1. Bevezető és specifikáció
Két hónappal ezelőtt ódákat zengtünk a Dell legújabb Latitude-járól, az E5520m-ről, köszönhetően annak, hogy belépő üzleti gépként potom pénzért vásárolható meg és ennek a mára már elavultnak tekinthető Core 2 Duo-n kívül semmi hátrányát nem éreztük. Most górcső alá vesszük az eggyel kisebb változatot, amelyet gyakorlatilag a legmagasabb felszereltséggel kaptunk meg, így a korábbi 130 ezres ár jelentősen feljebb kúszott – de nem ok nélkül.
Az E5420 „m” utótag nélküli változata már a legújabb Intel Sandy Bridge architektúrára épül, így értelemszerűen búcsút mondhatunk a Core 2 Duo-n felül a régi GM45-ös lapkakészletbe integrált GMA X4500 MHD nevű grafikus vezérlőnek is, helyébe pedig megkapjuk a cég legújabb fejlesztésű HD Graphics 3000-esét, amely lényegesen többet tud és nem mellesleg gyorsabb is. Bár a specifikációban nem látszik majd, de a billentyűzet megkapta a klasszikus háttérvilágítást is, a többi az itt látható táblázatból kiolvasható.
Az E5520m-hez képest a már említett processzoron és a hozzá kapcsolódó platformon kívül egyetlen dolog változott (bár ez a magas felszereltségnek köszönhető), ez pedig a kijelző, amely jelen esetben 1600x900 pixeles felbontást kapott – nem véletlenül, ugyanis gondoltunk azon olvasóinkra is, akik állandóan rossz szájízzel fogadják a mezei 1366x768-as megjelenítőket. Természetesen a három év garancia és a nagykapacitású akkumulátor is megmaradt, plusz itt már belefért az árba a 64 bites Windows 7 is. Az USB 3.0-ról a magas ár ellenére is le kell mondanunk, illetve nem értjük, hogy ilyen memória árak mellett hogy engedhette meg magának a gyártó, hogy az egyik legdrágább kiszerelésbe csupán 2 GB RAM-ot tegyen – ez legyen persze a legnagyobb bajunk, de akkor is. Aki azon töri a fejét, hogy egy Core 2 Duo-s E5420m-mel próbál majd spórolni azonos specifikáció mellett, azt rögtön ki kell, hogy ábrándítsuk, ugyanis mind a nagyfelbontású kijelző, mind a világító billentyűzet az utótag nélküli modellek sajátja, így az olcsó szériához még opcionálisan sem választhatók. Ez van, el kell kerülni a házon belüli konkurenciát. Van viszont egy jó hírünk, az alig 170 ezer forintos Core i3-mas változatban, ha más nem, a billentyűzet világítást ugyanúgy megtaláljuk.
A készülék mellé az előtelepített operációs rendszer miatt kapunk egy-egy lemezt, az egyiken a 64 bites Windows 7-et, a másikon a kiegészítő alkalmazásokat találjuk. A tápegység továbbra is 65W-os és elég gyorsan tölti fel a 60 Wh-s akkumulátort.
2. Hardver
Az E5520m-nél meg voltunk elégedve a zajszinttel, – főleg az árat szem előtt tartva – bár terhelés hatására már közel sem volt annyira halk a gép, mint szerettük volna, viszont kárpótolt minket a minden körülmények között alacsony hőmérséklet. Sok mindent betudtunk a korosodó, régi Core 2 architektúrának és bíztunk benne, hogy majd a Sandy Bridge-es változat megmutatja a technika igazi erejét, de óriásit kellett csalódnunk. Nyilván tisztában voltunk vele, hogy a kánikula kellős közepén a 30 fokos teszthelységben nem fogunk csodákat látni, de a végeredmény igencsak lelombozó volt. Hiába a drasztikusan alacsony üresjárati fogyasztás, az 51 fokos alap hőmérséklet már önmagában aggasztó volt, főleg úgy, hogy a zajszint is valamivel magasabbnak bizonyult, mint az E5520m esetében. Ha 100%-ra terheltük a gépet, akkor ez az érték egészen 85 fokig kúszott fel, ráadásul a zajszint is jelentős volt, valamint a billentyűzet és a körülötte lévő burkolat is igencsak meleg volt.
Főleg a processzor és a benne található videokártya az, amely jelentősen gyorsabb a testvérmodellben látott hardvereknél, ezek jótékony hatása a mindennapi használat során is érződik függetlenül attól, mennyire izzasztjuk meg a gépet. Ettől eltekintve klasszikus „Sandy Bridge-es” pontszámokat láthatunk.
A Toshiba-tól érkezett 320 GB-os merevlemez talán az eddigi – ha nem a – leggyorsabb mobil vinyó volt, ami tiszteletét tette nálunk, viszont a brutális sebesség mellé komoly hőtermelés is társult, így nyugodtan mondhatjuk, hogy egyik szemünk sír, a másik nevet. Az 54 fok már elég közel áll az ingerküszöbünkhöz és bár tény, hogy szó szerint kánikula volt, azért egy pár fokkal lehetett volna még így is hűvösebb a HDD.
A hangszórók maradtak ugyanazok, mint amiket az E5520m-nél már megismertünk, hangerejük és hangtisztaságuk teljesen rendben van, de más erényeket ne várjunk tőlük.
3. Ergonómia
Ergonómiáját és külsejét tekintve az E5420 szinte semmiben nem tér el az előzőleg nálunk járt E5520m-től azon kívül, hogy értelemszerűen kisebb. A burkolat továbbra is alul műanyagból, felül pedig magnéziumból és alumíniumból készül, tartóssága megkérdőjelezhetetlen, de masszivitása nem éri el mondjuk egy HP Elitebook szintjét – ellenben nem is kerül annyiba. Természetesen továbbra is szériaként jár a dokkoló csatlakozó, illetve az összes alkatrészhez hozzá tudunk férni anélkül, hogy a jótállást veszélyeztetnénk. Az alsó és felső burkolatot ezúttal is mechanikus zár tartja össze.
A billentyűzet maradt ugyanaz a kiváló klaviatúra, mint volt, ráadásul a numerikus rész is eltűnt, így valamivel könnyebb dolgunk van a gépeléssel. A billentyűzet világítás remekül működik, nem nagyon szűrődik ki a fény a gombok mellett. A fényerősség négy lépcsőben állítható és természetesen lehet automatikus (ha hozzáérünk egy gombhoz, illetve a touchpadhez/trackpointhoz), illetve állandó (ilyenkor mindegy, mit csinálunk, a háttérvilágítás végig bekapcsolva marad).
A touchpad szintén a gép erősségei közé tartozik, felülete ugyan nem túl nagy, de nagyon kényelmes és jó érzés kezelni, valamint a gombok is halkan és komfortosan járnak. A pöcökegérhez tartozó gombokkal sincs gond, viszont magát a pöcköt nem túl kényelmes használni, mert a teteje szinte egy síkban van a billentyűzettel – de megszokható.
Csatlakozókat tekintve rendesen el vagyunk eresztve, eSATA-n és kikapcsolt állapotban is áramot biztosító USB-n kívül kapunk ExpressCardot és FireWire-t is. Hátul az akkumulátor töltéséhez szükséges csatlakozót és a vezetékes hálózat használatához szükséges aljzatot találjuk egy árva USB társaságában.
