változatával van dolgunk.

Az akkumulátoros üzemidőnél viszont a Dellnek áll a zászló, hiszen maximális terhelés mellett egészen elképesztő értéket produkált. Az átlag három órás üzemidő hozza a kategória átlagát, a hasonló árban lévő Samsung RF511, illetve az Asus N55SF is hasonlóan teljesített.

5. Értékelés

Egyre inkább úgy érezzük, hogy a Dell egy hajdanán jól csengő névvel azt gondolta, hogy örökre megvásárolja magának a jogot arra, hogy a játékosabb kedvű és a jobb minőséget előtérbe helyező felhasználókat maga mellett tartsa. Már az előző XPS-nél sem alakult ki nálunk az a bizonyos birtoklási vágy és ez kiváltképp igaz a hajszálra ugyanúgy festő utódra, az L502X-re is. Kétségtelen, hogy a részben alumíniumból készült burkolat és a bivaly erős zsanér növeli a minőségérzetet, de az egyik legfontosabb részletet, a billentyűzet kérdését egyre kevésbé sikerül jól megoldani. Márpedig egy ilyen gépnél a klaviatúrának kiemelt fontosságú szerepe van, ezt gondolom, nem kell ecsetelni senkinek. Szomorú a nagy zajszint is, hiszen ha ezektől elvonatkoztatunk, akkor egy jó géppel van dolgunk 3 év garanciával és az átlagnál sokkal jobb hangrendszerrel. Egy bökkenő van, hogy az utóbbit az Asus N55SF is tudja, ráadásul kicsivel több pénzért, mint jelenlegi tesztalanyunk nagyfelbontású matt kijelzőt, erősebb grafikus kártyát és halkabb hűtőrendszert is kapunk. Az XPS mellett lassan tényleg csak a neve szól majd, plusz az a tény, hogy dizájnban és anyaghasználatban tényleg az élen jár továbbra is. Nagy kérdés ugyanakkor, hogy ennyi elég lesz-e a sikerhez. Mi úgy gondoljuk, hogy a hazai piacon nem biztos.

A Dell XPS L502X-et a CHS Hungary Kft-től kaptuk tesztelésre, köszönjük!

Pro:

+ dizájn és anyaghasználat

+ jó üzemidő

+ 3 év garancia

+ NVIDIA Optimus

+ jó touchpad

+ gazdag felszereltség

+ kellemes hangrendszer

+ a korábbi modellekhez képest megfizethető(bb) ár

+ billentyűzet-világítás (nem minden modellnél)

+ gyorsan feltölthető akkumulátor (130W-os tápegység)

Kontra:

- hangos hűtőrendszer

- csupán átlagos kijelző

- 2 GB RAM

- középszerű billentyűzet

Hivatalos honlap: Dell

Vásárlás: iPon webáruház

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward