1. Bevezető és specifikáció

Még múlt hónapban tettünk ígéretet arra vonatkozólag, hogy hamarosan bemutatjuk a Dell aktuális üzleti szériás notebook portfóliójának olcsóbbik családját, az E5x40-es szériát. Vállaltuk mindezt azért, mert egyrészt a nagy testvér a mostani felhozatalban meglepően jól sikerült, egyértelműen a Hewlett-Packard EliteBookja előtt jár. Nyilvánvaló, hogy a hasonló kinézetű és némileg szerényebb képességű olcsóbbik verzió itthon sokkal szélesebb kört érdekel, ráadásul miután a HP AMD-s ProBookja is tiszteletét tette nálunk, volt mivel összehasonlítani kategórián belül is.

A felsőkategóriás Latitude E6440-nel kapcsolatban meg kellett állapítanunk, hogy a Dellnél elég vastagon fogott a ceruza, így egy kicsit aggódtunk, hogy a középkategóriás E5540-nel mi lesz a helyzet. Sajnos ennél a modellnél is arányaiban hasonló mértékű drágulást tapasztaltunk, igaz, a lényegesen barátságosabb árcédulák miatt ez elsőre nem feltétlenül tűnik fel. Sokkal fontosabb viszont, hogy a Hewlett-Packard egy fillérrel se méri olcsóbban a 650-es ProBookot, illetve a Lenovo is hasonló áron adja a ThinkPad L540-et, tehát egyértelmű, hogy a harc kimenetelét nem az ár fogja eldönteni ebben az esetben (sem).

Érdemes a specifikációs táblázat áttekintése előtt kitérnünk arra, miben térnek el ezek a típusok egymástól vagy éppen mi az, amiben hasonlítanak. A Dell az egyetlen a három gyártó közül, amely csak alacsony fogyasztású processzorokat használ a középkategóriás üzleti modelleinél (bár egyetlen kivételt már találtunk az E5440-eseknél), a HP normál és alacsony fogyasztású CPU-kat is biztosít (főleg előbbieket), míg a Lenovo inkább a teljesítményre helyezi a hangsúlyt, így náluk nem találkozunk alacsony fogyasztású modellekkel. Ehhez kapcsolódik az akkumulátorok kapacitása, amelyben a Dell áll a legjobban, ugyanis ők 65 Wh-s teleppel szerelik az új Latitude-okat, míg a Lenovo 47/56 (modellfüggő), a HP pedig 55 Wh-s akksikkal szállítja aktuális modelljeit. Fontos megjegyezni, hogy a Dell papíron 40 Wh-s akkumulátorral is árul Latitude-okat és a HP is rendelkezik 31 Wh-s teleppel, de ilyen modellek hazánkban jelenleg nincsenek forgalomban. Természetesen mindhárom gyártónál kérhetünk nagyobb kapacitású akkumulátort, ez a Dellnél 97, a HP-nál 100, a Lenovonál pedig 99 Wh-s telepeket jelent. Jól látható, hogy ha a leghosszabb üzemidőre hajtunk, akkor várhatóan a Dell gépei mellett fogjuk elkötelezni magunkat, de a valós tesztekig nem jelentjük ezt ki ennyire biztosan, ám a számok ritkán szoktak hazudni.

Ami a videokártyákat illeti, alapjában véve mindhárom gyártó a processzorba integrált megoldásokkal operál, viszont ezek mellé kérhetünk GeForce GT 720M-et (Dell), illetve Radeon HD8750M-et (HP). A Lenovo – valószínűleg a drágább ThinkPad T szériát védve – csak és kizárólag integrált VGA-val szállítja L szériás gépeit. Az üzleti funkciók terén nincsen eltérés, mindegyik típus dokkolható, illetve ujjlenyomat olvasó, valamint pöcökegér is elérhető hozzájuk. A kijelzők minden esetben 1366x768-as, illetve 1920x1080-as felbontással rendelhetők és kizárólag matt bevonattal rendelkeznek. Kivételt képez ez alól a Dell Latitude E5540, ahol lehetőségünk van érintésérzékeny változat vásárlására is, ezek a modellek természetesen fényes bevonattal rendelkeznek és karcálló Gorilla Glass védelmet is kapnak.

Az apró összefoglaló után ismerkedjünk meg mai tesztalanyunkkal, amely egy közepesen felszerelt változatnak tekinthető, hiszen Core i5-ös processzorral és operációs rendszerrel is rendelkezik. Ezen kívül sok különlegességet nem tudunk kiemelni a listáról, kivéve persze a 802.11ac szabványt is támogató WiFi kártyát. A 3 éves garancia ebben a kategóriában gyakorlatilag az alap felszereltség része, ám találunk majd olyan E5540-es modelleket is, amelyek 4-gyel rendelkeznek (a +1 évet utólag is megvehetjük). Bár a kereskedelmi forgalomban fellelhető változatok már Windows 8 Pro-val érkeznek, a mi példányunkon még Windows 7 volt, ami nem meglepő, hiszen a Dell gyakorlatilag minden üzleti szériás masinájánál biztosítja az előző generációs rendszer telepítésének lehetőségét. A 250 ezer forintos ár amolyan sztenderdnek tekinthető, hiszen a másik két gyártó hasonló paraméterekkel rendelkező modelljei is pontosan ennyibe kerülnek (annyi különbséggel, hogy ott erősebb, de többet fogyasztó processzor szerepel az adatlapon). A táblázatra nem is érdemes több szót vesztegetni, hiszen várhatóan nem az itt látható dolgok fogják meggyőzni a leendő vásárlókat arról, hogy a Dell Latitude E5540 mellett tegyék-e le voksukat.

A készülék mellé a 65W-os tápegységen és némi kötelező olvasmányon felül két lemezt kapunk csupán, melyek az előtelepített alkalmazásokat, illetve a rendszer visszaállításhoz szükséges dolgokat tartalmazzák.

2. Hardver és hangzás

Az E6440-nel szerzett kellemetlen tapasztalatok után kíváncsian vártuk, az E5540 mit nyújt majd, ha a hűtőrendszer és a vele szorosan összefüggő melegedés vizsgálatára kerül a sor. Nos, az olcsóbbik Latitude kivételesen jól szerepelt, ami az alacsony fogyasztású processzor ellenére is meglepetésként ért bennünket. Alacsony terhelés mellett hangja szinte alig van, kellően hűvös is, és ami a legdurvább, hogy maximális terhelés mellett is alig kapcsol feljebb a ventilátor. A hőmérsékletek ennek ellenére abszolút rendben vannak (max. 77 fok). Akárcsak a drágábbik testvér esetében, úgy az E5540-nél is igaz, hogy helyzettől függetlenül legfeljebb langyos burkolatra és billentyűzetre kell számítanunk, a használatot tehát ilyen téren nem befolyásolja a terhelés nagysága. Figyelembe véve a dedikált GeForce GT 720M videokártya melegedési hajlamát (a tesztpéldányban nem volt ilyen), bátran kijelenthetjük, hogy drasztikusan nem befolyásolja a csupán integrált VGA-val szerelt változattal kapcsolatos tapasztalatokat, így jó eséllyel az se csap majd túl sok zajt.

Az alacsony fogyasztású Intel Core i5-4200U-t már elég jól ismerjük, egy kétmagos, 1.6-2.6 GHz között működő, Hyper-Threading technológiával rendelkező központi egységről van szó, amely egy Intel HD Graphics 4400 típusú integrált videokártyát is tartalmaz, a tesztpéldány esetében kizárólag ez felelt a képi megjelenítésért. Érdemes azonban egy pillantást vetnünk az eggyel erősebb CPU-val (i5-4300U) szerelt variánsokra is, hiszen az Intel egy árban adja őket, így várhatóan a Dell sem kér majd értük jelentősebb összeget, ugyanakkor mind az alap, mind a megemelt órajelek tekintetében egy 300 MHz-cel gyorsabb központi egységről beszélünk. Ami a videokártyát illeti, ott nincs változás, sőt, az összes E5540 alapját a HD4400-as grafikus kártya képezi. Nagyon sokszor találkoztunk már vele, így most sem bocsátkoznánk háborús regénybe vele kapcsolatban, a teszteredményeknél úgyis mindenki számára világos lesz, hogy játékra a GT 720M-mel kiegészített Latitude-okat kell venni (vagy ha ez a prioritás, akkor nem üzleti gépet).

Memóriából legfeljebb 16 GB-ot pakolhatunk a gépbe, ez az ellenfelek modelljeire is igaz, ahogy az is, hogy 250 ezer forintért gyakorlatilag csak akkor kapunk 4 GB-nál többet, ha egy olcsóbb modellt választunk, és mi magunk végezzük el a RAM bővítést.

Sokkal érdekesebb kérdés az adattároló személye, ugyanis a pár hete nálunk járt AMD-s ProBookban – legyen akármilyen lassú is – 230 ezer forintért már egy 128 GB-os SSD is helyet kapott. Ezzel szemben most be kell érnünk egy 500 GB-os kutya közönséges merevlemezzel és nincs ez másképp a többi két modell (HP ProBook 650, Lenovo ThinkPad L540) esetében sem. Furcsa módon a HDTune és a Crystaldiskmark ezúttal jelentős eltérést mutatott sebesség terén, ilyenre korábban nem volt példa. A percenként 5400-as pörgő meghajtó ugyanakkor valóban nem volt a legfürgébb típus és ilyenkor ütközik ki például az is, hogy egy jóval lassabb processzor és egy átlagos SSD mennyivel reszponzívabb rendszer működést tud eredményezni, mint egy jóval gyorsabb CPU és egy sima merevlemez. Természetesen a Dell kínál SSD-vel szerelt E5540-et is, és meglepő módon a feláruk is teljesen rendben van, így nem feltétlenül kell külön megvásárolnunk a flash alapú meghajtót és beszerelnünk utána a merevlemez helyére.