A kijelző a készülék egyik erőssége, az átlagnál valamivel jobb látószöget is kiemelhetnénk, de igazi vonzereje remek színvilágában, éles szövegmegjelenítésében és gigantikus felbontásában keresendő. A fényerő tartomány is nagyon tág keretek között állítható, így éjszaka és tűző napsütésben is egyaránt jól használható a megjelenítő. Utóbbihoz azért egy kis szerencse is kell, ugyanis nem ez a legmattabb panel, amivel pályafutásunk során találkoztunk, oldalról nézve minimális csillogást fedezhetünk fel, de ez tényleg csak akkor tűnik fel, ha direkt keressük. A webkamera megegyezik az E5520m-ben látottal, így nem meglepő, hogy a remek mikrofon mellett ugyanazzal a középszerű képminőséggel találkoztunk.
4. Teszteredmények
Végre kezd helyreállni a világ rendje – legalábbis, ami a teszteredményeinket illeti. Az egycsatornás memória használat miatt ugyan az erre kifejezetten érdekes Photoworxx tesztnél az E5420 lemaradt a szintén i5-2410M-mel szerelt Samsung SF511-től, de ezt a tényt érdemes a helyén kezelnünk. A PCMark 7 viszont végre kezdi összekapni magát, hiszen a kapott eredmények a gyengébb Core i3 és az erősebb Core i5 közé estek.
A videokártyát is némileg hátráltatta a visszafogottabb memória sávszélesség, de így is látható, hogy a kategóriára jellemző átlagot sikerült hoznia az új Latitude-nak.
Az akkumulátoros üzemidőtől közel se vártunk annyit, amennyit valójában sikerült elérnünk a géppel. Bár régi architektúra ide vagy oda, már az E5520m-mel is egész tisztességes eredményt kaptunk, az E5420-szal elért 8 és fél óra igencsak meggyőző. Persze, ha nekiveselkedünk és a fényerőt is megemeljük, akkor ez látványosan elkezd csökkenni, de normál használat mellett is legalább 4-5 órát ki lehet hozni a hatcellás telepből.
5. Értékelés
A Dell Latitude E5420-tól sokat vártunk és sajnos csak részben sikerült megfelelnie a magas elvárásnak. Bár tény, hogy az egyetlen kifogásolható rész – amely egy üzleti gépnél mondjuk abszolút nem elhanyagolható – a hűtési rendszert érte, hiszen egy ilyen meleg és terhelésnél nem is feltétlenül halk notebook felé csökken a célcsoport bizalma. Elképzelhető, hogy ha pár fokkal hűvösebb lett volna az időjárás és mi sem az év legmelegebb napján esünk neki a stressz tesztnek, akkor valamivel árnyaltabb eredmény született volna. Ettől függetlenül úgy gondoljuk, hogy aki 200 ezer forint körül gondolkodik, és nem elégszik meg a szokásos műanyagházas gépekkel, valamint nincs szüksége erős 3D teljesítményre, annak komolyan fontolóra kell vennie a Dell legújabb belépő üzleti modelljét. Az ok egyszerű, hiszen a melegedéssel szemben olyan képességek állnak az értékelőlap pozitív oldalán, mint az átlagnál masszívabb burkolat, a háttérvilágítással rendelkező billentyűzet, a nagyfelbontású kijelző, mint opció, a dokkolási lehetőség, a temérdek csatlakozó, a gyors merevlemez, a három, de nem ritkán négy éves garanciaidő, stb. Reméljük ugyanakkor, hogy hamarosan véleményt formálhatunk a talán legnagyobb ellenlábasról, a ThinkPad L420-ról is.
A Dall Latitude E5420 típusú notebookot a CHS Hungary Kft-től kaptuk tesztelésre, köszönjük!
Pro:
+ remek, háttérvilágítással rendelkező billentyűzet
+ jó touchpad
+ remek nagyfelbontású matt kijelző
+ sok típusú csatlakozó
+ minőségi anyagok mindenhol
+ hosszú akkumulátoros üzemidő
+ 3 év garancia
Kontra:
- elégséges és olykor zajos hűtőrendszer
- rendkívül gyors, de melegedésre hajlamos merevlemez
Hivatalos honlap: Dell
Vásárlás: iPon webáruház