A hangrendszert valamivel gyengébbnek éreztük az E6440-ben hallottnál és ez leginkább egy paraméterben volt tetten érhető, a hangtisztaságban. Túlságosan tompa volt, a magas tartományon, ha nem is egetverően, de elég sokat kellett húznunk, hogy a fülünk számára is kellemes tónust kapjunk. Ezt leszámítva más lényegi különbséget nem véltünk felfedezni a két megoldás között, azaz ha valamivel, akkor a hangerővel például biztos, nem lesz problémánk.

3. Ergonómia és kinézet

Ha valahol, hát az anyaghasználaton bizony tetten érhető az olcsóbb és a drágább Latitude között lévő különbség. Bár az E5540 is magnézium felhasználásával készült, sőt, a fedlapja még üvegszálat is tartalmaz, így megfelel többek között a MIL-STD 810G katonai szabványnak is, valahogy mégis egy picit kevésbé van meg benne az elpusztíthatatlanság érzése, mint nagyobb testvérénél. Persze, ellenállónak ez a matt fedőlap is ellenálló, az ujjlenyomatokat is visszafogottsággal gyűjti csak, de nem említhető egy lapon az alumínium-magnézium kombinációval büszkélkedő E6440-ével. A hátlapon jól láthatjuk a dokkoló csatlakozót, ahogy azt is, hogy a merevlemezt immáron nem fogjuk csak úgy kikapni a házból és kicserélni mondjuk egy másik E5540-ből valóval. Ahhoz, hogy akár ehhez, akár a memória foglalatokhoz (melyekből mindkettő közvetlenül a hátlap alatt kapott helyet) hozzáférjünk, jó pár csavart ki kell tekernünk, viszont utána könnyedén lekapható az egész hátlap. Az optikai meghajtó egyik középkategóriás üzleti modellnél sem cserélhető, így kiegészítő adattároló vagy akkumulátor használatára sajnos ezúttal nincs lehetőségünk.

A klaviatúra hellyel-közzel megegyezik a drágább E6x40-es szériánál látottal, természetesen – figyelembe véve, hogy ezúttal egy 15,6”-os verzióról van szó – egy numerikus résszel kiegészítve. A látvány viszont csalóka, ugyanis a gombok széle ezúttal le van kerekítve és a nyomáspont is egy picit magasabbnak tűnik, ez által nem annyira kényelmes rajta gépelni, mint a drágábbik testvér modellen. Ettől függetlenül egy jó klaviatúráról beszélhetünk, könnyen el tudjuk képzelni, hogy még így is kategóriája egyik legjobbja. Háttérvilágítást sajnos nem kapunk, viszont kérhetünk az olcsóbbik Latitude esetében is, amely nem feltétlenül mondható el a HP és a Lenovo kategórián belüli modelljeire. Szintén említést érdemel még a billentyűzet körüli burkolat anyaghasználata, amely érzésre megegyezik azzal, amit a mérnökök a fedőlapnál használtak.

A touchpad bár távolról szintén hasonlít az E6440-nél megismert példányra, a kettőnek nem sok köze van egymáshoz. Ez nem jelenti azt, hogy az E5540 tapipadjával bármi gond lenne, nagyon jól és könnyedén kezelhető, az érzékenysége is rendben van és a gombok is ugyanolyan puhán járnak. Ami viszont mindenképpen eltérés, méghozzá pozitív irányban, az a felület nagysága, bár ez könnyen lehet, hogy a nagyobb kasztni velejárója.

Csatlakozókból most sem szenvedünk hiányt, pontosan ugyanazokat a ki- és bemeneteket találjuk, mint az E6440 esetében, azaz négy USB porttal (2x USB 2.0, 2x USB 3.0), egy HDMI-vel, egy SD kártya foglalattal és egy ExpressCard nyílással gazdálkodhatunk. A WiFi kapcsolót bal oldalon találjuk.

A mezei 1366x768-as kijelző egy teljesen átlagos darab, viszont a gammát és a színhőmérsékletet egész kellemesen állították be a gyárban, így nem feltétlenül kell rajta sokat babrálnunk. A fényerő tartomány is elég tág ahhoz, hogy mindenki megtalálja a maga számítását, a látószögek viszont csak oldalról ütik meg azt a mércét, amit elfogadhatónak tartunk, függőlegesen sajnos továbbra is TN panelként viselkedik egy TN panel. Ekkora méretnél már érdemes lehet elgondolkodni az 1920x1080-as megjelenítőn (1600x900-as opció sajnos nincs), arra vonatkozóan viszont nincs információnk, hogy milyen panellel kapjuk meg mindezt. Szintén tehetünk egy nagy kérdőjelet az érintés érzékeny kijelzők mellé, amelyből az 1920x1080-as szinte biztos, hogy IPS alapú, de az 1366x768-as verzióval kapcsolatban ezt már nem mernénk ilyen magabiztossággal kijelenteni. Ha körülnézünk a konkurens gyártók modelljei között, akkor láthatjuk, hogy a Hewlett-Packard csak a 14”-os ProBook 640-nél ad lehetőséget széles látószögű (egyébként 1920x1080-as) panel rendelésére, bár még ebből sem derül ki, hogy milyen technológiára épül az a megjelenítő, amelyet így hívnak. A Lenovo-nál egyszerű a képlet, minden panel TN alapú.

4. Teszteredmények

A sebességtesztek nem hoztak érdemi változást ahhoz képest, amit már korábban is tapasztaltunk és tekintettel arra, hogy az Intel HD Graphics 4400-as videokártyát is már több ízben teszteltük (utoljára például itt), ugorjunk rögtön a legérdekesebb részhez, amely nem más, mint az üzemidő.

Egy alacsony fogyasztású platformot és egy nagy kapacitású akkumulátor összepárosítása ritkán szokott rossz eredménnyel zárulni és szerencsére az E5540-es Latitude is pozitív példaként fog bevonulni a történelembe. Tekintettel arra, hogy az E6440 ugyanezzel az akkumulátorral és átlagban többet fogyasztó processzorral is képes volt több, mint 10 óráig elketyegni, ha nem piszkáljuk, az E5540 akár 14 óráig is kibírja egyetlen feltöltéssel, hoppá. A maximális fényerő mellett történő filmnézés is tiszteletet parancsoló, de szintén kijár a dicséret a maximális terhelés mellett szereplő kétórás értéknek. Az eredményekből egyértelmű, hogy kategóriáján belül valóban a Dell Latitude-ja biztosítja a leghosszabb üzemidőt a felhasználóknak (az opcionális 97 Wh-s akksi használata esetén minden fent látható számot szorozzunk be másféllel), viszont az E6440 teljesítményéből az is jól látszik, hogy mezei, nem alacsony fogyasztású központi egységekkel is lehet jól szerepelni.

5. Értékelés

Ahogy azt a múltkori HP-s cikk után sejtettük, a Dell ebben a kategóriában is jobb készüléket tett le az asztalra. Az olcsóbbik Latitude üzemidőben egyértelműen előnyt élvez a mezőny többi tagjával szemben, hűtőrendszere is egész hatékony, de főleg rendkívül halk, beviteli eszközeibe (billentyűzet, touchpad) pedig nem igen lehet belekötni. Ha ügyesen választunk modellt és nem zavar minket a Core i3-as processzor, illetve az, ha magunknak kell bővíteni, akkor SSD-vel és operációs rendszerrel is megúszhatjuk 250 ezer forint körül, ami nem rossz üzlet, figyelembe véve, hogy a két héttel ezelőtt bemutatott AMD-s ProBook 645 se sokkal olcsóbb és most már ismerjük a két típus közötti különbségeket. Reméljük, hamarosan a kezünk ügyébe kerül a Lenovo L szériás ThinkPadje is és akkor bezárul a kör, azaz egyértelmű véleményt alkothatunk a középkategóriás üzleti notebookokról. Az mindenesetre már most látszik, hogy a Dell legrosszabb esetben is második helyen végez majd az E5x40-es sorozattal, de ismerve a Lenovo-nál történt változásokat, nem lennénk meglepve, ha ez elsőre módosulna.

Dell Latitude E5540

A cikkben szereplő Dell Latitude E5540 típusú notebookot a gyártó hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, melyet ezúton is köszönünk!

Pro:

+ nagyon halk és elég jó hatékonysággal működő hűtőrendszer

+ remek üzemidő, amely tovább javítható az opcionális kilenccellás akkumulátorral

+ dokkolási lehetőség

+ 802.11ac WiFi támogatás

+ az érintés érzékeny modelleknél Gorilla Glass karc- és ütésálló bevonat

+ 3 év garancia

Kontra:

- ha van is prémium panellel szerelt kijelző, valószínűleg csak az 1920x1080-as érintés érzékeny típus az

- kizárólag alacsony fogyasztású processzorok használta (annak, aki a sebesség megszállottja)

- csupán két USB csatlakozó támogatja a 3.0 szabványt a négyből

Hivatalos honlap: Dell

Vásárlás: 14” Latitude E5440| 15,6” Latitude E5540